//Vothug//
*Tekintetét gyorsan lekapja a botról, ahogy meghallja a csengő koncertet. Csak a szeme sarkából néz körül. Újra tekintetek vándorolnak feléjük, nem is beszélve a fogadósról, akinek időről időre aggódva fordul felé a feje.*
~Hát ez nagyszerű! Akár ki is akaszthatnám a céltáblát a nyakamba. Most már mindegy ez a buta ork, akkora zajt csap, hogy biztos az egész fogadó jól megnézett, mostanra magának. Jó lenne, ha egy nagy adag orkot, egy kis adag emberlánnyal jegyeznének meg és nem egy magányosan menekülő elfet. Ha kérdezősködnek utánam, úgy jobbak az esélyek.~
*Igyekszik a világ legtermészetesebb és legnyugodtabb hangján válaszolni a nevét érintő kérdésre, az előzőre inkább nem, mert odáig semmiképpen sem menne el, hogy tetszik neki a csontoktól csörgő bot, ahogy azt sem mondhatja, hogy örül a találkozásnak.*
-A nevem Enola.
*Mondja jó hangosan, hogy lehetőleg mindenki hallja körülöttük. Új város, új álnév csak nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan kell majd kitalálnia valamilyen nevet, így csak a rövidebb utónévre talált szinte azonnal megoldást. Az egyik ember akivel együtt utazott, így nevezte a lányát. Az ork kíváncsisága határtalan, de akkor legalább elterelheti végleg, akinek a füle oda téved az asztal irányába.*
-Találkozóm lenne a városban valakivel csak még nem érkezett meg.
*Ennél azért frappánsabbakat is ki tudott már találni, de hiába most fáradt és váratlanul érte a helyzet. Csak remélni tudja, hogy jól kivágta magát. A csámcsogó orkra néz és kiissza almabora maradékát a pohárból, legalább addig sem kell kérdésekre válaszolnia, majd úgy dönt amíg hihetőbbet nem talál ki ő kérdez, addig legalább hívatlan asztaltársa veheti át a szót. Nem nagyon tetszett neki, ahogy fürkészte az arcát az előbb, őszintén reméli, hogy nem az lesz a következő kérdése, hogy ember, avagy elf vagy? Amilyen buta jószágok az orkok el tudja képzelni, így gyorsan megelőzve a további faggatózást kérdez, amíg a másik szája tele van.*
-Ami a botodat illeti furcsa egy darab. Na és te? Mi járatban vagy a városban?
*Adja át a beszéd lehetőségét az előtte ülőnek, közben, nyert egy kis időt és lázasan gondolkodni kezd egy hihető történeten és nevének folytatásán, ami elfedi majd valódi kilétét. Ha az ork nem is kérdez most többet, neki előbb vagy utóbb szüksége lesz rá.*