//Galdrian Gwilitram//
*Elyne csak mosolyog a férfi zavarán. Nem érti, hogy mire is utal. Természetesen a hasonló viselkedést a kúriába elengedhetetlennek tartotta vele szemben, de már egy éve lassan, hogy nincs otthon. Akaratlanul is elgondolkozik, hogy vajon atyjuk keresteti e őket. Némi kárörvenkedéssel teli félmosolyra húzódik ajka, ami nem Galdriannak szól, de nem feltétlen tudja ezt a lovag.*
- Én is örülök, hogy viszontláthatlak. *Feleli végül.* - De nem lehetne, hogy egyszerűen, csak Elynenek szólíts, a Hölgyem helyett. Ez egy kicsit... mh, hogy is fejezzem ki magam. *Gondokodik el egy pillanatra, amikor is mutatóujját az ajkához emeli, mintha valóban gondolkodna.* - Egy kicsit kellemetlen számomra.
*Szemlátomás Galdrian is ugyanolyan kemény dió lesz számára, mint a mágus, aki se otthon, se ott nem akarta megjegyezni, hogy felesleges vele szemben az udvariaskodás. Nem úgy Lyarával szemben, ő valóban elvárta, hogy ekként szólítsák. S Argus már a fagyos télen elfelejtette, hogy közvetlenebbül is társaloghatnak.*
- Tudod, én itt egy senki vagyok, csak egy fiatal lány, aki néha betér a fogadóba. *Hajtja oldalra a fejét, miközben elmosolyodik. Szemeit becsukja közben, s kezét maga előtt kulcsolja össze. így valóban úgy néz ki, mint egy ártatlan lány.
A következő pillanatban csillogás jelenik meg szemében, ahogy meghallja a lovag szavait. Ez valói öröm számára, hiszen végre nem kell egyedül elfogyasztani a vacsorát, vagy csak az este kellemesebb részét.
Ezért is játszik egy kicsit. Tudja, hogy mutatványa nem csak Galdrian kedélyeit borzolják fel, hanem néhány fogadóbélit is. A pult mögött álló fogadós csak fejét rázza a jelenet láttán, mire Elyne csak a vállát vonja meg hetykén, ahogy megfordulva visszaindul, kecses léptekkel.
Ahogy leteszi az italt, s leül a székre, néhány füttyögő férfi felé - akiket már látott nem egyszer itt - csak laza mozdulattal int feléjük, egy kedves mosoly kíséretében.*
- Egy jólelkű lovagnál, kit számos erényre neveltek, nem merném ezt azért megkockáztatni. *Kedvesség s őszinteség bújik meg mosolyában. Szemeit is egy kissé összeszűkíti, lehunyja enyhén szemfedelét.*
- S szívesen tettem. Utólag is kérlek fogadd bocsánatkérésemet, amit eme remek nedűvel fejezek ki, a fesztiválon történtek miatt. Igazán kellemes társaság voltál, s bántam, hogy félbe kellett szakítani.
*A férfi történetén jót derül. Tudja, hogy illetlenség nyíltan nevetnie, így inkább azt a pohár bor mögé rejti, miközben belekóstol a vérvörös nedűbe.*
- Céltalan? Miért lennél céltalan? *Hajtja oldara a fejét, tekintetében őszinte kíváncsiság.* - Talán nincs olyan munka, amit el tudnál vállalni? A városban sehol sem keresnek zsoldosokat? *A feltett kérdére, csak legyint, miközben elneveti magát.* - Fogjuk rá. Ha rendezést jelent, hogy a fesztivál óta se a bátyjámat, sem a barátomat nem találom, sehol. *Meglehet, sokan nem értik, hogy mire is gondol, s miért is hiszi azt, hogy nincs komolyabb baj.*
- Ha bármi történt volna a húgommal, akkor megkerestek volna. Valószínű, hogy csak egy csaló volt, aki így akart a családunktól pénzt kicsikarni. De ezt nem tette jól. *Magyarázza egy vészjósló mosoly kíséretében.*