// Lovagnézőben – pultnál //
*Számolt az eshetőséggel, hogy Isurii a tárgyaltak kapcsán kitér majd a Kaiykoval történtekre, ezért nem éri váratlanul, amikor a lány valóban említést tesz a közelmúltról. Azóta sokszor és sokféleképp végigjátszotta már magában az eseményeket, sorra vet különféle szcenáriókat, mindegyikben csak valami apróságot változtatva meg. A teóriák síkján nem is egy olyan megoldás mutatta meg magát, amely másképp alakíthatta volna Kagan ítéletét, és habár visszamenőleg nincs hatalma változtatni semmin, megkímélheti a jövőt attól, hogy hasonló hiba essék benne. Javára kell fordítania ballépéseit és adaptálni magát egy új helyzethez: így volt képes életben maradni, ugyanakkor többé is válni annál, aki-ami előtte volt. Hogy a követett irányon a fejlődés ösvényét vágja maga előtt vagy épp ellenkezőleg, egyre sűrűbb rengetegbe keveredik, ahonnét nem vezet kiút… az majd az eljövendő próbatételek mérlegén mérettetik meg.*
~ Kaiyko. ~
*Elfogadta, hogy e kereszt terhét még sokáig viselnie kell, ám ismerve saját magát, ha megadatna is rá a lehetősége, hogy másra testálhatja vagy semmissé tehetné az egészet, akkor sem élne vele. Csökönyös ostobaság vagy mélyebben átfontolt döntéshozatal? Mindez leginkább a férfi számára bírhat jelentőséggel, környezetének éppúgy nem számít majd egyik sem. Ugyanúgy mint az, ami billogot sütött rá tettei nyomán. Isurii sem érti (nem értheti), hogy valójában mi és miért történt azon a napon és hogy miért érezte Kagan szükségét a példastatuálásnak. Elfogadta az aranyfizetséget Kaiykotól, ez igaz, de nem azért, hogy a szolgálatába szegődjön és információkkal lássa el a lovászt. Amikor fogságba ejtette, egyszerű céllal cselekedett. Ugyanazt a leckét akarta megtanítani a lánynak, amit már ő is megkapott, kéretlenül. “Csináld magad” – ez volt a vezérfonala elgondolásának. S bár a pénzt nem ezért kapta ugyan, lágyult elméjű az, aki a könnyen szerezhető földi javakat eldobja magától. A hegyvidék kolostorainak szerzetesei önként vállalt penitenciájuk részeként megteszik ezt más, gyarlóbb lelkek helyett, így Khan és sorstársai nyugodtan ölelhetik magukhoz a kicsinyesnek ható világi örömöket.
Egy pillanatra még eltöpreng azon is, hogy mindezt megosztja Isuriival, de fogalma sincs, hogy legközelebb milyen arcát mutatja felé a nő. Öltöztette magát már érinthetetlen úrhölgynek, lojális és kötelességtudó húgnak, most pedig hatalomra szomjazó, ambíciózus mágusnőként jelent meg.*
~ Melyik vagy te valójában? ~
- A hatalmat bírókkal és gyakorlókkal ritkán jön ki a magamfajta. Mindig a sárkánykórságban szenvedőkre emlékeztetnek: ahogy az ő éhségük nem csillapítható arannyal vagy drágakövekkel, úgy a hatalmat hajszolók sem tudják, hol kellene határt húzniuk. Ez persze a szerencsém is, mindig akad munkaadó. Ha eddig félreértettél volna, akkor hagyjuk el a felesleges szóköröket a továbbiakban. Amennyiben megfelelőnek találom az árat, a világ végére is elmegyek neked bármilyen fóliánsért, hogy megtanulhass lapjairól mást is a pennalebegtetésen túl. -*Biztos ő abban, hogy Isurii már most sokkal több hatalom birtokába van mint amit eddig láthatott tőle, de érdemtelenül senkinek nem jár a dicsérő szó, még akkor sem, ha az érintett annak a törzsszövetség vezérének a húga, akinek Khan nemrég a szolgálatait ajánlotta. Mindazonáltal a zöldszeműnek is vannak álmai amelyekért törtet, de azok nem olcsók, és ahogy Isuriinak is csak részint képes segíteni Kagan, úgy Khan céljait is csak töredékében tudná támogatni, ha történetesen egy mágus akarna neki segíteni elérésükben.*
- Hogy ízlik a vacsora? -*Egy üzleti tárgyalásnak - merthogy az imént hivatalosan is azzá változtatta a beszélgetést - , mindig részét képezi a kísérőbeszéd, ha úgy tetszik keretet ad a formalitásnak. Ebben egyértelmű rutinja is megmutatkozik, nem feszélyezi annak ténye, ha számszerűsíteni kell valamit.*