//Riqelie és Morf//
*Jól látta a fiú invitálását, hisz a vörös nőszemély mosolyogva meg is célozza a kis asztalkájukat. Nem igazán tudja felmérni, hogy miféle szerzet lehet. Ha olyasfajta ismertsége van, mint Morf, azt nagyjából le tudja szűrni, hogy nem egy gazdag, előkelő hölggyel van dolga, viszont a lényéből, már csupán csak a mozdulatait is elnézve, árad valami nemesség, egyfajta báj, ami számára nem azt sugallja, hogy ő is olyan egy lenne a sok közül, mint például ő maga Aswea. De sosem volt jó emberismerő. Attól, hogy egy szépséges nőt elé sodort az élet, még lehet, hogy őt is alvilági szelek fújták, vagy épp ellenkezőleg. Ahogy megérkezik, s laza mozdulattal foglal is helyett közöttük most kicsit több időt szentel a szemrevételezésének. Alaposabban megszemléli a hófehér bőrt, melyet kiemelnek a sötét szemek, a vérvörös ajkak és az a szintén vörös színben pompázó hajkorona. Bájos arc, kecses alkat. Ha kérdeznék biztos nem tudná letagadni, hogy egy pillanat sem kellett hozzá, hogy elszégyellje piszkos, szakadt ruhákba bújtatott valóját.
Se köszönés, sem egyéb más formalitás. Mintha, már a lány is velük tartott volna az elejétől fogva. Bár az is igaz, hogy a lány nem tudhatja mikor látták egymást utoljára, de a találkozás, és az elválás nem tűnik számára olyan túlságosan múltba veszőnek. Ahogy Morfnak intézi a szavait, de kettejük tekintete találkozik össze zavartan szusszan fel. Pillantását egy ideig le sem tudja venni róla. Akárhogy is, de zavarban van. Ha tehetné most ismét visszaszaladna a folyóhoz, alaposan lemosakodna és az egyik csinosabb ruhájába bújna bele, hátha képes lenne felvenni vele a versenyt. De már nem lenne mersze Morf előtt másként mutatkozni. Néma feltérképezéséből csak az zökkenti ki, mikor egy kérdés már szerény személyének van szánva. Épp nyitná is szóra a száját, de vezetettje megelőzi. Ahogy elhangzik is kiféle miféle, már nagy mosollyal készülne is rábólintani, hogy helyes, amit a ficsúr mond, de aztán... *
~Üzlettárs?~
*Torpan is meg a bólintás mozzanatánál, s kissé elképedve pislog át Morfra. Nem igazán rémlik neki, hogy kitértek volna az utóbbi időben efféle témákra, de ki tudja mi történhetett két pálinkával ezelőtt. De nem. Arra biztosan emlékezne, ha valakivel társult volna, főleg, ha az a valaki éppen legújabb kis barátja lenne. A biztató pillantásokat észrevéve csak még inkább elbizonytalanodik. Oly régóta nem volt társa. Megszokta, hogy senkinek sem tartozik elszámolással, senkiért nem tartozik felelősséggel, csak ő van és jó maga. Normál esetben biztosan egyből határozott, 'Elment az eszed, vagy mi van?' vagy 'Na még csak az kéne, hogy...' válaszokat adna, de mikor az érzelem keveredik az üzlettel az kicsit megnehezíti a dolgokat. Megkedvelte ezt a piperkőcöt. Ha a társává válik, akkor nem is kellene búcsút vennie tőle, ezen felül, ami szakmailag igen nyomós érv, ketten még mindig többre mennek, mintha egyedül dolgozna.*
- Igen a nevem... Asro.
*Pillant végül vissza a nőre, a fiú felé egyelőre nem jelezve mi is a véleménye a társulás gondolatáról. Igyekezve közömbös arcot vágni nyúl is a kapott sörért, ha már ajándék egy bájos idegentől legalább ne vesszen kárba. Nagyokat kortyol az italból, majd nagy sóhajjal pakolja is vissza az üresedő poharat. Lassan lecsendesednek a benne kavargó gondolatok, így nagy küszködéssel, de visszavarázsolja jól megszokott, kissé komisz mosolyát.*
- Arthenior első számú idegenvezetője és a ficsúr jobb... vagyis hát bal keze, de abból legalább kettő.
*Vigyorodik el kissé sután, ahogy fejével a fiú felé biccent. Na legalább ismét tudott egy kis szellemességet csempészni a mondandójába. Ha már tolvajról van szó az ügyetlen kezűségre való utalás számára találóan humoros. Közben, hiába próbálja felhőtlenül nyugodtnak tettetni magát, ahogy részben már bele is egyezett a társulásba a zavara fokozódik. Maga sem tudja mi is az ok, de képtelen visszanézni pajtására.
Innentől hagyja, hogy a kettős jobban kibontakozzon régi ismertségük felelevenítésében, addig ő az alkohol mámorának adja magát, ami már így is igencsak szétterült egész testében. Persze, ha ismét intéznek felé kérdést nem fog modortalanul hallgatni, de nem kockáztatja meg, hogy eget rengető ostobaságot hablatyoljon. Ma éjszaka biztos nem fog kelleni ringatni. Elég izgalom jutott részül neki mára.*