//Matthew Turner//
*Figyelmesen hallgatja végig a másik mondandóját. Megrágja magában a szavakat, még akkor is, ha nem tetszenek neki. Így tanulta, és így a helyes. Úri neveltetést kapott, mindig el tudta dönteni, hogy mi a helyes. Akkor is, ha néha nem tartotta magát ahhoz, vagy nem fűlött a foga hozzá. Miután a másik a mondandója végére ér, csak akkor szólal meg, és próbál minél kevésbé lekezelően beszélni.*
- Kincsek? Ebbe akkor se mentem volna bele, hogyha az én fejemből pattan ki a kósza ötlet. Hogy ne tűnjek túl gorombának, szeretném elmagyarázni, hogy mi a gondom a kincsvadászattal. *Belekortyol a sörbe, majd folytatja*
- Na. A kincseket katakombák, templomok, rúnabörtönök és még hadd ne soroljam fel, hogy miféle dolgok őrzik. Már ha léteznek. Ezt szeretném kihangsúlyozni. Az efféle katakombákban, templomokban stb., tucatjával nyüzsögnek a gonoszabbnál gonoszabb teremtmények. A gonosz teremtmény pedig bármi áron megöli az embert, mert gonosz. Nem egy, és nem kettő van közöttük, akinek természetfeletti hatalma van. Ahhoz, hogy egy templomba vagy katakombába vagy akármibe bemenjünk, el kell jutnunk odáig. Hogyha nem a királyi ösvényeket használjuk, bárhol belebotolhatunk egy gonosz teremtménybe, aki sültet farag a valagunkból. Amondó vagyok, nem éri meg a kockázatot és most elmondom miért. Nézzük a gazdag embereket. Gazdag emberek léteznek, a kincsekkel szemben, akik még csak nem is biztos hogy igen. A gazdag emberekről tudjuk hogy gazdagok, ki lehet őket rabolni. A talán létező kincseket a katakombákban vagy templomban vagy akármiben természetfeletti szörnyek őrzik, a gazdag embereket szegény emberek. A szegény ember lefizethető, leüthető, elcsábítható, legvégső esetben félreállítható véglegesen. Könnyű célpont, még akkor is ha agyas, nincs akkora kitartása, mint egy orknak, trollnak, ne adj isten, szalamandrának. Nem azt mondom hogy tolvaj vagyok, de szívesebben vinném vásárra a bőrömet létező kincsek után, gyengébb ellenfelekkel szemben. Remélem, ez eléggé érthető. *Próbált érthetően fogalmazni, és artikuláltan beszélni. Szokták mondani hogy hadar, ha sokat beszél egymás után, még akkor is, ha sokszor ezt nem veszi észre magán. Most viszont odafigyelt, és szépen beszélt. Belekortyol a sörbe, és a szőke férfi szemébe néz. Most nincs helye bujkáló humornak a tekintetében, vagy a hanglejtésében.* - Mit szól az én üzleti ajánlatomhoz?