//Rynizz- Esyae//
- Ne félts te engem. Akadna itt olyan, aki pár csengő aranyért szolgálatodba ajánlaná a szamarát. * somolyogja el magát, miközben ajkához emeli sörét. Kékeszöld szemével a másikat fürkészi, annak arcvonásait, reakcióját. Elkényeztetett ficsúrként, komikusan hatna egy szamár hátán, kiterítve. Bár amilyen szórakoztató lenne számára, az nem feltétlen jelenti azt, hogy a másik is ennyire élvezné. És abban is majdnem ugyanolyan biztos, hogy a „nagyapa”, sem lenne odáig a látványtól. De a szamáron átvetett eszméletlen Ryn alakja, amint hószín haja az utcakövet sepri csak pár pillanatra dereng fel lelki szemei előtt. Viszont ez elég ahhoz, hogy még szélesebbre húzza mosolyát, s így bal orcáján apró gödröcske jelenjen meg, szemei huncutul csillannak a gyertyafényben, bájossá, gyermekivé téve az eddig hűvös, kissé szigorú arcot. Pár pillanat az egész, talán fel sem tűnik, gyorsan elhessegeti a gondolatot. Ugyanúgy öblíti le torkán a szemtelenséget, ahogy a vele szembe ülő Ékkő szemű a pálinkával az előzőt. A köszöntőt csak egy bólintással fogadja. Kicsit felvonja szemöldökét arra, hogy egy nő vezeti a Kúriát, eddig ő abban a hitben volt, hogy az annyiszor emlegetett „nagyapa” az, aki igazgatja a hát dolgait. Hogy nem egy banya, azt örömmel fogadja, azt, hogy hisztis, már kevésbé. Mondjuk jobban belegondolva, nem is érti miért is csodálkozott el ennyire rajta hisz, otthonában náluk is inkább anyja volt az, aki az udvar ügyeit terelgette. Apja inkább a harctéri, üzleti gondokkal volt elfoglalva. De ha távol volt, akkor bizony minden feladat az anyjára hárult. S sokszor jobban átlátta a dolgokat. Olyan csendes társ volt, háttérből irányító. Figyelmesen hallgatja a másikat, amint a családi szálakat boncolgatja. Szerencsére nagyon nem merül bele, de mindenesetre olyasmit szűr le a dologból, hogy a családban az unokahúgnak s az öregnek van talán a legnagyobb szava. *
* Kezd számára egyre gyanúsabb lenni a Hószín hajú. Ez a folytonos halogatás, mikor magáról kellene beszélni. Megérzése semmi jót nem súg neki. Egy gyanakvó pillantást is küld felé. Egyszerűen nem tudja elképzelni, mi titkolni valója lehet a másiknak. Fura elképzelések kezdik megrohamozni. *
- Fura? * húzza fel szemöldökét. *
- Remélem, csak jó értelembe. * jegyzi meg inkább magának. S kortyol ismét egyet. Ezzel leplezni, az elhatalmasodó feszültséget, melyet a másik ködösített vallomása okoz. S ebben az a legrosszabb, hogy úgy érzi, nem érdemes feszegetni a dolgot. Ryn számára ez, mindenre magyarázat, s nem is óhajt többet foglalkozni vele. S minden bizonnyal ezt elvárja tőle is. S hát nem is igazán van hozzá szokva, hogy ne kapjon egyenes választ a feltett kérdéseire, de jelen esetben a kocka megfordult, így bár nehezére esik, de lenyeli a békát. A kijelentés meglepi, s kissé gunyoros mosollyal jutalmazza. *
- Vettél? Hmm… * tipikus egy nemestől. Maga is találkozott már ilyennel, náluk is akadt ilyen jó néhány. Nem számított ilyes fajta beszélgetésre, érdeklődésre, de ez a két kupica pálinka hamar kifejtette hatását. Még kettő, s tényleg szamárháton kell haza vitetnie. Az meg hogy máshoz is kellene értenie, mint a kardforgatás, hát még inkább megnyújtja ábrázatát. Talán, ha esetleg még a fegyver vagy lovas szakértelmére lenne kíváncsi meg is értene. Dehogy parfümök, ruhák? Hirtelen nem is tudja, melyikbe is kezdjen bele. Pár percbe beletelik, míg összeszedi a gondolatait, s az állát a pultról. Közbe inkább még iszik. *
~ Fura. Enyhén fogalmaztál. Lehet, jobb lenne nem tudni. ~
- Őszintén, most nem tudom eldönteni, hogy az érdekel jobban, hogy ki vagyok vagy az ékszerekhez való hozzáértésem? * néz kérdőn a férfira. Hangjából valami kétkedés féle, tanácstalanság hallható ki. *
- De nem csak a kardforgatáshoz értek. Szeretem és értékelem a szépet és a jót. Ha az alkalom úgy kívánja, meg tudok, jeleni szép ruhában, bár azt tudni kell viselni is. Hiába a cicoma, ha azt nem a kellő méltósággal hordod. Néha a kevesebb több. S ez igaz a parfümökre, ékszerekre is. Nem sok értelme van, ha kidőlnek mellőlem, mert olyan illatfelhőt húzok magam után. S egy jól megválasztott ékszer is felpezsdíthet egy egyszerű ruhát is, s tehet előkelővé egy nőt. * fejét kissé félre billentve néz az elfre. *
- Tudod, kissé fura, hogy a te szavaddal éljek, ilyenről pont veled beszélni. Azt gondolná az ember, hogy inkább érdekel az, hogy milyen fegyvert ajánlanék a kezedbe. Nem pedig a divat. Mondjuk, ahogy elnézlek, sokat adsz magadra. De így női szemmel, jó szabód van. A férfi öltözködéshez nem értek, csak megmondhatom, hogy tetszik-e vagy sem, az amit magadra húzol. De nem hiszem, hogy a gyakorlótéren, a ruha lesz a legfontosabb. * mosolyodik el. *
- Viszont, anyám megtanított fonni, s nagyon szép fonatokat lehetne csinálni neked. Persze, ha nő lennél. * kacag fel halkan, majd kortyol bele ismét italába. *
- De, ha nem haragszol kihasználom az alkalmat, hogy még aránylag jól vagy, s összepakolom a holmim. Pár perc, s lehetőleg addig ne menj sehová. * azzal feláll, s elindul a szállás felé. Talán tesz két lépést, mikor megtorpan, s visszafordul, szemöldökét kicsit összeráncolva.*
- S lehetőleg sokat ne igyál. Az enyémet meg főleg ne. * kacsint a férfira, egy mosoly kíséretébe. *
* Tényleg nem sok idő telik el mire ismét visszatér. Bár mihez képest. Az elfel való beszélgetés miatt, kedve támadt, kissé megszabadulni, a harcos küllemtől, s valami szebbe öltözni. Esze ágában sincs kelletni magát, csupán oly rég volt már, hogy úri hölgyként mutatkozhasson. S elkapta a nosztalgia, nem tehet róla. Így a szobában, meg válik láncszoknyájától, s a vastag sötétkék ruhától. Ruhái közül egy világoskék vékony, kellemes tapintású ruhát vesz elő. Szabása egyszerű, egyedül hófehér vállait hagyja szabadon. A ruha ujja tölcsér alakba terebélyesedik ki, mely aszimmetriájában majdnem a földig ér. Nőiességét finoman hangsúlyozza, ahogy domborulataira s derekára simul. Csípőtől pedig lágyan redőzik körülötte. Nyaka, ujja szegélye enyhén aranyozottan csillog. Semmi fodor, csipke, masni. Fakó szőke haját, feje tetejétől kezdődő fonatba fogja, melyet anyától kapott rózsát formázó fém csattal fog össze. S ha már parfümökről is ejtettek néhány szót, hát akad neki is. Hűvös, tiszta illat a tenger s tavasz illata. S tényleg csak egy keveset a füle mögé s pár puffot a hajára. De kardjától nem válik meg, így azt is magára csatolja, mely ugyan ront az összképen, mégis elégedetten bólint, ahogy végig méri magát. Így indul meg vissza Rynhez, csak remélve, hogy nem hagyott túl sok időt neki arra, hogy felöntsön a garatra, addig míg maga szépítkezet. Mindenesetre láthatóan jobb kedvvel érkezik meg a söntéshez, ahol a másikat hagyta. Leteszi felszerelését a szék lábához, s visszaül a székre, hogy megigya maradék italát az elf társaságában. *
- Mikor akarsz indulni? * érdeklődik mosolyogva a férfitól. *
A hozzászólás írója (Esyae Rugarth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.27 23:50:48