// Nessi Levendetta //
*Így ezt a részt átugorva folytatja. Igazából már semmi komolyabb mondanivalója sincs, inkább csak azért beszél, hogy ne álljon be néma csönd. Leveszi válláról a tarisznyáját, és megmutatja Nessinek. Egy nagyobb bőrtarisznya, amit egy veretes lemez díszít.*
-Még a nagymamám nagymamájáé volt, amit én örököltem. Szerintem gyönyörű! Ráadásul annyi mindent átélt, hogy már története is van. Én igyekszem még többet megmutatni neki.* Úgy gondolja, talán ez egy kicsit beteges, de Nessi és ő régen rengeteget vicceltek. Reméli, ezt a megjegyzését is lehet annak tekinteni. Végigsimítja a lemezt az ujjával. A fém hideg. Nem csoda, hisz az elffel volt egész úton, sőt, még a vízben is. Reméli, hogy mindjárt eszébe jut más beszélgetéstéma is. De nem jön semmi ötlet sem. Csak ülnek némán, és hol egymást, hol a szőnyeget, vagy a tüzet nézik. Aztán más ötlet híján, elkezdi:*
- Emlékszel még Saray Willanra? Ő volt az a helyes emberfiú a szülinapomról. Már nagyjából két éve nem vagyunk együtt.* Itt gyorsan továbbmegy, ugyanis nem
szeretné, ha barátnője rákérdezne, hogy miért?*
-Elmúlt a varázs, és mikor magamhoz tértem a "szerelemből" rájöttem, hogy Willan milyen egy hólyag. Azóta sem hallottam róla. ~Szerencsére.~ *Teszi hozzá magában, de tulajdonképpen kimondhatta volna hangosan is, hisz Nessi utálta a fiút. Vagy legalábbis Sach így gondolja.*
- És te? Megismerkedtél már valakivel? *Vált át a bizalmasabb kérdésekre. Igazából nem nagyon tudja, milyen választ vár. Ha Nessi igent mond, akarata ellenére a szíve mélyén irigy lesz rá, ha pedig nemet mond, pedig szomorú.*
-El sem tudod képzelni, hogy mennyire fáradt vagyok. Most, hogy beültem ide a melegbe, nagyon elálmosodtam.*Ezt amint kimondja, már meg is bánja.* ~Miért kell nekem ilyen tapintatlannak lennem? Jaj, remélem ezt nem búcsúzásnak veszi, ugyanis szinte biztos, hogy félreértett.~
-De most már sokkal éberebb vagyok. Most hirtelen elmúlt.*Próbálja előző hibáját kijavítani, de ebben elég ügyetlen.* ~Ó, hogy az a... ezt nem hiszem el. Ennél butább megoldást ki se találhattam volna. Most biztos, hogy teljesen idiótának néz. Jaj, ez nem lehet igaz, hibát hibára halmozok.~ *Aztán eszébe jut, hogy az önbizalom sosem árt, és ha őszintén beszél, akkor nem lehet semmi gond.* ~Bár... ez nem feltétlenül igaz minden esetben.~ *Rögtön beindul a fantáziája, hogy milyen esetekben nem ajánlott az őszinteség. Végül arra jut, hogy rengeteg van.*
-Ha lehet, kérlek felejtsd el, amit az álmosságomról mondtam. Picit szétszórt vagyok, amit te is tapasztalhattál. ~Ez az, így tovább.~ *Biztatja magát. Úgy érzi, hogy kezd belejönni az őszinteségbe.* ~Az is lehet, hogy túlzásba viszem. Na, majd meglátjuk, a végén biztos kiderül, hogy sikerült-e.~
-Nem búcsúnak szántam, csak egy picit össze vagyok zavarodva. Sok minden történt velem, az elmúlt napokban.~Na, ennyi elég is lesz, remélem, ezzel helyre is hoztam. Sőt, biztos.~ *Jön vissza, vagy meg az önbizalma.*
- Még mit nem mondtam el? *Gondolkodik hangosan.*
- Na jó, ennyi elég lesz, még a végén az első kérdésemre se fogsz emlékezni.*Aztán elmosolyodik.*
-Lehet, hogy sokszor említettem a kérdéseim mennyiségét.