// Menedék //
*Valóban tréfás az egybeesés, melynek fátylát Khan lebbenti fel kettőjük sorsának különbözőségéről és azonosságáról. Egy úr, aki kóbor lovag akar lenni és egy kóbor harcos, aki úr akar lenni. Mint azokban a bárd-dalokban, amiket a hosszú és igen unalmas vacsorákon kellett végighallgatnia, amin a legérdekesebb dolog az volt, amikor a kutyák összemarakodtak egy eldobott koncért. Azt a koncot pedig általában éppen a kolosszus dobta közéjük.*
- Mulatságos és egyben szomorú is. Mindig az kell, ami nem a miénk.
*Üríti ki Khan-hoz hasonlóan egy korttyal a méretes korsó tartalmát. A korsó aztán az asztalon koppan, a hóhajún pedig kellemes zsibbadás lesz úrrá, amit csak a pálinka és a teli gyomor okozhat.
Csendben hallgatja végig a történetet, nem kíván közbeszólni, csak néha réved el a kandallóban lobogó lángokban, de Khan érezheti, a figyelme rá és szavaira irányul.*
- Megbánni? Nem.
*Pillant vissza az asztal fölé, aranyszín szemeiben a kandalló tüzének apró mása ragyog.*
- Nem mondom, hogy voltak alkalmak, amikor visszasírtam a meleg és száraz lovagtermet, vagy a puha ágyat, de sosem bántam meg. Azok az évek neveltek azzá, ami most vagyok, az indított el az úton, mely most ide vezetett. Én mondom, a múltunk minden apró cselekedete meghatározza hova jutunk, hisz, ha te ma este nem Balthy karámjában hajtod álomra a fejed, akkor most nem ülnél itt velem, hanem a szalmában vacognál én meg valószínűleg megint összehányt zekében ébrednék a szobám padlóján.
*Van valami komikus a szavaiban, mégis a határozott vonású arc merevsége nem hagy kétséget afelől, hogy komolyan beszél.*
- Szeretek előre nézni és nem a múlton merengeni, mert a múlt, haver, már megtörtént, sosem változtathatunk rajta, a jelenben formáljuk a jövőnk.
*Emeli fel újra a kupáját, hogy ezúttal fenékig kiürítse és jól odacsapja az asztalra. A koppanásra lehet, többen felkapják a fejüket, de nem foglalkozik vele, úgy tűnik a szalonna előtt legurított pálinka és a sör kihozták belőle a filozofikus énjét.*
- Van annak oka, hogy ma este mi találkoztunk...
*Bök az asztalra mutatóujjával.*
- ...ahogy annak is van oka, hogy te éppen az én lovam karámjába tértél be. Munkálkodnak a világban olyan erők, melyeket véleményem szerint nem érthetünk meg. Sorsformáló, életeket meghatározó erők, melyek előre mozgatják a világunkat. Nem vagyunk bábok, ó, dehogy, csak vannak olyan mérföldkövek, melyeket nem kerülhetünk el, nem vehetünk semmibe, mert célunk és végzetünk van.
*Szavai végén visszadől a székében, érzi, hogy kicsit belelendült, de sokáig nem beszélt ilyesmiről senkinek. Kimondva még jobban érzi, hogy igaza van, biztos benne, hogy nem azért született erre a világra, hogy trágyát lapátoljon, vagy egy templomban vaksin kódexeket másoljon egy pislákoló gyertya fényénél. Többre, magasabbra rendeltetett, ahogy Khan is.*
- A francba a múlttal, nézzünk előre és rúgjunk szét pár segget!