//Visszatérés//
*Újra meg kell tanulnia, miként tegyen lakatot a szájára, miként tudjon legalább addig kiszakadni a nő bűvköréből, amíg megválogatja, hogy melyik gondolat érjen szavakká és melyik húzódjon vissza elméjének sötétjébe, hogy ne ismerje meg senki más. ha valóban óvni akarja kettejük törékeny és ingatag viszonyát, akkor feltétlenül szüksége lesz a hideg fejjel való gondolkodásra, ez pedig túl nagy kihívás, ha közben átadja magát Ellira varázsának.*
-Ahhoz, hogy valaki nyereségesen tudjon a borokkal kereskedni, elengedhetetlen az ital alapos ismerete. Nem csak ínyenc vagyok, de értek is hozzá.
*Válaszolja nyugodt mosollyal, kényelmesen hátradőlve a széken. nem dicsekvésnek vagy felvágásnak szánja szavait, ez az igazság, ő pedig láthatóan tökéletesen tisztában van vele. Igaz, jó régen volt már, hogy borral üzletelt, talán utoljára még az előtt, hogy a felszínre jött húga után, megtagadva a család egyértelmű parancsát. Azóta... Erre inkább gondolni sem akar, mert azonnal felmerül egy lényeges kérdés: mikor fogja elmondani a teljes igazságot? Ellira aligha tudhatja, hogy pontosan miből is származik a hím vagyona. Miért teszik tönkre a legszebb pillanatokat a legsötétebb gondolatok?
Szerencsére ideje sem marad arra, hogy a komoly aggodalom hatalmába kerítse, Ellira kérdése ugyanis egy csapásra elsöpör minden ilyen irányú kételyt, csak a meglepettség marad, ami arcára is kiül. Csinos vonások? Önkéntelenül dörzsöli meg az állát, ajkai sötét mosolyra húzódnak. Egy gazember, de ezzel az óvatlan kijelentéssel nagyon vissza fog még élni egy alkalmas pillanatban.*
-A matrónák általában a legjobb hímeket választják maguk mellé, hogy a gyermekeik a legjobb külső és belső tulajdonságokat örököljék. A családom rendelkezik elég hatalommal ahhoz, hogy tudják is követni ezt a régi "hagyományt", így igen, többnyire mind előnyös tulajdonságokkal rendelkezünk. A többség, az én esetemben becsúszott egy nem várt hiba.
*Míg jobbjának ujjai Ellira kézfején siklanak fel-alá játékosan, addig másik kezével a szeméhez nyúl. Ahol mindenkinek vérvörösen villog a tekintete, ott nem a legszerencsésebb zöld szemszínnel a világra jönni, nem is csoda, hogy kora ellenére is nőtlen. Ugyan ki akarna hibás géneket tovább örökíteni?*
-A családunk büszkesége mindig is a húgom volt. A mélységi szépségfogalom két lábon járó megtestesítője, minden rangbéli fiatal hím arról álmodott, hogy Kyne őt fogja választani. Ehelyett egy felszíni senkinek adta magát, aki még csak nem is tisztelte.
*Ha nem látta volna a húga szemében tomboló szerelmet, saját kezével belezte volna ki azt a férget, aki úgy bánt a hatalmas matrónák büszke leszármazottjával, mint ahogy a felszíniek bánnak asszonyaikkal.*
-Kettőnkre, ha már te is így mondtad. Ne tagadd meg tőlem a reményt, szépséges Ellira.
*Ujjai kicsit szorosabban fonódnak a vékony kacsóra, nem fájdalmasan, csak határozottan, talán birtoklón is, mint amikor a szív dobbanásának engedelmeskedik a test. Kupáját finoman koccintja a nőéhez, majd megízleli, milyen bort sikerült kiválasztania.*