//Nessy//
*Kezd egyre idegesítőbbé válni a helyzet. Ha ez a lány tényleg tud bármit is az ő fajtájáról, akkor nagyon lealacsonyító dolgot művel jelenleg. Vagyis saját maga számára lealacsonyító. És ez érezhető is a következő megjegyzésében. Ismétli amit a nőstényke mond, és aztán további sértésekkel próbálja őt tovább provokálni. De kit is? Egy nála jóval fiatalabb lányt. Hát mi ez, ha nem egy gerinctelen dolog? Igaza volt az otthoniaknak. Mindenben igazuk volt. Ezek a felszíni elfek még náluk is aljasabbak!*
- Csak azért nevezitek gyáva dolognak azt, ami tökéletes taktikázás, és fondorlatosság, mert ahhoz is bénák vagytok, hogy akárcsak kicsit is le tudjátok utánozni. Menj a börtönbe, alig látnál egy-két sötételfet, tele van a ti fajtátokkal, és miért? Mert gyengék, és ostobák vagytok. Az alul maradt félnek csak annyi jutott, hogy sértegesse azt, aki jobb náluk? Hát lehet, hogy sunyi dolog, ezt be is ismerem, de gyáva az nem! *Mintha azért támadnának, hogy összemérjék a másikkal az erejüket… Ha valaki meg akarja a másikat ölni, nem a nehezebbik módszert fogja választani. Ha ezzel a vele szemben ülő nincs tisztában, akkor valóban még csak megszólalni se lenne joga. *Amúgy meg, nektek nincs jogotok prédikációt tartani nekünk a gyávaságból. A felszínen tudtommal a hímek dominánsak. Ha ennyire gyengék és Gyávák vagytok, én a helyedben nagyon gyorsan befognám a számat! *Kezd kicsit kijönni a sodrából, így még mielőtt felemelné a hangját inkább iszik néhány kortyot, hogy megnyugodjon. Ez a lány nem látja magát? Ha a kis nőstényke tudná, hogy egyenlőségért küzd, ráborítaná az asztalt. Milyen egyenlőség az, ahol egy felnőtt nő egy még szinte gyereket kóstolgat?!*
- Nem tartalak, hanem ostoba vagy! Semmit sem tudsz rólunk, az elmondásod alapján lefogadom, hogy még csak nem is találkoztál nagyon sötételffel, de jár a szád, és zúdul belőle a hülyeség! *Dörren rá most már tényleg mérgesen. Most komolyan elő akarja adni a felnőtt nőt? Hát ezzel már elkésett! *Én vagyok gyerekes? Lehet, de nem én sértegetek, és próbálok nyíltan provokálni egy Gyereket Felnőtt létemre! Én még gyerekes vagyok, te viszont szánalmas, és gerinctelen! Igaza volt az apámnak, hányni kell tőletek! *A hangja már kissé hangosa vált, ahogy a mérgen kívül a megvetés is helyet kap, ahogy azok az általában szelíd, és óvatos gyanakvással visszahúzódó türkiz lélektükrei is gyilkos fényt kapnak. Elege volt most már ebből az egész komédiából. Nem kötelessége ennek még csak a töredékét sem eltűrnie egy felszíni nősténytől. Az előbb kint nekiesik egy kölyök, majd elkezdi kioktatni, hogy márpedig ő nem elf, hanem tündér, amikor a kis nőstényke még csak nem is mondott ezzel kapcsolatban semmit, most meg idepofátlankodik egy elf nőstény, aki elkezdi provokálni azzal, hogy a faját sértegeti, amire ő is, és szinte minden mélységi azonnal ugrik.*
- Eddig tűrtem a sértegetéseidet! Takarodj azonnal az asztalomtól, vagy innentől kezdve húzz bőrt a fogadra! *Az is megfordul a fejében, hogy amennyire fel van most idegesítve, szándékosan elkezd zokogni, és kihajíttatja innen ezt a vörös nőstényt. Még ha sötételf is, a fogadós biztos inkább egy síró kislány védelmére kelne, aki ráadásul még díszesen is van öltözve, tehát egy jómódú síró kislány. Sosem hitte volna, hogy egyszer ennyire viszketni fog a tenyere a kardjaiért. A fejében eddig még sose hallott, vagy gondolt szitkok öltnek formát, ahogy ezt a felszíni rendszert mindenhova elküldi és elátkozza. Pedig olyan könnyű lenne most egy gyors mozdulattal, csak itt diszkréten az asztal alatt hasba szúrni ezt a lányt. Talán még észre sem venné senki, csak miután kicsusszant, de nem mer kockáztatni. Még nem. Ahogy kardot látnának nála, vagy ez a kétszínű tyúk kiabálni kezdene, már itt is lenne az őrség így napközben.*