//Zaras, Aryna//
*Dryyx a maga részéről köszöni szépen, nagyon is jól elvan a borával, meg a hasogató fejével, a kavargó gyomráról már nem is beszélve. Ezutóbbi egyébként napok óta köszönőviszonyban sincs a szilárd táplálék bárminemű képviselőjével sem, talán ettől is émelyeg a mélységi annyira. Persze ezt magának sosem vallaná be, a hím önérzet nem engedélyez ilyesmit, bírja ő a piát kérem szépen, csak a pia nem mindig bírja őt. Megesik az ilyen.
Leginkább semmire gondolva ül és mered maga elé, legalábbis nagyon próbál semmire sem gondolni. Vagyis, jobban mondva, inkább senkire. Ez pedig esetében igen csak nehéz feladatnak bizonyul, főleg annak tükrében, hogy milyen ütemben fogyasztja a bort, mely, mint az közismert, kifejezetten alkalmas rá, hogy az arra hajlamosakat az önmarcangolás vermébe vesse.
Ezen nagyon fontos és halaszthatatlan teendők közepette talál rá Aryna és a pincsije, lássuk be, nem épp a legjobb alkalom a haverkodásra.
Dryyx lassan emeli halott szemeit a ficsúrra, s elégtétellel konstatálja, hogy amaz egyszerűen képtelen állni a tekintetét. Igaz, azon a mélységi nőstényen kívül másnak nem igen sikerült az elmúlt évek alatt...*
-Jelen pillanatban csak én vagyok alkalmas arra, hogy megvédjem. *közli, miután alaposan végigmérte az elfet.*
-Alig állsz a lábadon, egy tündérfing végezne veled. *teszi hozzá kegyelemdöfésként, noha a hangjában semmi lekicsinylő nincs, szenvtelenül közöl puszta tényeket.*
-Ha utálnálak, már nem vennél levegőt. *pislog lassan Zarasra, mintha épp csak az időjárásról beszélne, ez szintén egy abszolút érzelemmentes kijelentés volt, afféle, amit megcáfolni nem lehet, de megpróbálni sem volna érdemes.
Szinte már naivnak hat, hogy az elf úgy gondolta, bármiféle érzelmet kiválthat a mélységiből. Nem, az ő gyűlölete drága dolog, egy különleges valakinek tartogatja minden cseppjét, nem fogja egy sehonnai hegyesfülűre pazarolni. Tiszta fejjel, hidegvérrel ölné meg, bármikor, egyetlen pillanatnyi hezitálás nélkül, ha az állna érdekében, de nem volna több érzelem benne, mint abban, amikor a mészáros vágja át az ökör torkát.*