//Kalv Vetrim//
*Nevohan, fejét karózva támaszkodik az asztalon, és hallgatja, Kalv meséjét. Valahol, együtt is érez vele, bár, ő közel sem járt ilyen szerencsétlenül. Nevohan-t inkább, a különös életmódja, és lustasága miatt dobták ki otthonról, és nem azért, mert rákentek egy gyilkosságot. A lényeg, hogy Kalv kis története, egy kissé meghatotta, Nevohan sötét, de mégis dobogó szívét, és így kicsit több motivációt, szedett össze a küldetéshez. Bár, elsősorban, még mindig magára gondol, de legalább, egy kis együttérzést mutat, amit megpróbál elrejteni. Hogy a törp észre veszi-e, az már az ő emberismerő képességén múlik.*
-Mond, csak Kelv. Nem tudom, mennyire vagy tájékozott az én világomat illetően. Ismerős, neked az Yndhiel név?
*Mivel, Nevohan nem mondta, még el családnevét, így kíváncsi rá, hogy, vajon a Vetrin klánban, volt-e, már szó róluk. Főleg, hogy még régebben, apja és idősebb testvére, egyszer harcba keveredett, egy törp klánnal. Mondjuk, az Yndhiel klán, híres rosszindulatú tagjairól, és már több összetűzésük is volt, sok más családdal, mivel valamiért, a család vezetői, vagy tagjai, túl nagyra vágyók, és hataloméhesek. Ezért, sem tűrték meg, Nevohan "pazarló" életét. Túl, nagy szégyen érte apját, mikor kiderült, hogy fiát jobban érdeklik a művészetek, és a tanulás, mint a háborúk, és a család dicsősége.*