//Dharren - Isu//
* Az almabor igazán finom, egyszer megéri megkóstolni. De való igaz, nem jó keverni mással. Főleg egy fiatal hölgynek, aki amúgy sem iszik sok alkoholt. Aztán kicsit odakövül a székhez, amin ül. Olyasmit kérnek tőle, ami, nos, ami nem lenne kedve ellen való és mégis. Sok a kétely benne. A szorult helyzetből egy időre kimenti a felszolgáló, aki a két csirkesült tálat hozza és az innivalókat. Úgyhogy válasz helyett belekortyol az almaborba és megköszörüli halkan a torkát, miután magukra maradtak az asztalnál. *
- Én. Öhm, ha ez az óhajod, nem ellenzem.
* Most úgy tűnik, hogy neki nincs kedve menni, de Isurii miatt mégis elmegy, lényegében bárhová, mert ő vigyáz a lányra. Amúgy meg sorra veszi pro és kontra a dolgokat. Az úszás jót tenne a vállainak, némileg alább hagyna bennük a görcs és nem fájnának annyira, aludni is jobban tudna. Estefelé jár az idő, szóval nem ajánlott most visszaindulni a táborba. Azután meg nem hagyná magára egy szobában egyedül a lányt egy idegen helyen, még akkor sem, ha zárni lehet az ajtót. Agyafúrt népek ezek a városiak, nem bízik bennünk. Szóval egy szoba lenne, kettejüknek, Isu az ágyon, ő meg elalszik a földön is, már megszokta a sátorozás miatt. Amúgy viszont még mindig egy olyan személyről van szó, akivel nem akar kikezdeni és nem reménykedik abban sem, hogy majd fordítva fog ez megtörténni. Még mindig nem érzi magát a lányhoz valónak, a maga kis rögeszméi ugye. De ha egyszer valaki ténylegesen úgy érezne iránta, akkor nem habozna. Még a vezér előtt sem. Nem titkolná, a vezér lenne az első, aki megtudná. Ő nem Harath. De ez már másik téma, ez még rá ér, kicsit messze van még. Amíg ez végigsuhan agyán, megdörgöli az állát, amin máris kezd kiütni a borosta. *
- Végül is, a fürdők jó helyek szoktak lenni. Két alkalommal voltam én is, még apámmal. Akkor suhanc voltam, de már együtt harcoltunk. Egy alkalommal nyereményként egy ilyen fürdőzést kaptunk, várjunk csak, a Tűz városában. A második alkalom meg a folytatása volt ennek az, ajándéknak.
* Óh, igen. Kellemes is volt az. Főleg fiatal fejjel, amikor már épp megismert néhány fehérnépet és szó-szó, habzsolta az ilyen élvezeteket. De most ideje enni. *
- Jó étvágyat!