* Rakin szavai meglepik és felnevetne a tüneményen, amit nem tévedés ráértett a férfi, ám ahogy levegőt vesz félre szalad a falat. Megtörik a könnyedség és kapkodón küzd a kortynyi levegőkért. S hogy megszabadul a fullasztó falatkától, mélyeket lélegezve nyúl a korsó után, hogy leöblítse az érzést.*
- Ezt ne! Ilyet ne többet * mosolyog még könnyes tekintettel a szőke udvarlóra.*
- A vásárlóim nagy többsége élénken tiltakozna a jellemzésed ellen * kuncog fel, lehet emlékek rémlenek elé az említett személyekről. Kézfejével kitörli a könnyeket, arcának vörössége is múlóban.
Az elf félbeszakít egy szót és Silly tekintete érdeklődővé válik.*
- Sze.., mint szeretni? *Hajol kicsit közelebb ingerkedőn, de szemében tűz lángol fel.*
- Talán adjunk ennek a kijelentésnek egy hetet, de legalább pár napot! Aztán meglátjuk, ki kit szeret még, vagy jobban! *Menekítené az ifjút a kínból, amibe magát kergette.
Majd elmajszolva az utolsó ínycsiklandozó krumplit, egy darab vásznat vesz elő tarisznyájából és minden szégyenkezés nélkül elcsomagolja a maradék fél csirkét. Hiszen kifizette az övé. Nem törődik a fürkész, avagy rosszalló pillantásokkal sem.
A kis csomag eltűnik a tarisznyában. Lehajtja utolsó korty sörét.*
- Hogy hogyan történt? *Néz az elfre s tekintete elborul egy pillanatra.*
- Keritos kicsiny városkájában születtem, anyám egy ork ostrom alatt halt meg, de még mielőtt távozott, életet adott nekem. Apám a történetmesélőink szerint már hónapokkal a születésem előtt eltűnt, hogy meghalt, vagy csak elege lett a szegénységből nem tudom. Mindenesetre már az első órákban kézről kézre adtak. Dajka etetett, a cipész felesége tett tisztába, a kovács gyerekeivel játszottam, tanultam és a favágók közt edződtem, már amennyire *nevet fel, megfeszítve karjának szívós izomkötegecskéit.*
- Aztán Zakarian mellett maradtam, mert az öregnek nem volt senkije. Főztem, mostam rá, segítettem eladni a portékáit. Közben sokat csavarogtunk, városok, falvak, tanyák közt. Ő már nem bírja tartani a lépést és otthonmaradt a kis boltjában. A hozzám hasonló vándorkereskedőkkel cserél, vagy ad vesz, én meg?Nos itt vagyok! Lehet holnap már másutt, de lehet maradok még, ha forog az áru, ha csendül az arany! *Tér vissza a jókedve.*
- Hova is indultál? A barakkba? Azt még nem láttam. Jól gondolom az valamiféle edzési lehetőség? Vajh nőket is beengednek? Vagy ez is csak egy harcos város, ahol a férfiaké a fegyver a nőké a fakanál? *Áll fel és felkapva tarisznyáját szemében kíváncsiság csillan.*
- Elkísérlek! *Mondja ki döntését és ruganyosan az ajtó felé indul.*
A hozzászólás írója (Silly Nimara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.23 16:46:36