// Ábrándos éjjel //
- Ez a beszéd, kislány!
*Helyesel hevesen Anny, örülve annak, hogy egyik férfi unott képét sem kell néznie egész éjjel, amelyiknek épp nem jutott nő. Épp szólna újra viszont újdonsült ismerőséhez, aki váratlanul feláll, s a kiszemeltek felé kezd sétálni.*
- Hé, várj meg minket is!
*Azzal mind a négy grácia benyomul Meryth mögé, mellé, s mikor az asztalhoz érnek, szinte egyszerre szólalnak fel, miközben keblüket kicsit kijjebb tolják, s hangjukat vékonyabbra fogják.*
- Szia Gareeeth!
*Ám meglepő módon a férfi arcán nem az öröm látszódik, hanem mintha csak az rína le arcáról, hogy "Már megint... ". Ellenben a többiekkel, akik nagyon is örülnek a hölgy társaságnak, így meg sem várva, hogy Gareth mit akar mondani, pillanatokon belül visznek oda hozzájuk még több széket, s hellyel kínálják a hölgyeményeket. Ám a szépfiú arca csupán akkor derül fel, mikor Merythen végignéz, először igazán megnyerő ruházatán, lentről felfelé, majd a végén megállapodik a tengerkék tekintet a vöröses pillákon. A szájában gomolygó füstöt hamarosan kifújja, mely egy karikává formálódva Meryth arca előtt foszlik szét. A jelek szinte egyértelműek, persze semmi sem megy ilyen egyszerűen! Anny látván a kis jelenetet hirtelen megindul Gareth melletti székhez, majd gyorsan lehuppan rá, mielőtt azt bárki - azaz Meryth megtehetné.*
- Gareth, ma is olyan jól nézel ki! Úgy örülök neki, hogy itt vagy, már régen láttalak, olyan, mintha kerülnél! *kacag fel saját poénján, amiről nem is sejti, hogy mennyire igaz*
- Na és Anny, mi a helyzet veled mostanság? *szól oda neki a mellette ülő rövid szőke hajú, kék inges férfi*
- Nem sok.
*Pillant vissza felé unottan, majd rögtön fordul is vissza az úgy imádott férfihez, akit mindenki nyálcsorgatva figyel, ellenben vele, akit csak egyetlen hölgyemény ragadott meg, s ezt a többiek is nagyon látják. Ezért ülnek közelebb ketten is Mertyhez, az egyik hosszú, fekete hajú figura, s a másik kopasz alak.*
- Üdv, Édes, hát téged mi szél hozott erre? Nem láttalak még sose, ezeket a szemeket főleg megjegyezném...
*Hajol hozzá közelebb a kopasz, miközben Gareth kitámasztja karját Anny székén, s úgy figyeli az eseményeket. A szája szegletében megbúvó kíváncsi mosolyt ugyanakkor le sem tudja varázsolni, ahogy szemeit sem tudja levenni az eredarról. Ez pedig Annyt egyre inkább csak dühíti... *
- Figyelj, Gareth... *hajol hozzá igen közel* Tudod, miattad húztam fel ezt a ruhát, csak azért, hogy ma levehesd... Na, nem akarsz velem kijönni?
*Teszi fel kérdését, ami a mellette ülő szőke hajú is jól hall, így szemforgatva inkább Siara felé fordul, őt fűzni tovább. A többiek nem hallják, Merythet kivéve, kinek kifinomult érzékei eléggé felerősítik a hangokat. Gareth egyelőre nem válaszol, csupán Anny felé fordul, s egy köteg füstöt fúj az arcába, ki erre kicsit köhögni kezd.*
- Ezt ve-hetem igen-nek?
*Kacsint felé a lány, ám Gareth még mindig nem szól semmit, nem tudni, hogy azért, mert az eredartól vár valami reakciót, vagy mert tényleg annyira nem érdekli Anny, hogy szinte komolyan sem veszi ezt a nagy nyomulást, amit itt lerendez. Ugyanakkor Meryt azt sem tudhatja, hogy Gareth, a szépfiú egy nőcsábász-e, aki függetlenül attól, hogy milyen a hölgyemény, aki felkínálkozott neki, az ágyába viszi, s most húzza még egy kicsit a szőkeség idegeit. Vagy tán a megnyerő külső nem takar ostoba belsőt? Egyelőre ezt nem lehet tudni... *