// Ábrándos éjjel //
*A nap szép lassan kezd leszállni, s a fogadó vendégserege is hamarosan megnő. Eleinte csak munkások térnek be elfogyasztani a hosszú munka után jól megérdemelt napi itókájukat, majd őket szép lassan felváltják a fiatalok, akik a szokásokhoz képest eléggé sokan vannak. Ez nem véletlen, hiszen a fogadó egyik sarkában egy kisebb emelvényt helyeztek el, amin amolyan "zenekar" kezd készülődni. Átlagos fiúkból állnak, nagyjából tizenhat, tizennyolc évesnek tűnnek. Mikor beizzították a hangszereket, s az énekes is próbált egy kicsit, hamarosan megkezdődik a muzsika. Akad a dallamok közt pörgősebb, lassabb, melyre a fiatalok is szívesen táncolnak. Hol őrült tombolásba kezdenek, hol pedig egymás nyakába borulva lassúznak.
Az első szám közepén nagyjából kivágódik az ajtó, s négy hölgyemény lép rajta be. Egyből látszik, hogy fő leányzó egy hosszú, szőke hajú, rövid rózsaszín-kivágott ruhás, aki mögött egy hátközépig érő fekete hajú, enyhén húzott szemű, kék ruhás, mellette egy zöld ruhás, kicsit barnább bőrű, barna hajú, míg a fő kisasszony mellett egy sárga ruhás, szintén szőke, rövid hajú hölgyemény tipeg be. Mindegyik magasított sarkú cipőben lépked, kivágott ruhában, szinte egyértelmű szándékkal, hogy ma bizony fiúkkal fognak hazatérni! Ám sajnos későn érkeztek, már nincs üres asztal, egyet kivéve: Meryth asztalát. Látván, hogy az eredar egyedül ücsörög, gyorsan célba is veszik őt!*
- Jajjj, szia, de édes a ruhád, nem baj, ha leülünk? *mondja a vezető szőkeség, meg sem várva Meryth válaszát, már huppannak is le mindannyian a hölgyemény köré* Micsoda este! Én amúgy Anny vagyok, őt is Siara *mutat a barnás bőrűre*, ő Chann *mutat a húzott szeműre*, ő pedig Reavy *biccent a másik szőkére* Téged hogy hívnak?
*Ha az eredar belekezd a nevébe, akkor szinte meg sem várják, hamar halk ujjongásba és kuncogásba kezdenek, miközben mindegyik az ajtó felé pillant, amin három fiú - bár inkább férfi - lép be, akik másik kettővel egyesülnek az egyik asztalnál.*
- Itt vannak, úristen, Gareth milyen jól néz ki! Ő az enyém! Nektek úgysincs semmi esélyetek, én vagyok a legszebb!
*Bár ez viccnek hangozhat, ám az ábrázatokból leszűrve nagyon is komolyan gondolja Anny. S az a bizonyos Gareth pedig nem okoz csalódást senkinek, hiszen mindenki úgy pillant rá, mint valami istenségre, egy imádott bálványra... Ő ül az asztalfőnél, körülötte pedig a többiek. Vállig érő fekete haja sármosan kócos, mely szinte tökéletes kontrasztot alkot haloványabb bőrével. Szemei szinte már a távolból kitűnnek, hiszen ilyen tengerkék írisze bizony nem sok embernek van! Arcán enyhe borosta rikít, mely még férfiasabbá teszi az amúgy is feltűnő vonásait. Felül egy fekete, félig kigombolt ing pihen, s a kivágásba egy apró amulett esik bele, melynek alakját egyelőre nem lehet kivenni. Nadrágja hasonló színű, mely egy bakancsba van betűrve. Egyik kezében szivar pihenget, melynek még füstjét is szenvedélyesen fújja ki, másik kezébe pedig hamarosan egy pohár bor kerül, amit a fogadós hoz a társaságnak. Hát, ő Gareth, akiért Arthenior hölgy serege annyira rajong, s akit annyira meg akar magának szerezni a szőkeség. A körülötte ülők közt akad szőke, barna, kék ruhás, fehér ruhás, barna ruhás, ám ők inkább tűnnek átlagosnak, s inkább elvegyülnek a tömegben.*
- Látjátok, pont öten lettünk, mindegyikünknek jut egy!
*Jelenti ki határozottan és kissé ostobán, utalva Merythre, hogy bizony ő lesz az az ötödik tag!*