Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 287 (5721. - 5740. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5740. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-09-20 11:47:52
Üzenet elküldve: 2014-09-20 11:47:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A Derengő fa//
*Quantall kérdésére a lány mintha kicsit zavarba jött volna. A mélységi hamar megérti a problémát.*
-Egyelőre ennyien de, nem lepődnék meg ha még csatlakoznának hozzánk.
*Talán Argus személye teheti vagy ki tudja de, az biztos hogy könnyen találnak társakat. A pocakos mágus hevessége és tiszteletlensége felbosszantja Quantallt. Hangosan megköszörüli a torkát és gyilkos tekintettel néz az unszimpatikus varázslóra. Az hogy Achradot megsértette jobban zavarja mint az, hogy őt. Ezen majd még később gondolkodik. Achrad látszólag nem vette magára és a mágus is változtat a stílusán. Ha a lány nem volna ott akkor a mágusnak már biztos nekiesett volna. Nagy tudású az biztos de, Quantall szerint nem érdemli meg. Achrad hirtelen megindulása meglepi de, követi. Megnyugodva látja, hogy az öreg csak a pipáját tömi meg. Látszólag a sérülésnek semmi nyoma nem maradt.*
*Quantall kérdésére a lány mintha kicsit zavarba jött volna. A mélységi hamar megérti a problémát.*
-Egyelőre ennyien de, nem lepődnék meg ha még csatlakoznának hozzánk.
*Talán Argus személye teheti vagy ki tudja de, az biztos hogy könnyen találnak társakat. A pocakos mágus hevessége és tiszteletlensége felbosszantja Quantallt. Hangosan megköszörüli a torkát és gyilkos tekintettel néz az unszimpatikus varázslóra. Az hogy Achradot megsértette jobban zavarja mint az, hogy őt. Ezen majd még később gondolkodik. Achrad látszólag nem vette magára és a mágus is változtat a stílusán. Ha a lány nem volna ott akkor a mágusnak már biztos nekiesett volna. Nagy tudású az biztos de, Quantall szerint nem érdemli meg. Achrad hirtelen megindulása meglepi de, követi. Megnyugodva látja, hogy az öreg csak a pipáját tömi meg. Látszólag a sérülésnek semmi nyoma nem maradt.*
5739. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-09-20 11:41:38
Üzenet elküldve: 2014-09-20 11:41:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//A katatón tündér, avagy rázd meg jól!//
*Nagyon sok minden nem megy még itt az okuláson, okításon kívül, de legalább megszólalt.*
-Igazán örvendek Hei, ugye szólíthatlak így? Igen bölcs döntés részedről további karbantartásod ránk bízni. Kapsz kedvezményt is, amiért ilyen kis cuki vagy, jó?
*Miután a tündérke nem mutat hajlandóságot a szeszfogyasztásra Zia egy belenyugvó váll vonással emeli el szája elől az italt tartalmazó flaskát, és illeszti sajátjához, egy újabb, kiadós korty erejéig. Ezt követve passzolja vissza Asszisztenciának, finoman utalva arra, ő se századozzon itt szeszek nélkül.*
-Egészségedre!
*Természetesen kivárja, amíg az önkéntes takarítónő észreveszi gesztusát, na meg önmagát, és a felmosónyelet a flaskára cseréli. Ő addig tovább szekálja a szárnyast.*
-Biztos vagyok benne, hogy igen kényelmes ez a pozitúra, és jelentős biztonságérzetet ad a csizmám szorongatása, viszont az ellátásodat kissé zavarja a hasad alá szorult padló. A szépérzékemet meg a pucér feneked látványa. Hozzá teszem a tüdőgyulladásod csak számomra lesz élvezetes. Na gyerünk!
*Amennyiben eddigre jobbkeze megszabadította a flaskától, határozott, és erős mozdulatokkal kezdi el lefejteni bokájáról a szárnyas kullancsot, inkább karját kínálva fel további markolászásra, ha ez is sikerrel járt másik kezével a tündér hóna alá nyúl, és egyetlen lendületes mozdulattal emeli vissza a székbe. Hol elsőként saját ingét igazítja rá, és máris fordul Win felé.*
-Most jöhet a bűzös löttyöd az orra alá, aztán beleerőszakolunk egy teát is. Majd forró fürdő, ruha, ágy.
*Nagyon sok minden nem megy még itt az okuláson, okításon kívül, de legalább megszólalt.*
-Igazán örvendek Hei, ugye szólíthatlak így? Igen bölcs döntés részedről további karbantartásod ránk bízni. Kapsz kedvezményt is, amiért ilyen kis cuki vagy, jó?
*Miután a tündérke nem mutat hajlandóságot a szeszfogyasztásra Zia egy belenyugvó váll vonással emeli el szája elől az italt tartalmazó flaskát, és illeszti sajátjához, egy újabb, kiadós korty erejéig. Ezt követve passzolja vissza Asszisztenciának, finoman utalva arra, ő se századozzon itt szeszek nélkül.*
-Egészségedre!
*Természetesen kivárja, amíg az önkéntes takarítónő észreveszi gesztusát, na meg önmagát, és a felmosónyelet a flaskára cseréli. Ő addig tovább szekálja a szárnyast.*
-Biztos vagyok benne, hogy igen kényelmes ez a pozitúra, és jelentős biztonságérzetet ad a csizmám szorongatása, viszont az ellátásodat kissé zavarja a hasad alá szorult padló. A szépérzékemet meg a pucér feneked látványa. Hozzá teszem a tüdőgyulladásod csak számomra lesz élvezetes. Na gyerünk!
*Amennyiben eddigre jobbkeze megszabadította a flaskától, határozott, és erős mozdulatokkal kezdi el lefejteni bokájáról a szárnyas kullancsot, inkább karját kínálva fel további markolászásra, ha ez is sikerrel járt másik kezével a tündér hóna alá nyúl, és egyetlen lendületes mozdulattal emeli vissza a székbe. Hol elsőként saját ingét igazítja rá, és máris fordul Win felé.*
-Most jöhet a bűzös löttyöd az orra alá, aztán beleerőszakolunk egy teát is. Majd forró fürdő, ruha, ágy.
5738. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-09-20 09:54:24
Üzenet elküldve: 2014-09-20 09:54:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő fa//
*Egy darabig a mélységi felé néz a köpcös, majd ráförmed. Teljes joggal, pont ezért sem sértődik meg Achrad, csak szemei kerekednek ki a sértésre, amit nem tud mire vélni, de kisvártatva jön az oka.*
-Értem. *vágja majdnem félbe Argus szavait, de szerencsére pont elcsípte mondandója végét.* -Szóval Te az elme útját járod. Tudod, hogy eme energia honnan van elvonva, és azt is tudod, hogy ez mivel jár. Az elme útja lehetővé teszi a harmóniát és a végtelen hatalmat egyszerre, viszont a szív útja nem más, mint egy egyszerű út a mágia elsajátításához. Javítson ki, ha tévedek.
*Mosolyog szakállát pergetve ujjai közt. Szimpatikus neki ez a mágus, főleg úgy, hogy még így, fiataljában is már többet tud, mint az öreg. De a tapasztaltság az csak tapasztaltság, azt nem helyettesítheti semmiféle elme és szív útja. A tapasztalat párhuzamos a korral, és ezt minden bizonnyal tiszteli is benne a köpcös, és Achrad is tiszteli a köpcösben rejlő hatalmat. A tisztelet csak akkor hatásos, ha kölcsönös. És Argus nem az a forma, aki a megélt éveket figyelmen kívül hagyná. Ha mégis, a tisztelet csak egyoldalú, de így hatását is veszíti.
Ő is elhallgat egy pillanatra. Már belekezdene mondandójába, mikor azt elnyomja Argus hangja. Inkább elhagyva előző mondanivalóját, és kezeit összedörzsölve nyugtázza a mágus beleegyezését a velük tartásba.*
-Tökéletes! Hát akkor ne is vesztegessük az időt gyermekeim, induljunk!
*Szól, majd sebes tipegéssel sétál az ajtóhoz, és tűnik el mögötte. Ha ezzel megijeszti a hármat, és utánaszaladnak, nem ment máshova, csak az ajtó elé, hogy pipáját jól teletömje dohánnyal, és azzal együtt induljanak.*
*Egy darabig a mélységi felé néz a köpcös, majd ráförmed. Teljes joggal, pont ezért sem sértődik meg Achrad, csak szemei kerekednek ki a sértésre, amit nem tud mire vélni, de kisvártatva jön az oka.*
-Értem. *vágja majdnem félbe Argus szavait, de szerencsére pont elcsípte mondandója végét.* -Szóval Te az elme útját járod. Tudod, hogy eme energia honnan van elvonva, és azt is tudod, hogy ez mivel jár. Az elme útja lehetővé teszi a harmóniát és a végtelen hatalmat egyszerre, viszont a szív útja nem más, mint egy egyszerű út a mágia elsajátításához. Javítson ki, ha tévedek.
*Mosolyog szakállát pergetve ujjai közt. Szimpatikus neki ez a mágus, főleg úgy, hogy még így, fiataljában is már többet tud, mint az öreg. De a tapasztaltság az csak tapasztaltság, azt nem helyettesítheti semmiféle elme és szív útja. A tapasztalat párhuzamos a korral, és ezt minden bizonnyal tiszteli is benne a köpcös, és Achrad is tiszteli a köpcösben rejlő hatalmat. A tisztelet csak akkor hatásos, ha kölcsönös. És Argus nem az a forma, aki a megélt éveket figyelmen kívül hagyná. Ha mégis, a tisztelet csak egyoldalú, de így hatását is veszíti.
Ő is elhallgat egy pillanatra. Már belekezdene mondandójába, mikor azt elnyomja Argus hangja. Inkább elhagyva előző mondanivalóját, és kezeit összedörzsölve nyugtázza a mágus beleegyezését a velük tartásba.*
-Tökéletes! Hát akkor ne is vesztegessük az időt gyermekeim, induljunk!
*Szól, majd sebes tipegéssel sétál az ajtóhoz, és tűnik el mögötte. Ha ezzel megijeszti a hármat, és utánaszaladnak, nem ment máshova, csak az ajtó elé, hogy pipáját jól teletömje dohánnyal, és azzal együtt induljanak.*
5737. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-09-20 05:01:04
Üzenet elküldve: 2014-09-20 05:01:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziál//
*Lazelit rájön, hogy tényleg túl sokat mondott. És hirtelen arra is ráébred, miért fél annyira az igazságtól... nem csak egy barát elvesztését kockáztatná ezzel... Ziál nem csak egy barát... ő az igazi barát... a barát, aki iránt olyan érzelmeket táplál, melyeket maga sem tudna megmagyarázni. És ráébred arra, ahogyan a lány hozzáér, hogy felsegítse a lépcsőn, ugyanúgy szeretne ő is hozzáérni minden nap... ugyanúgy szeretne vele gyengéd lenni, szeretne végig simítani fehér nyakán, és megfogni a kezét úgy, hogy ne húzza el tőle... ha elmondja azt, amit soha senkinek eddig, akkor viszont rá se fog nézni többé, az pedig, hogy hozzá érhessen, bárhogyan is... egyenesen lehetetlennek tűnik...*
-Bárcsak érthetnéd... *suttogja, majd az ajtó előtt elbúcsúzik a lánytól, és saját ajtajához sétál. Nem kívánt fennkölten jó éjt, nem adott búcsú csókot. Csak elköszönt, és otthagyta. Nem tudott volna most tovább a közelében maradni. Tudatába minduntalan szörnyű képek villannak fel... a csalódás, a fájdalom, a kemény korbácsütések... a halott anyja képe... az a sok ital... a temérdek ital... és Zara arca... a vörös hajú lány arca, aki próbált ellenkezni, próbálta megértetni vele, hogy ő nem ilyen, hogy arra amit tesz nincs szükség... ő mégis megtette... aztán a lány már csak üres tekintettel meredt a plafonra és nem mozdult többé...
Lazelit bezuhan az ágyába, s máris elnyomja a mélységes mély álom. A következő nap pedig talán valami jobbat is tartogat majd a számára a rémálmoknál...*
*Lazelit rájön, hogy tényleg túl sokat mondott. És hirtelen arra is ráébred, miért fél annyira az igazságtól... nem csak egy barát elvesztését kockáztatná ezzel... Ziál nem csak egy barát... ő az igazi barát... a barát, aki iránt olyan érzelmeket táplál, melyeket maga sem tudna megmagyarázni. És ráébred arra, ahogyan a lány hozzáér, hogy felsegítse a lépcsőn, ugyanúgy szeretne ő is hozzáérni minden nap... ugyanúgy szeretne vele gyengéd lenni, szeretne végig simítani fehér nyakán, és megfogni a kezét úgy, hogy ne húzza el tőle... ha elmondja azt, amit soha senkinek eddig, akkor viszont rá se fog nézni többé, az pedig, hogy hozzá érhessen, bárhogyan is... egyenesen lehetetlennek tűnik...*
-Bárcsak érthetnéd... *suttogja, majd az ajtó előtt elbúcsúzik a lánytól, és saját ajtajához sétál. Nem kívánt fennkölten jó éjt, nem adott búcsú csókot. Csak elköszönt, és otthagyta. Nem tudott volna most tovább a közelében maradni. Tudatába minduntalan szörnyű képek villannak fel... a csalódás, a fájdalom, a kemény korbácsütések... a halott anyja képe... az a sok ital... a temérdek ital... és Zara arca... a vörös hajú lány arca, aki próbált ellenkezni, próbálta megértetni vele, hogy ő nem ilyen, hogy arra amit tesz nincs szükség... ő mégis megtette... aztán a lány már csak üres tekintettel meredt a plafonra és nem mozdult többé...
Lazelit bezuhan az ágyába, s máris elnyomja a mélységes mély álom. A következő nap pedig talán valami jobbat is tartogat majd a számára a rémálmoknál...*
5736. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-09-20 04:50:12
Üzenet elküldve: 2014-09-20 04:50:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelit//
*Elmélyülten hallgatja Lazelit minden szavát és kezd kibontakozni előtte a története. Egy egy részletnél alig észrevehetően megrándul a szája széle, de nem karja félbe szakítani a történetet. Ahogy egyre tovább beszél a lovag, egyre kevésbé érti mi lehet a tragikus végkifejlet. Semmi olyat nem hallott, ami elítélendő lehetne. Látja, hogy az ital lassan kezd a fejébe szállni barátjának és a hely szép lassan kezd kiürülni körülöttük. Majdnem itt a hajnal, márpedig, ha holnap elkésik, új munkájából, attól sem lesz boldogabb, mint amilyen most. Faggatná még sötét énje, de szeretete, hamar felül írja azt és kedvesen megszólal.*
-Lehet, hogy mára elég ennyi az őszinteségből. Gondoljunk a holnapra is, ne csak a múltba nézzünk. Le kéne feküdnöd. Egy valamit azért hadd mondjak még neked. Félig sötételf vagyok, nem ember. Talán az Istennők, azért sodortak az utadba, hogy legyen valaki, aki elbírja a lelked terhét és nem fordul el tőled... sohasem.
*Feláll, hogy jelezze ideje indulni, de bizonytalan abban, vajon Lazelit fel tud e majd állni még. Mellé lép, hogy segítsen neki, ha kell, elvégre most egy felé visz az útjuk az emeleti szobákhoz, ha nem is egy szobába, mint egyszer régen.*
~Soha nem leszek szerelmes, ígérem, ezentúl soha senkibe... senki másba...~
*Talán neki is megártott az ital, mert gondolata után megrázza a fejét, hátha akkor kiesik belőle és elkezd Lazelitre koncentrálni. Jól jön a meditációs gyakorlata ilyenkor.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.20 04:54:18
*Elmélyülten hallgatja Lazelit minden szavát és kezd kibontakozni előtte a története. Egy egy részletnél alig észrevehetően megrándul a szája széle, de nem karja félbe szakítani a történetet. Ahogy egyre tovább beszél a lovag, egyre kevésbé érti mi lehet a tragikus végkifejlet. Semmi olyat nem hallott, ami elítélendő lehetne. Látja, hogy az ital lassan kezd a fejébe szállni barátjának és a hely szép lassan kezd kiürülni körülöttük. Majdnem itt a hajnal, márpedig, ha holnap elkésik, új munkájából, attól sem lesz boldogabb, mint amilyen most. Faggatná még sötét énje, de szeretete, hamar felül írja azt és kedvesen megszólal.*
-Lehet, hogy mára elég ennyi az őszinteségből. Gondoljunk a holnapra is, ne csak a múltba nézzünk. Le kéne feküdnöd. Egy valamit azért hadd mondjak még neked. Félig sötételf vagyok, nem ember. Talán az Istennők, azért sodortak az utadba, hogy legyen valaki, aki elbírja a lelked terhét és nem fordul el tőled... sohasem.
*Feláll, hogy jelezze ideje indulni, de bizonytalan abban, vajon Lazelit fel tud e majd állni még. Mellé lép, hogy segítsen neki, ha kell, elvégre most egy felé visz az útjuk az emeleti szobákhoz, ha nem is egy szobába, mint egyszer régen.*
~Soha nem leszek szerelmes, ígérem, ezentúl soha senkibe... senki másba...~
*Talán neki is megártott az ital, mert gondolata után megrázza a fejét, hátha akkor kiesik belőle és elkezd Lazelitre koncentrálni. Jól jön a meditációs gyakorlata ilyenkor.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.20 04:54:18
5735. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-09-20 04:13:48
Üzenet elküldve: 2014-09-20 04:13:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziál//
*Lazelit újra tart egy kis szünetet, és iszik. Már alig marad a borából, és érzi nem is lesz elég. Talán egy pálinka is jól jöhetne még. Nagy levegőt vesz ismét, és lassan mesélni kezd.*
-Nálunk északon... és azt hiszem itt is... az a törvény, hogyha egy nemes fia eléri a megfelelő kort, akkor odaadják egy főúrnak, hűbérúrnak... hogy szolgálja őt. Először pohárnokként, vagy apródként, ahogy tetszik... aztán szép lassan lépkedhet fel az ember a ranglétrán. Velem is ez történt. *iszik még egy nagy kortyot.*
-Tíz éves voltam, amikor Doatel Lannerrhez kerültem... a sors fintora, hogy mostani uram, akihez ma szegődtem, majdnem ugyanilyen névvel él... *húzza el a száját.*-Doatel Lanner volt a környék leghatalmasabb ura... és a legmegátalkodottabb is...
*Lazelit mesélni kezdett és az elején egészen belefeledkezett a dologba. Elmesélte milyen egy apród élete, hogy folyamatosan ágytálakat sikált, lehúzta az úr összemocskolt lepedőit, amin a szeretőivel hancúrozott, és, hogy Doatel egyszer állon vágta egy ezüst boros kupával, mert nem jó bort vitt az asztalához. Azt is elmondta, hogy szinte nap mint nap kapott a nádpálcával, és egyszer majdnem kiverte vele a szemét a hatalmas uraság, csak mert késett egy kicsit az egyik üzenete átadásakor. Az ok az volt, hogy kapott egy szelet cipót a konyhán, mert aznap még nem evett semmit, és a szolgálók megsajnálták. Csak ez egy fél perces kitérőnek számított az útja közben...
Végül Sir Uhlirckról is beszélt, aki az úr fegyvermestere volt, és aki jól bánt vele mindennek ellenére. Ha ő nem tanította volna Lazelitet, akkor sosem vált volna fegyverhordozóvá. Aztán pedig...*
-És ott volt Corena... az uram lánya... idősebb volt nálam, és nagyon szép... igazi szépségnek számított az emberek között... gyakran beszélgettünk... okos, szomorú teremtés volt... de amikor együtt voltunk, mindig vidám... ha az uram nem is engedte, hogy együtt legyünk... féltette tőlem, és... nem is hiába... *nevet keserűen.*-Bolond dolog a szerelem...
-Hallgass rám Ziál... soha ne legyél szerelmes... mert akármi is történjék, a végén úgyis összetörik a szívedet, és nem marad más, csak egy romhalmaz... romok, sötétség, és tragédia...
*Kiissza maradék borát, és az asztalra csapja a kupát.*
-Talán nem kellene tovább mesélnem a történetet...*mondja*-Nem biztos, hogy képes lennék rá folytatni... volt egy barátom... akinek mindenek után megpróbáltam elmondani mi történt... hogy ne maradjon bennem az a szörnyűség...*érzi, hogy kicsit fejébe szállt az ital, így túl őszinte már a lányhoz.*
-Nem voltam képes rá, de elhagyott... elhagyott úgy, hogy el se mondtam neki... ha valakinek... ha neked tényleg elmondanám... soha többé nem tudnál a szemembe nézni... és ezt nem akarom... de azt sem, hogy kétségek között hagyjalak. Azt mondom neked Ziál...*néz végre a lány szemébe. Szemei olyan jegesen fénylenek, mint a távoli hegycsúcsok.*-...hogy jobb... ha inkább nem akarsz tőlem semmit többé... és azt is elfelejted, hogy vagyok... én sem tudnék a szemedbe nézni... már ezek után sem...
*Lazelit újra tart egy kis szünetet, és iszik. Már alig marad a borából, és érzi nem is lesz elég. Talán egy pálinka is jól jöhetne még. Nagy levegőt vesz ismét, és lassan mesélni kezd.*
-Nálunk északon... és azt hiszem itt is... az a törvény, hogyha egy nemes fia eléri a megfelelő kort, akkor odaadják egy főúrnak, hűbérúrnak... hogy szolgálja őt. Először pohárnokként, vagy apródként, ahogy tetszik... aztán szép lassan lépkedhet fel az ember a ranglétrán. Velem is ez történt. *iszik még egy nagy kortyot.*
-Tíz éves voltam, amikor Doatel Lannerrhez kerültem... a sors fintora, hogy mostani uram, akihez ma szegődtem, majdnem ugyanilyen névvel él... *húzza el a száját.*-Doatel Lanner volt a környék leghatalmasabb ura... és a legmegátalkodottabb is...
*Lazelit mesélni kezdett és az elején egészen belefeledkezett a dologba. Elmesélte milyen egy apród élete, hogy folyamatosan ágytálakat sikált, lehúzta az úr összemocskolt lepedőit, amin a szeretőivel hancúrozott, és, hogy Doatel egyszer állon vágta egy ezüst boros kupával, mert nem jó bort vitt az asztalához. Azt is elmondta, hogy szinte nap mint nap kapott a nádpálcával, és egyszer majdnem kiverte vele a szemét a hatalmas uraság, csak mert késett egy kicsit az egyik üzenete átadásakor. Az ok az volt, hogy kapott egy szelet cipót a konyhán, mert aznap még nem evett semmit, és a szolgálók megsajnálták. Csak ez egy fél perces kitérőnek számított az útja közben...
Végül Sir Uhlirckról is beszélt, aki az úr fegyvermestere volt, és aki jól bánt vele mindennek ellenére. Ha ő nem tanította volna Lazelitet, akkor sosem vált volna fegyverhordozóvá. Aztán pedig...*
-És ott volt Corena... az uram lánya... idősebb volt nálam, és nagyon szép... igazi szépségnek számított az emberek között... gyakran beszélgettünk... okos, szomorú teremtés volt... de amikor együtt voltunk, mindig vidám... ha az uram nem is engedte, hogy együtt legyünk... féltette tőlem, és... nem is hiába... *nevet keserűen.*-Bolond dolog a szerelem...
-Hallgass rám Ziál... soha ne legyél szerelmes... mert akármi is történjék, a végén úgyis összetörik a szívedet, és nem marad más, csak egy romhalmaz... romok, sötétség, és tragédia...
*Kiissza maradék borát, és az asztalra csapja a kupát.*
-Talán nem kellene tovább mesélnem a történetet...*mondja*-Nem biztos, hogy képes lennék rá folytatni... volt egy barátom... akinek mindenek után megpróbáltam elmondani mi történt... hogy ne maradjon bennem az a szörnyűség...*érzi, hogy kicsit fejébe szállt az ital, így túl őszinte már a lányhoz.*
-Nem voltam képes rá, de elhagyott... elhagyott úgy, hogy el se mondtam neki... ha valakinek... ha neked tényleg elmondanám... soha többé nem tudnál a szemembe nézni... és ezt nem akarom... de azt sem, hogy kétségek között hagyjalak. Azt mondom neked Ziál...*néz végre a lány szemébe. Szemei olyan jegesen fénylenek, mint a távoli hegycsúcsok.*-...hogy jobb... ha inkább nem akarsz tőlem semmit többé... és azt is elfelejted, hogy vagyok... én sem tudnék a szemedbe nézni... már ezek után sem...
5734. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-09-20 03:48:07
Üzenet elküldve: 2014-09-20 03:48:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelit//
*Meredten csendben ül, meg sem mer mozdulni, még levegőt is alig vesz. Érzékeli, hogy áttörte a falat, amit Lazelit emelt közéjük és talán most viszonozza a bizalmát, mert tényleg beavatta legmélyebb titkaiba. Talán megtudja mi bántja annyira.*
~Mi lehet ennyire szörnyű? Az én múltamban van ármány, menekülés, vér... halál... még hogy tündér... csak ne, hogy te is csalódj, majd. Akkor te jössz tegyél próbára, ahogy én tettelek a barakkban. Te kiálltad a próbát, most rajtam a sor.~
*Szeme tele van figyelemmel és nem rezdül, nem szól továbbra sem csak magában lepődik meg, azon, hogy milyennek látja most Lazelitet. Féltő aggodalom támad fel a szívében. Nem érti mitől tarthat nem tud olyat mondani, amitől elfordulna tőle, ebben biztos.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.20 04:00:03
*Meredten csendben ül, meg sem mer mozdulni, még levegőt is alig vesz. Érzékeli, hogy áttörte a falat, amit Lazelit emelt közéjük és talán most viszonozza a bizalmát, mert tényleg beavatta legmélyebb titkaiba. Talán megtudja mi bántja annyira.*
~Mi lehet ennyire szörnyű? Az én múltamban van ármány, menekülés, vér... halál... még hogy tündér... csak ne, hogy te is csalódj, majd. Akkor te jössz tegyél próbára, ahogy én tettelek a barakkban. Te kiálltad a próbát, most rajtam a sor.~
*Szeme tele van figyelemmel és nem rezdül, nem szól továbbra sem csak magában lepődik meg, azon, hogy milyennek látja most Lazelitet. Féltő aggodalom támad fel a szívében. Nem érti mitől tarthat nem tud olyat mondani, amitől elfordulna tőle, ebben biztos.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.20 04:00:03
5733. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-09-20 03:35:24
Üzenet elküldve: 2014-09-20 03:35:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziál//
*Lazelit figyelmesen hallgatja a történeteket, és megvárja amíg Ziál majdnem a végére ér. Aztán szól csak.*
-Érdekesek lehetnek a sötételfek... és anyád? Mi történt vele? *kérdezi, majd ha választ kap - remélhetőleg - Ziál folytatja is. Már épp nyitná a száját, hogy sajnálatát fejezze ki a kismadárral kapcsolatban, amikor Ziál valamilyen más témára tér át. Egy veszedelmes témára. Rá. Mikor a lány megfogja a kezét összerezzen. Elhúzza a kezét Ziáltól, ujjai pedig automatikusan ökölbe szorulnak. Nem néz a lányra, inkább lehajtja a fejét és oldalra fordítja. Sötét haja majdnem teljesen az arcába lóg. Mély levegőt vesz, s néhány másodpercig nem mond semmit. Levegőt sem vesz, mintha megakarna fulladni. Aztán felsóhajt.*
-Te olyannak ismertél meg, aki a becsület és a jólneveltség lovagja. Én téged első pillanattól fogva veszedelmesnek tartottalak... persze pozitívan... *nevet fel halkan, de hangjában nyoma sincs a jókedvnek.*- Te bennem azért bíztál, mert láttad, hogy jó vagyok és erős, aki segíti az elesetteket és a gyengéket, én pedig benned azért, mert láttam, hogy szilárd vagy, okos és eltökélt, aki képes átvészelni bármit... a lényeg... én kezdettől fogva olyannak láttalak, amilyen... amilyen valóban vagy... egy jólelkű lénynek, egy... egy tündérnek, akinek megvan a maga csábító sötét oldala... de én... mindig is egy jóságos testőr voltam a szemedben... tudod mit jelent ez? Hogy kettőnk közül én vagyok a képmutató... ha itt valamelyikünk csalódni fog, Ziál... az Te leszel...
*Kicsit felemeli a fejét, de csak annyira, hogy jó alaposan beleihasson a borába. Haja továbbra is az arcába hull, mint tudnák a tincsei, hogy jobb most az árnyékba bújni minden elől.*
-Nem gondoltam magam soha rossznak... és próbáltam mindig a jó úton járni... apám büszke volt rám... anyámat pedig mindig is imádtam... érdekházasság volt, de egy idő után megszerette apámat... igazán nem panaszkodhattam semmire... az egész... rohadt... dolog... akkor kezdődött, amikor... elküldtek otthonról... bárcsak ne születtem volna nemesnek... *csap az asztalra ökölbe szorított kezével. Az ujjai már egészen elfehéredtek.*
*Lazelit figyelmesen hallgatja a történeteket, és megvárja amíg Ziál majdnem a végére ér. Aztán szól csak.*
-Érdekesek lehetnek a sötételfek... és anyád? Mi történt vele? *kérdezi, majd ha választ kap - remélhetőleg - Ziál folytatja is. Már épp nyitná a száját, hogy sajnálatát fejezze ki a kismadárral kapcsolatban, amikor Ziál valamilyen más témára tér át. Egy veszedelmes témára. Rá. Mikor a lány megfogja a kezét összerezzen. Elhúzza a kezét Ziáltól, ujjai pedig automatikusan ökölbe szorulnak. Nem néz a lányra, inkább lehajtja a fejét és oldalra fordítja. Sötét haja majdnem teljesen az arcába lóg. Mély levegőt vesz, s néhány másodpercig nem mond semmit. Levegőt sem vesz, mintha megakarna fulladni. Aztán felsóhajt.*
-Te olyannak ismertél meg, aki a becsület és a jólneveltség lovagja. Én téged első pillanattól fogva veszedelmesnek tartottalak... persze pozitívan... *nevet fel halkan, de hangjában nyoma sincs a jókedvnek.*- Te bennem azért bíztál, mert láttad, hogy jó vagyok és erős, aki segíti az elesetteket és a gyengéket, én pedig benned azért, mert láttam, hogy szilárd vagy, okos és eltökélt, aki képes átvészelni bármit... a lényeg... én kezdettől fogva olyannak láttalak, amilyen... amilyen valóban vagy... egy jólelkű lénynek, egy... egy tündérnek, akinek megvan a maga csábító sötét oldala... de én... mindig is egy jóságos testőr voltam a szemedben... tudod mit jelent ez? Hogy kettőnk közül én vagyok a képmutató... ha itt valamelyikünk csalódni fog, Ziál... az Te leszel...
*Kicsit felemeli a fejét, de csak annyira, hogy jó alaposan beleihasson a borába. Haja továbbra is az arcába hull, mint tudnák a tincsei, hogy jobb most az árnyékba bújni minden elől.*
-Nem gondoltam magam soha rossznak... és próbáltam mindig a jó úton járni... apám büszke volt rám... anyámat pedig mindig is imádtam... érdekházasság volt, de egy idő után megszerette apámat... igazán nem panaszkodhattam semmire... az egész... rohadt... dolog... akkor kezdődött, amikor... elküldtek otthonról... bárcsak ne születtem volna nemesnek... *csap az asztalra ökölbe szorított kezével. Az ujjai már egészen elfehéredtek.*
5732. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-09-20 03:08:47
Üzenet elküldve: 2014-09-20 03:08:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelit//
-Vannak vörös szeműek is, biztosan, de anyának teljesen fekete. Látod én ezt nem örököltem, a szemem az apámé.
*Mondja Lazelit közbevágására, majd halványan elmosolyodik.*
-Igen hallottam a pletykákat, amik a sötételfekről terjednek, de sok el van túlozva, némelyik meg bár csak el lenne túlozva, de sanos teljesen igaz. Nekünk az erdő mélyén volt az otthonunk állandó homályban, de nem sötétségben éltünk, talán ez az oka.
*Mikor Lazelit bólint, hogy folytassa, akkor mondaná tovább, de a férfi kijelentése megállítja egy pillanatra és elgondolkozik.*
~Nekem is vannak ennél sokkal sötétebb emlékeim, nagyon nehezek, de az nem a gyerekkoromból van. Azt a történetet nem fogod hallani te sem, ahogy te is elzársz engem a te sötét emlékeidtől. De tudok róluk, tudom, hogy valami elűzött téged az otthonodtól, régóta tudom, valami sötét és nehéz emlék.~
-Igen. Nekem is vannak ilyenek. Talán egy ember számra meglepő, de amikor anyám kitekerte a kedvenc kismadaram nyakát és késsel vágta ki a szívét az oltárnál, mert mertem szeretni az a könnyebb emlékeim közé tartozik. De a lelkem tele van nehezebbnél nehezebb terhekkel, ahogyan a tiéd is.
*Komolyan néz Lazelitre és átnyúl az asztalon, hogy megkeresse a kezét és megfogja, hogy erősítse vele egy kicsit a köztük lévő köteléket.*
-Tudom... tudom Lazelit! Figyeltem rád, mindig aggódva figyeltem és rájöttem, hogy van valami, ami elűzött észak hegyeitől az otthontól. Nem beszéltél róla és én tiszteletben tartottam nem kérdeztem, de tudtam róla. Kérlek ne mond el, ha nem akarod, de ne hagyd, hogy közénk álljon. Egyszer, ha beszélni akarsz róla, elfogadlak téged, úgy is, ha nem vagy makulátlan jellem.
*Kedvesen néz rá, mint azelőtt, most először mióta eljöttek a barakktól.*
-Barátom...
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.20 03:16:52
-Vannak vörös szeműek is, biztosan, de anyának teljesen fekete. Látod én ezt nem örököltem, a szemem az apámé.
*Mondja Lazelit közbevágására, majd halványan elmosolyodik.*
-Igen hallottam a pletykákat, amik a sötételfekről terjednek, de sok el van túlozva, némelyik meg bár csak el lenne túlozva, de sanos teljesen igaz. Nekünk az erdő mélyén volt az otthonunk állandó homályban, de nem sötétségben éltünk, talán ez az oka.
*Mikor Lazelit bólint, hogy folytassa, akkor mondaná tovább, de a férfi kijelentése megállítja egy pillanatra és elgondolkozik.*
~Nekem is vannak ennél sokkal sötétebb emlékeim, nagyon nehezek, de az nem a gyerekkoromból van. Azt a történetet nem fogod hallani te sem, ahogy te is elzársz engem a te sötét emlékeidtől. De tudok róluk, tudom, hogy valami elűzött téged az otthonodtól, régóta tudom, valami sötét és nehéz emlék.~
-Igen. Nekem is vannak ilyenek. Talán egy ember számra meglepő, de amikor anyám kitekerte a kedvenc kismadaram nyakát és késsel vágta ki a szívét az oltárnál, mert mertem szeretni az a könnyebb emlékeim közé tartozik. De a lelkem tele van nehezebbnél nehezebb terhekkel, ahogyan a tiéd is.
*Komolyan néz Lazelitre és átnyúl az asztalon, hogy megkeresse a kezét és megfogja, hogy erősítse vele egy kicsit a köztük lévő köteléket.*
-Tudom... tudom Lazelit! Figyeltem rád, mindig aggódva figyeltem és rájöttem, hogy van valami, ami elűzött észak hegyeitől az otthontól. Nem beszéltél róla és én tiszteletben tartottam nem kérdeztem, de tudtam róla. Kérlek ne mond el, ha nem akarod, de ne hagyd, hogy közénk álljon. Egyszer, ha beszélni akarsz róla, elfogadlak téged, úgy is, ha nem vagy makulátlan jellem.
*Kedvesen néz rá, mint azelőtt, most először mióta eljöttek a barakktól.*
-Barátom...
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.20 03:16:52
5731. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-09-20 02:45:53
Üzenet elküldve: 2014-09-20 02:45:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziál//
-Először is... nem vettem volna neked is, ha nem lennénk barátok. Másodszor pedig... ezt kérlek fejezd be. *mondja némiképp szigorúan Lazelit. Ziál aztán csak beszélni kezd, a férfi pedig olykor belekortyolgatva borába hallgatja őt.
A dalnok közben A rókaprémes nagyasszony dalát adja elő, ami egyre irritálóbb a számára, és legszívesebben egy ültő helyéből ledobná egy üres kupával. Csak azért nem telivel, mert atyja még suhanc korában megtanította neki: a jó bor és a jó sör csak a szádba ömölhet, földre nem!*
-Fekete? A sötételfeknek nem vörös a szemük? *vág egyszer csak a lány szavába Lazelit, s most először nem komorság, hanem kíváncsiság tükröződik az arcán.*
-Ne haragudj... bocsáss meg... csak... odahaza így mesélik...
*Aztán hagyja, hogy a lány tovább meséljen.*
-Azért mégsem lehetett minden annyira jó... ha jól gondolom. *mondja a hosszas elbeszélés végén. Ziál kérdésére, hogy hallani akarja-e, bólint, majd eszébe jutnak saját keresztjei.*
-Várj... *szól gyorsan.*-Ha túl sok volna... nem kell mindent elmondanod... mindenkinek lehetnek... nagyon... nagyon nehéz emlékei... *mondja, majd gyorsan belemélyed a borába.*
-Először is... nem vettem volna neked is, ha nem lennénk barátok. Másodszor pedig... ezt kérlek fejezd be. *mondja némiképp szigorúan Lazelit. Ziál aztán csak beszélni kezd, a férfi pedig olykor belekortyolgatva borába hallgatja őt.
A dalnok közben A rókaprémes nagyasszony dalát adja elő, ami egyre irritálóbb a számára, és legszívesebben egy ültő helyéből ledobná egy üres kupával. Csak azért nem telivel, mert atyja még suhanc korában megtanította neki: a jó bor és a jó sör csak a szádba ömölhet, földre nem!*
-Fekete? A sötételfeknek nem vörös a szemük? *vág egyszer csak a lány szavába Lazelit, s most először nem komorság, hanem kíváncsiság tükröződik az arcán.*
-Ne haragudj... bocsáss meg... csak... odahaza így mesélik...
*Aztán hagyja, hogy a lány tovább meséljen.*
-Azért mégsem lehetett minden annyira jó... ha jól gondolom. *mondja a hosszas elbeszélés végén. Ziál kérdésére, hogy hallani akarja-e, bólint, majd eszébe jutnak saját keresztjei.*
-Várj... *szól gyorsan.*-Ha túl sok volna... nem kell mindent elmondanod... mindenkinek lehetnek... nagyon... nagyon nehéz emlékei... *mondja, majd gyorsan belemélyed a borába.*
5730. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-09-20 02:18:40
Üzenet elküldve: 2014-09-20 02:18:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelit//
-Igazad van, koccinthattunk volna, de tudod... őszintén nem tudtam, hogy vagyunk e még annyira jóban, hogy velem igyál. Különben is most már tudod, hogy gonosz sötét szívű elf vagyok, így csak úgy lecsapok az italos poharakra, ahogy nekem tetszik.
*Valahogy kezd magához térni, az előbbi révületből és már élcelődni is van kedve, igaz csak magán, de Lazelit még mindig keménynek hat, bár megerősíti, hogy barátok még és ez azért megnyugtató. Vesz egy nagy levegőt, végül is, ha már belefogott, akkor miért ne mondhatna el többet is családjáról csak még mindig meglepően nehéz erről beszélnie.*
-Tudod nem könnyű erről beszélni, annyira megszoktam, hogy egyedül vagyok az érzéseimmel, nem szokásom megosztani őket senkivel. Sohasem beszéltem erről, de... sok mindent tudsz már. Anyám sötételf, olyan mint egy kegyetlen legyőzhetetlen árnyék. A sötételfek általában mind kegyetlenek és anyám ízig vérig az. Az egyik legerősebb köztük a szeme éj fekete és én mindig féltem a pillantásától. Soha nem volt közöttünk szeretet. A tulajdona voltam születésem pillanatától. Igyekeztem megfelelni neki, de emberi énem miatt nem bírtam a keményebbnél keményebb leckéket és újra és újra csalódást okoztam neki, amiért kegyetlenül büntetett. Megtanultam engedelmeskedni a sötét felemnek, mert akkor elégedett volt velem és szép lassan elzártam az igazi énemet. Sosem értettem miért választott embert az apámnak, mindig azt mondta az emberi énem a gyenge, azt kell elnyomnom magamban. Talán egy kegyetlen kísérlet voltam neki. Ezt sosem kérdeztem meg. Sokat jártunk imádkozni az Istennőkhöz és áldozatot bemutatni az oltárokhoz. Én gyakran elszöktem játszani egyedül és a kisállatokat is nagyon szerettem az erdőben. Nem panaszkodom azt hiszem... mindig volt ételem rendes ruhám és anyám tanított is. Sok gyereknek kegyetlenebb a sorsa.
*Hangja teljesen nyugodtan cseng, ránéz Lazelitre és nem tudja, folytassa e a szóáradatot. Most tényleg részletesen számol be az életéről és soha ilyet nem tett az előtt. Reméli nem terheli vele nagyon.*
-Biztos akarod mind ezt hallani?
*Kérdezi kicsit aggódva, mert még nem mondott el mindent és nem túl kellemes részek következnek, ha tovább beszél magáról.*
-Igazad van, koccinthattunk volna, de tudod... őszintén nem tudtam, hogy vagyunk e még annyira jóban, hogy velem igyál. Különben is most már tudod, hogy gonosz sötét szívű elf vagyok, így csak úgy lecsapok az italos poharakra, ahogy nekem tetszik.
*Valahogy kezd magához térni, az előbbi révületből és már élcelődni is van kedve, igaz csak magán, de Lazelit még mindig keménynek hat, bár megerősíti, hogy barátok még és ez azért megnyugtató. Vesz egy nagy levegőt, végül is, ha már belefogott, akkor miért ne mondhatna el többet is családjáról csak még mindig meglepően nehéz erről beszélnie.*
-Tudod nem könnyű erről beszélni, annyira megszoktam, hogy egyedül vagyok az érzéseimmel, nem szokásom megosztani őket senkivel. Sohasem beszéltem erről, de... sok mindent tudsz már. Anyám sötételf, olyan mint egy kegyetlen legyőzhetetlen árnyék. A sötételfek általában mind kegyetlenek és anyám ízig vérig az. Az egyik legerősebb köztük a szeme éj fekete és én mindig féltem a pillantásától. Soha nem volt közöttünk szeretet. A tulajdona voltam születésem pillanatától. Igyekeztem megfelelni neki, de emberi énem miatt nem bírtam a keményebbnél keményebb leckéket és újra és újra csalódást okoztam neki, amiért kegyetlenül büntetett. Megtanultam engedelmeskedni a sötét felemnek, mert akkor elégedett volt velem és szép lassan elzártam az igazi énemet. Sosem értettem miért választott embert az apámnak, mindig azt mondta az emberi énem a gyenge, azt kell elnyomnom magamban. Talán egy kegyetlen kísérlet voltam neki. Ezt sosem kérdeztem meg. Sokat jártunk imádkozni az Istennőkhöz és áldozatot bemutatni az oltárokhoz. Én gyakran elszöktem játszani egyedül és a kisállatokat is nagyon szerettem az erdőben. Nem panaszkodom azt hiszem... mindig volt ételem rendes ruhám és anyám tanított is. Sok gyereknek kegyetlenebb a sorsa.
*Hangja teljesen nyugodtan cseng, ránéz Lazelitre és nem tudja, folytassa e a szóáradatot. Most tényleg részletesen számol be az életéről és soha ilyet nem tett az előtt. Reméli nem terheli vele nagyon.*
-Biztos akarod mind ezt hallani?
*Kérdezi kicsit aggódva, mert még nem mondott el mindent és nem túl kellemes részek következnek, ha tovább beszél magáról.*
5729. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-09-20 01:53:40
Üzenet elküldve: 2014-09-20 01:53:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziál//
-Koccinthattunk volna.
*Lazelitet nem lepi meg, amikor a lány - mégis visszatérve, ami valahol meglepte, valahol viszont számított rá - azonnal rájön, övé az egyik pálinka, de megvárhatta volna, hogy együtt tegyék túl magukat ezen is.
Felemeli végül ő is a pálinkáját, és egy hajtásra kiissza. Bár tüzes, mint egy friss menyasszony, de miféle férfi volna ő, ha fintorogna utána? Egyébként is jóleső érzéssel tölti el az ital.
Beleiszik a borba is... jó erős, nem idei termés, annyi szent. Leteszi az asztalra a kupát, s lassan körbe lötybölve nézi a vörös nedűt.*
- Én sem hazudtam neked.
~Csak van amit nem mondok el...senkinek...~
- Na persze, fény... *keserűség érződik ki a hangjából.*- Igen, mindenkiben van fény... van akiben ez a több, van akiben az... Te is a barátom vagy. Ezért vagyok itt. Miért, mire számítottál? *pillant a nőre.*
- Tudom, hogy ennek most komoly beszélgetésnek kellene, hogy legyen... de nem tudom készen állok e mindenre... inkább mesélj... mesélj a családodról. És a sötételfekről. Soha nem találkoztam még velük, bár azt hiszem... lehet láttam már egyet vagy kettőt... itt sokféle népség megfordul...
-Koccinthattunk volna.
*Lazelitet nem lepi meg, amikor a lány - mégis visszatérve, ami valahol meglepte, valahol viszont számított rá - azonnal rájön, övé az egyik pálinka, de megvárhatta volna, hogy együtt tegyék túl magukat ezen is.
Felemeli végül ő is a pálinkáját, és egy hajtásra kiissza. Bár tüzes, mint egy friss menyasszony, de miféle férfi volna ő, ha fintorogna utána? Egyébként is jóleső érzéssel tölti el az ital.
Beleiszik a borba is... jó erős, nem idei termés, annyi szent. Leteszi az asztalra a kupát, s lassan körbe lötybölve nézi a vörös nedűt.*
- Én sem hazudtam neked.
~Csak van amit nem mondok el...senkinek...~
- Na persze, fény... *keserűség érződik ki a hangjából.*- Igen, mindenkiben van fény... van akiben ez a több, van akiben az... Te is a barátom vagy. Ezért vagyok itt. Miért, mire számítottál? *pillant a nőre.*
- Tudom, hogy ennek most komoly beszélgetésnek kellene, hogy legyen... de nem tudom készen állok e mindenre... inkább mesélj... mesélj a családodról. És a sötételfekről. Soha nem találkoztam még velük, bár azt hiszem... lehet láttam már egyet vagy kettőt... itt sokféle népség megfordul...
5728. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-09-20 01:38:11
Üzenet elküldve: 2014-09-20 01:38:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelit//
*Meglátja a lovagot egy távolabbi asztalnál, ügyesen elkerülte a dalnokot, akikre most ő sem vágyik túlzottan. A fogadós már nagyon türelmetlen pillantásokat vet rá így odalép hozzá és kezébe ad 14 aranyat a Szobaárát ma estére.
Lassan odamegy Lazelithez, aki láthatóan ugyanarra gondolt, mint ő, mert nem egy pohár sorakozik előtte. Csendben leül és sóhajtva kérdés nélkül elveszi az egyik pálinkát, majd egy hajtásra kiissza. Nem ad most az illemre, legalább a férfi is tudja milyen állapotban van, nem kell külön ecsetelnie. Az ital lávaként szalad végig a torkán és kellemes meleggel árasztja el, most hidegnek érzett tagjait. Hajában még mindig ott a virág, amit Lazelit tűzött bele. Kiveszi hajából és ujjai között szomorúan forgatja, majd lassan végre felemeli tekintetét és ránéz Lazelitre.*
-Mindenkinek vannak titkai, de talán... jobb, hogy tudunk róla. Azt mondtam a legjobb és egyetlen barátom vagy és te is ezt mondtad nekem... én nem hazudtam neked, akkor se és azóta sem. Egy barát el tudja fogadni a másikat a sötétséggel együtt is a lelkében, hiszen van ott fény is. A tiédben kell, hogy legyen, ahogyan az enyémben is van.
*Lassan törte meg a hallgatást és igyekszik vissza találni a barátság útjához, bár kicsit eltévedtnek érzi magát jelenleg. Kicsit még mindig szomorkásan és félve néz Lazelitre. Ő megtörte a jeget szíve újra szól, most rajta a sor.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.20 01:54:53
*Meglátja a lovagot egy távolabbi asztalnál, ügyesen elkerülte a dalnokot, akikre most ő sem vágyik túlzottan. A fogadós már nagyon türelmetlen pillantásokat vet rá így odalép hozzá és kezébe ad 14 aranyat a Szobaárát ma estére.
Lassan odamegy Lazelithez, aki láthatóan ugyanarra gondolt, mint ő, mert nem egy pohár sorakozik előtte. Csendben leül és sóhajtva kérdés nélkül elveszi az egyik pálinkát, majd egy hajtásra kiissza. Nem ad most az illemre, legalább a férfi is tudja milyen állapotban van, nem kell külön ecsetelnie. Az ital lávaként szalad végig a torkán és kellemes meleggel árasztja el, most hidegnek érzett tagjait. Hajában még mindig ott a virág, amit Lazelit tűzött bele. Kiveszi hajából és ujjai között szomorúan forgatja, majd lassan végre felemeli tekintetét és ránéz Lazelitre.*-Mindenkinek vannak titkai, de talán... jobb, hogy tudunk róla. Azt mondtam a legjobb és egyetlen barátom vagy és te is ezt mondtad nekem... én nem hazudtam neked, akkor se és azóta sem. Egy barát el tudja fogadni a másikat a sötétséggel együtt is a lelkében, hiszen van ott fény is. A tiédben kell, hogy legyen, ahogyan az enyémben is van.
*Lassan törte meg a hallgatást és igyekszik vissza találni a barátság útjához, bár kicsit eltévedtnek érzi magát jelenleg. Kicsit még mindig szomorkásan és félve néz Lazelitre. Ő megtörte a jeget szíve újra szól, most rajta a sor.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.20 01:54:53
5727. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-09-20 01:19:21
Üzenet elküldve: 2014-09-20 01:19:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// Fibienne és Ziál //
*Mikor a fogadóba érnek, Lazelit tudomásul veszi, hogy Ziál megakarja nézni a kislányt. Érthető is, na meg a fogadós sincsen éppen jó kedvében. Bár nem is csoda, hiszen a kései óra ellenére még elég sokan vannak lent a fogadóban, s csak nem szűnik a munka.
Az egyik sarokban még egy hegedűs dalnok is húzza a nótát, s pár kurtizánnak tűnő, nem éppen jól öltözött asszonyság elbűvölve, csacsogva hallgatja.
Ettől még inkább megsavanyodik a kedve, és a fogadóshoz fordul.*
- Ma estére lesz megint a szobám, ezenkívül egy hatalmas kupa bort, és két pálinkát kérek.
*A fogadós matat egy kicsit a pult alatt majd odaadja az italokat Lazelitnek. Kifizeti a Szobát, ami 14 arany, aztán rendel két Pálinkát, ami 34, végül pedig magának egyBort, ami pedig10arany.
A férfi leül egy üres asztalhoz, a lehető legmesszebb a vándor dalnoktól, és az asztalon dobolva várja Ziált. Lehet, hogy vissza se jön a lány... nem baj, akkor megissza egymaga mind a két pálinkát... és lehet még többet is.
csak az idegesítő dalnok ne nyivákolna olyan borzalmasan a sarokban.
Megfogja a boros kupát, az asztalra könyököl, majd szabad kezébe temeti arcát. Mégis, hogy végződhetett így ez a csodálatos nap?*
*Mikor a fogadóba érnek, Lazelit tudomásul veszi, hogy Ziál megakarja nézni a kislányt. Érthető is, na meg a fogadós sincsen éppen jó kedvében. Bár nem is csoda, hiszen a kései óra ellenére még elég sokan vannak lent a fogadóban, s csak nem szűnik a munka.
Az egyik sarokban még egy hegedűs dalnok is húzza a nótát, s pár kurtizánnak tűnő, nem éppen jól öltözött asszonyság elbűvölve, csacsogva hallgatja.
Ettől még inkább megsavanyodik a kedve, és a fogadóshoz fordul.*
- Ma estére lesz megint a szobám, ezenkívül egy hatalmas kupa bort, és két pálinkát kérek.
*A fogadós matat egy kicsit a pult alatt majd odaadja az italokat Lazelitnek. Kifizeti a Szobát, ami 14 arany,
aztán rendel két Pálinkát, ami 34, végül pedig magának egyBort, ami pedig10arany. A férfi leül egy üres asztalhoz, a lehető legmesszebb a vándor dalnoktól, és az asztalon dobolva várja Ziált. Lehet, hogy vissza se jön a lány... nem baj, akkor megissza egymaga mind a két pálinkát... és lehet még többet is.
csak az idegesítő dalnok ne nyivákolna olyan borzalmasan a sarokban.
Megfogja a boros kupát, az asztalra könyököl, majd szabad kezébe temeti arcát. Mégis, hogy végződhetett így ez a csodálatos nap?*
5726. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-09-20 00:53:04
Üzenet elküldve: 2014-09-20 00:53:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fibienne és Lazelit//
*Lelassítja lépteit, hogy Lazelit utolérje. Mikor a virágot a hajába tűzi szomorúan mosolyog. Mikor végre a fogadóhoz vezető utcához ér megáll, de csak egy pillanatra és újra meggyorsítja lépteit. Belép Lazelit mögött az ajtón. Egészen idáig nem is foglalkozott azzal, amit maga mögött hagyott. Szegény kishúga biztos sokat várt rá. Szíve most mintha megfagyott volna, semmilyen érzelmet nem enged át. A fogadós int neki, hogy jöjjön közelebb és elmeséli neki, hogy Fibienne a még ma éjszakára ki nem fizetett szobában van, ezzel célozva is a következő részletre, mert akármennyire is megkedvelte a kicsi lányt azért az üzlet az üzlet. Ziál megnyugtatja, hogy mindjárt visszatér és rendezi a számlát csak előbb megnézné a kislányt odafenn. Megköszöni, hogy törődtek vele mostanáig, majd Lazelithez fordul és halkan közli vele, hogy rövid idő múlva visszatér hozzá, ha úgy gondolja várja meg. Majd kettesével szedve a lépcsőfokokat szalad be egyenesen a szobájukba, ahol nagy meg könnyebülésére Fibiennét látja az ágyon. Odamegy hozzá és halványan mosolyogva simogatja meg a fejecskéjét, majd odasúgja neki.*
-Bocsáss meg, hogy ilyen sokáig maradtam. Rossz testvér vagyok tudom.
*Hangja elkeseredetten cseng, de talán Fibienne nem is hallja, mert már elaludt a várakozásban. Gondosan betakargatja őt és nyom egy puszit a kobakjára. Reméli, ha a kislány megébred letalál, majd hozzá a fogadóba, mert valahogy most úgy érzi innia kéne valami erőset. Holdfényes gyűrűjét lehúzza az ujjáról és Fibienne mellé teszi, hogyha felkel, akkor lássa itt volt mellette és ne ijedjen meg, ne messze innen keresse, majd lemegy a szobájából rendezni a számlát és gyógyitalt keresni a lelkére. Közben akaratlanul is feszülten néz körül, látja e Lazelitet idelenn.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.20 00:58:59
*Lelassítja lépteit, hogy Lazelit utolérje. Mikor a virágot a hajába tűzi szomorúan mosolyog. Mikor végre a fogadóhoz vezető utcához ér megáll, de csak egy pillanatra és újra meggyorsítja lépteit. Belép Lazelit mögött az ajtón. Egészen idáig nem is foglalkozott azzal, amit maga mögött hagyott. Szegény kishúga biztos sokat várt rá. Szíve most mintha megfagyott volna, semmilyen érzelmet nem enged át. A fogadós int neki, hogy jöjjön közelebb és elmeséli neki, hogy Fibienne a még ma éjszakára ki nem fizetett szobában van, ezzel célozva is a következő részletre, mert akármennyire is megkedvelte a kicsi lányt azért az üzlet az üzlet. Ziál megnyugtatja, hogy mindjárt visszatér és rendezi a számlát csak előbb megnézné a kislányt odafenn. Megköszöni, hogy törődtek vele mostanáig, majd Lazelithez fordul és halkan közli vele, hogy rövid idő múlva visszatér hozzá, ha úgy gondolja várja meg. Majd kettesével szedve a lépcsőfokokat szalad be egyenesen a szobájukba, ahol nagy meg könnyebülésére Fibiennét látja az ágyon. Odamegy hozzá és halványan mosolyogva simogatja meg a fejecskéjét, majd odasúgja neki.*
-Bocsáss meg, hogy ilyen sokáig maradtam. Rossz testvér vagyok tudom.
*Hangja elkeseredetten cseng, de talán Fibienne nem is hallja, mert már elaludt a várakozásban. Gondosan betakargatja őt és nyom egy puszit a kobakjára. Reméli, ha a kislány megébred letalál, majd hozzá a fogadóba, mert valahogy most úgy érzi innia kéne valami erőset. Holdfényes gyűrűjét lehúzza az ujjáról és Fibienne mellé teszi, hogyha felkel, akkor lássa itt volt mellette és ne ijedjen meg, ne messze innen keresse, majd lemegy a szobájából rendezni a számlát és gyógyitalt keresni a lelkére. Közben akaratlanul is feszülten néz körül, látja e Lazelitet idelenn.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.20 00:58:59
5725. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-09-19 20:07:36
Üzenet elküldve: 2014-09-19 20:07:36
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szórakozgatva//
*Miután visszatértek Ziál-lal a piacról, lelkesen vetette bele magát a konyha rejtelmeibe. A fogadós jószivűen fogadta, s ki is alakított neki egy kis sarkot, ahol kedvére kotyvaszthat. Elég sokáig elszórakozik vele, s mivel senkinek nincs útjában, továbbra is megkapja a barátságos pillantásokat, meg egy, két sütit. Mikor megunja a főzőcskézést, kikukkant a vendégek közé. A tegnapi kiselőadását végighallgatók nevetve köszöntik őt újra köreikben, mire ő is vigyorogva visszaköszön. Azért kicsit tart tőlük, hiszen mind olyan nagyok meg ijesztőek, de hát ezt nem mutatja. Még a végén cukor babának vagy nyafkásnak, esetleg ijedős nyuszinak néznék. Gondolkozik rajta, hogy megkeresse nővérkéjét, de ekkor odalép hozzá egy idősebb lány.*
-Szia Fibienne! Merillian vagyok és Ziál azt mesélte rólad, hogy nagyon szeretsz fogócskázni!
*Furcsa szemmel méregeti a lányt, de mivel nővérkéhét említi, így érdeklődve, de azért kicsit bizonytalanul ad választ a kérdésre.*
-Igen. Én vagyok a leggyorsabb futó a gyerekek között.! Hol van Ziál?
*A kis dicsekvés már önmagából születik, végén a számára egyetlen fontos kérdéssel. Hol van most az ő nővérkéje?*
-Ziál a barakk-ba ment, hogy találkozzon egy lovaggal. Egy igazi lovaggal!
*Próbál kedveskedni neki a lány, de Fibienne nem lesz tőle boldogabb. Enyhe féltékenységet érez a lovaggal szemben, annak ellenére, hogy Ziál az egész délőttöt vele tartotta. Újfent eszébejut, hogy lekísértteti magát a lánnyal a barakkba, de mikor kinézve látja, hogy esteledik, inkább a fogadóban való várakozást választja.*
-Tudom.
*Feleli kurtán, s a megilletődött lányt otthagyva feltrappol a szobába, hogy ott várja meg nővérkéjét. Szánt szándékkal ücsörög az ágyon, hogy majd ébren várja vissza tértét, de semmit nem ígérhet. Egyelőre csak kezd nagyon hiányozni neki az a kedves szempár meg a mosolygós arc. Mert neki tényleg kezd sokat jelenteni ez a póttestvér. Még a lovagot is elviseli, csak jöjjön már vissza!*
A hozzászólás írója (Fibienne Ayalsa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.19 22:58:09
*Miután visszatértek Ziál-lal a piacról, lelkesen vetette bele magát a konyha rejtelmeibe. A fogadós jószivűen fogadta, s ki is alakított neki egy kis sarkot, ahol kedvére kotyvaszthat. Elég sokáig elszórakozik vele, s mivel senkinek nincs útjában, továbbra is megkapja a barátságos pillantásokat, meg egy, két sütit. Mikor megunja a főzőcskézést, kikukkant a vendégek közé. A tegnapi kiselőadását végighallgatók nevetve köszöntik őt újra köreikben, mire ő is vigyorogva visszaköszön. Azért kicsit tart tőlük, hiszen mind olyan nagyok meg ijesztőek, de hát ezt nem mutatja. Még a végén cukor babának vagy nyafkásnak, esetleg ijedős nyuszinak néznék. Gondolkozik rajta, hogy megkeresse nővérkéjét, de ekkor odalép hozzá egy idősebb lány.*
-Szia Fibienne! Merillian vagyok és Ziál azt mesélte rólad, hogy nagyon szeretsz fogócskázni!
*Furcsa szemmel méregeti a lányt, de mivel nővérkéhét említi, így érdeklődve, de azért kicsit bizonytalanul ad választ a kérdésre.*
-Igen. Én vagyok a leggyorsabb futó a gyerekek között.! Hol van Ziál?
*A kis dicsekvés már önmagából születik, végén a számára egyetlen fontos kérdéssel. Hol van most az ő nővérkéje?*
-Ziál a barakk-ba ment, hogy találkozzon egy lovaggal. Egy igazi lovaggal!
*Próbál kedveskedni neki a lány, de Fibienne nem lesz tőle boldogabb. Enyhe féltékenységet érez a lovaggal szemben, annak ellenére, hogy Ziál az egész délőttöt vele tartotta. Újfent eszébejut, hogy lekísértteti magát a lánnyal a barakkba, de mikor kinézve látja, hogy esteledik, inkább a fogadóban való várakozást választja.*
-Tudom.
*Feleli kurtán, s a megilletődött lányt otthagyva feltrappol a szobába, hogy ott várja meg nővérkéjét. Szánt szándékkal ücsörög az ágyon, hogy majd ébren várja vissza tértét, de semmit nem ígérhet. Egyelőre csak kezd nagyon hiányozni neki az a kedves szempár meg a mosolygós arc. Mert neki tényleg kezd sokat jelenteni ez a póttestvér. Még a lovagot is elviseli, csak jöjjön már vissza!*
A hozzászólás írója (Fibienne Ayalsa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.19 22:58:09
5724. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-09-19 11:01:30
Üzenet elküldve: 2014-09-19 11:01:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A tündérke sietően érkezik a fogadóba, hogy alig két lépés után megálljon, és nem tudja most mit kell csinálni. Aztán úgy dönt, legjobb, ha leül valahova, mivel általában mindenki ül, és amit mindenki csinál az biztos jó. Vagyis jónak kell lenni, ha a tündér nem akarja, hogy nagyon kinézzék innen, és esetleg egy őr elfenekelje. Az egyik központi asztalnál telepszik le, mert annál van hely, és nem mer megzavarni senkit, mert a felnőttek nagyon nem szeretik, a kislányokat. Kivéve némelyik, akik játszani akarnak, bár nem igazán lehet érteni miért jó az a játék. Aztán vannak az olyan nénik, akik kedvesek, és teával meg sütivel kínálják a lányokat.*
5723. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-09-19 01:10:28
Üzenet elküldve: 2014-09-19 01:10:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fibienne és Lazelit//
*Köszönetet mond a szép estéért, majd ő is elbúcsúzik Lazelittől és boldogan fogadja a javaslatot, ami a holnapi kirándulást illeti, majd int neki, búcsúzás képen. A félig alvó Fibiennét feltámogatja a lépcsőn és mikor a szobába érnek gyorsan ágyba dugja. Ő még kifésüli, haját és felveszi a fehér hálóinget, amit egy emlékezetes éjszaka óta mindig visel, majd vidáman bújik be ő is a paplan alá és elfújja a gyertyát, majd a sötétségbe suttogja.*
-Jó éjt Lazelit az Istennők vigyázzák álmodat és a tiédet is kicsi Fibienne.
*Majd oldalára fordul és békésen elalszik. Tudja jól, hogy a rémálmok, ma messze elkerülik és a holnap boldogsága már most ott dereng a szívében.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.19 01:13:08
*Köszönetet mond a szép estéért, majd ő is elbúcsúzik Lazelittől és boldogan fogadja a javaslatot, ami a holnapi kirándulást illeti, majd int neki, búcsúzás képen. A félig alvó Fibiennét feltámogatja a lépcsőn és mikor a szobába érnek gyorsan ágyba dugja. Ő még kifésüli, haját és felveszi a fehér hálóinget, amit egy emlékezetes éjszaka óta mindig visel, majd vidáman bújik be ő is a paplan alá és elfújja a gyertyát, majd a sötétségbe suttogja.*
-Jó éjt Lazelit az Istennők vigyázzák álmodat és a tiédet is kicsi Fibienne.
*Majd oldalára fordul és békésen elalszik. Tudja jól, hogy a rémálmok, ma messze elkerülik és a holnap boldogsága már most ott dereng a szívében.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.19 01:13:08
5722. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-09-19 01:03:49
Üzenet elküldve: 2014-09-19 01:03:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// Fibienne és Ziál //
*Hamarosan megérkezik a vacsora, és Lazelit kivesz egy szobát is, teljesen magának.
Vendégei meglehetősen elfáradhattak, legalábbis ami Fibiennet illeti. Nem is csoda, hiszen rettenetesen késő van már egy ilyen kislánynak.
Mikor aztán elfogyasztják az ételeket, már Lazelit is érzi magán a fáradtságot, és ki is kéne pihennie magát, ha jól akarja kezdeni a holnap reggelt. Eléggé korán fog kelni.
Beszél még pár szót Ziállal, Fibiennet hagyja is, hadd pilledjen, majd amikor mindent elpusztítottak az asztalról, feláll.*
-Nos hölgyeim, nagyon örültem! Remélem holnap is találkozunk! Talán el is mehetnénk valahová, ha van hozzá kedvük. Addig is, szép álmokat!
*Tele hassal és jóleső érzésekkel búcsúzik Ziáltól, és újdonsült barátjától, akivel reméli, hogy nagyon jóban lesznek, majd elindul fel a lépcsőn, hogy elfoglalja helyét a szobájában. Hosszú volt ez a nap, és a következő még hosszabb lesz. De ha minden igaz, végre új fejezet nyílik az életében, ami vidámabb lesz, mint amiket régebben írtak az istenek...*
*Hamarosan megérkezik a vacsora, és Lazelit kivesz egy szobát is, teljesen magának.
Vendégei meglehetősen elfáradhattak, legalábbis ami Fibiennet illeti. Nem is csoda, hiszen rettenetesen késő van már egy ilyen kislánynak.
Mikor aztán elfogyasztják az ételeket, már Lazelit is érzi magán a fáradtságot, és ki is kéne pihennie magát, ha jól akarja kezdeni a holnap reggelt. Eléggé korán fog kelni.
Beszél még pár szót Ziállal, Fibiennet hagyja is, hadd pilledjen, majd amikor mindent elpusztítottak az asztalról, feláll.*
-Nos hölgyeim, nagyon örültem! Remélem holnap is találkozunk! Talán el is mehetnénk valahová, ha van hozzá kedvük. Addig is, szép álmokat!
*Tele hassal és jóleső érzésekkel búcsúzik Ziáltól, és újdonsült barátjától, akivel reméli, hogy nagyon jóban lesznek, majd elindul fel a lépcsőn, hogy elfoglalja helyét a szobájában. Hosszú volt ez a nap, és a következő még hosszabb lesz. De ha minden igaz, végre új fejezet nyílik az életében, ami vidámabb lesz, mint amiket régebben írtak az istenek...*
5721. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-09-19 00:43:11
Üzenet elküldve: 2014-09-19 00:43:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fibienne és Lazelit//
*Ő is gyümölcslevet kér, hogy meghozza a kislány kedvét hozzá és így kétsége sincs afelől, hogy ő is azt fog inni. Híven beszámol Lazelitnak a napjukról, mert Fibienne egy kicsit álmosnak tűnik és hallgatag lett, ami igen csak szokatlan tőle. A tűz pattogásától ő is elálmosodik, így biztos benne, hogy a finom vacsora után aludni térnek, de ezúttal megnyugodhat, mert reggel nem csak egy gyönyörű vers és egy szép virág várja, majd hanem Lazelit, aki szintén itt vesz ki szobát, ahogy mondta. Rámosolyog a lovagra. Milyen jól bánik a gyerekkel, ő nem volt ilyen közvetlen, amikor találkoztak, de lám Lazelitet mindenki hamar megkedveli, hős és kedves és udvarias nem csoda, hogy szer... , végül, úgy dönt nem gondolja ezt végig csak élvezi a közös estét.*
*Ő is gyümölcslevet kér, hogy meghozza a kislány kedvét hozzá és így kétsége sincs afelől, hogy ő is azt fog inni. Híven beszámol Lazelitnak a napjukról, mert Fibienne egy kicsit álmosnak tűnik és hallgatag lett, ami igen csak szokatlan tőle. A tűz pattogásától ő is elálmosodik, így biztos benne, hogy a finom vacsora után aludni térnek, de ezúttal megnyugodhat, mert reggel nem csak egy gyönyörű vers és egy szép virág várja, majd hanem Lazelit, aki szintén itt vesz ki szobát, ahogy mondta. Rámosolyog a lovagra. Milyen jól bánik a gyerekkel, ő nem volt ilyen közvetlen, amikor találkoztak, de lám Lazelitet mindenki hamar megkedveli, hős és kedves és udvarias nem csoda, hogy szer... , végül, úgy dönt nem gondolja ezt végig csak élvezi a közös estét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18881-18900 , 18901-18920 , 18921-18940 , 18941-18960 , 18961-18980 , 18981-19000 , 19001-19020 , 19021-19040 , 19041-19060 , 19061-19080 , 19081-19100 , 19101-19120 , 19121-19140 , 19141-19160 , 19161-19180 , 19181-19200 , 19201-19220 , 19221-19240 , 19241-19260 , 19261-19280 , 19281-19300 , 19301-19320 , 19321-19340 , 19341-19360 , 19361-19380 , 19381-19400 , 19401-19420 , 19421-19440 , 19441-19460 , 19461-19480 , 19481-19500 , 19501-19520 , 19521-19540 , 19541-19560 , 19561-19580 , 19581-19600 , 19601-19620 , 19621-19640 , 19641-19660 , 19661-19680 , 19681-19700 , 19701-19720 , 19721-19740 , 19741-19760 , 19761-19780 , 19781-19800 , 19801-19820 , 19807-19826