//Nyári forgatag//
//Ivóverseny//
*Időközben befut a drága Neri is és lerántja a leplet a vöröske korábbi kétségeiről. Már amikor elkezdi ecsetelni, hogy Dynti nem tudta pontosan, hogy ivóverseny lesz-e, vagy vívó, sokat mondó tekintettel fordul a fél-elf felé, úgy, hogy Nadae ne lássa és próbálja jelezni, hogy ne folytassa. De már késő. Lassú mozdulattal fordul meg és néz farkasszemet a kalózka kitáguló orrlyukaival. Rögtön arrébb is pattan, hogy Nerililt élő pajzsként használva védhesse magát. Szerencséjére erre nincs szükség, hisz érkezik valaki, aki el is tereli a figyelmet róla. Külső kézfejével letöröl némi izzadtságcseppet a homlokáról és kifújja magát. Elcsábul, hogy lehúzzon egy pálinkát, amit Neri fizetett, de inkább a lányra bízza, reméli hasonló állapotban lesz ő is, mint ők Naddal a verseny végére.*
*Az apróság ruházata láttán halkan kuncog egyet. Igazán bájos összeállításnak tűnik. A hatásos belépő persze tetszik neki. Maga sem csinálná másképp, ha éppen nem bujkálnia kellene (amit persze sosem tesz meg).
Eszébe is jut a kocsmáról és az ivóversenyről Bress. Ő is biztos élvezné az effélét, de hát ő eltűnt a semmiben. Ez kissé elszomorítja, de nincs mit tenni, talán elnyelte a tenger, vagy talán maga a rettegett kráken, amikor útnak indult azért a mágiáért, vagy miért. Pedig most meg mutathatta volna neki, mennyit fejlődött alkoholtűrő képessége azóta.
Megrázza a fejét, pont nincs itt az ideje nosztalgiázni. Azon is kapja magát, hogy lemaradt a gnóm előadásának az elejéről, annyira elmerengett.
Hirtelen kapja a fejét az úgynevezett játéktérre, hiszen nagyjából eddigre tér vissza a merengésből, mi vélhetőleg néhány kör pia után ismét elfog rajta hatalmasodni.
A neveket hallgatva megnézi azért ellenfeleit. A kalózlánykától elsőre nem tart, de ki tudja. Az ork már vészesebb. Ahogy persze Nad is, aki talán a legvészesebb ellenfél, ha ivásról van szó. Majd hallja a saját nevét is, úgyhogy a megszokott vidám lépteivel pattog oda az asztalhoz, majd mint aki a felhők között repked, olyan fejjel csücsül le Nadae mellé. A végén valami kimondhatatlan nevű mélységi ül le közéjük, aki nem meglepő módon, éppen csak rápillant. Ez a dolog nem lepi meg. A mélységi férfiak, a néhai Zaraun kivételével általában észre sem veszik. Nem mintha akarna tőlük valamit, csak gyakran eltűnődik azon, hogy miért van az, hogy egyesek anélkül formálnak véleményt róla, hogy apró törekvést is tettek volna azért, hogy megismerjék. Ez van, egyesek túl sokat adnak a pletykára...
Kezét az álla alá támasztva, meglepően nagy csendben várja a feladat végét. Mi tagadás, izgul. Imád versengeni, imádta a harci tornát, most imádni fogja ezt is. Már csak valami trükköt kell kitalálnia, amivel ellenfeleit hátráltathatná, sajnos anélkül, hogy hozzájuk érne. De úgy tűnik társnője hamar rájött a megoldásra.
Arca a bájosan merengőből, hamar undorodóvá válik, amint az asztal éktelenkedő büdös, aszott pracnira tekint.*
- Vett már le a a büdös patáidat, különben egy életre lemérgezel. *El is fordul kissé és próbálja inkább saját haját szagolgatni, hátha az valamivel frissebb.
Előkerülnek a poharak, majd kaján arccal kapja kezébe, mi elé került, majd koccintásra emeli.*
- Hát akkor, igyunk rám. *Határoz végül egyszerűen és lehajtja az italt.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.01 21:59:50