//Nyári forgatag//
//Ivóverseny//
*Ahogy lehúzza az újabb kört, rögtön mély levegőt is vesz. Egyenes derékkal ül, és csak ül… Szótlanul, mozdulatlanul, anélkül, hogy levegőt venne. Érzi, ahogy a nedű, igen erős, s végigfagyasztja a torkát. Mintha jeget inna, csak közben marja is. Hirtelen rázza ki a hideg, s válik bőre libáékhoz hasonlóvá, s kezd el remegni. Erős az ital, de kedvére való. Csücsörített szája, a levegővétel után, hamar vigyorrá változik, majd nagyon kiált.*
- Hát ez!
*De csak ennyit tud mondani első körben. Megrázza magát, hogy helyre jöjjön, de érzi, hogy a fejébe szállt az itóka. S milyen hamar.*
- Akarok még egy Sárkánycsókot! *Jelenti ki röhögve, didergő ajkakkal.
Látja, hogy hat a többiekre az előző kör, s betartják szavukat. Ám amíg, egyik a medálját, a másik a köpenyét, a harmadik csak az alkarvédőjét veszi le. Ajkait lebiggyesztve csóválja meg a fejét, csalódottan. Ám ebbe beleszédül. Szavát ő is tartja, de nem ijedős. Nem veszi le ékszereit –hogyne, még a végén ellopnák őket – hanem egyből trikójához nyúl. Annak alját megfogva húzza fel, s emeli át fejét keresztül. Napbarnított, tetovált, vékony, ámde fedetlen bőrét felfedi a társaság előtt. A koszos felsőt az asztal közepére hajítja. Nincs sok ruhadarabja, s már a verseny elején megszabadult csizmáitól. Kitáguló szürkéit viszont rögtön az orkra függeszti.*
- Előbb utóbb csak elfogynak a ruhák. *Vonja meg a vállát vigyorogva.* - S ha mind vetkőzünk, abban mi van? Szórakozni jöttünk, vagy begyepesedve inni?
*Kacarászik hangosan, de hamar félbe is szakítja, ahogy ostobának nevezik. Ijedten kap a szívéhez. Élete során nem sok orkkal találkozott, de kezdi azt hinni, hogy észben nem a legerősebb faj.*
- Öhm, épp az elején mondták, hogy bárhol máshol meg lehet inni. S miért maradék egy koszos, petyhüdt városba, amikor mehetek a tengerre is, amely végtelen, ameddig a szemed is ellát? *Teszi fel a költői kérdést.
De csalijukra nem harapnak rá. S ha ez nem lenne elég, akkor még a kalózcsaj is pimaszkodik vele. Nem ismerte, akkor nem is igazi kalóz. Arca fintorba fordul, ahogy ránéz. Majd egy galád fény csillan a szemébe. De még kivár. Kajánul vigyorodik el, mire Gravak földet ér mellette. Vagyis inkább asztalt, s ajánlatot tesz neki.*
- Mh, mi is legyen az… Mh… *Gondolkodik el, ahogy keresztbe tett lábakkal ül, s mutatóujjával arcát ütögeti.* - Mit lehetne ajánlani, egy orknak…
*Szeretőt nem, mert ahhoz kéne egy ork nő is. S erősen kijelentették már, hogy ő, kis vézna, sovány testével ehhez kevés. No de akkor mi lehet még?*
- Meghívlak valami kajára, ha kiejted azokat. Egyébként meg könnyen lehet nővel is. Attól, mert nincs botunk a lábunk között, még van ujjunk. * Kacsint egyet, miközben a velük szemben ülők felé bök fejével, s közben kajánul vigyorog Dyntire.*
- Legalább, ha megnyered, tudom, ki számlájára fogok inni. Nekem úgy is jó. *Vonja meg vigyorogva vállát.* - S ne tégy úgy, mintha nem tudnád, hogy mindig is akartalak. *Vigyorodik a nő arcába. Az utolsó ital óta, igazán derűs kedvében van. Hátranéz, hogy kinek is integet a Vöröske, majd elkapja a másik kalóz megjegyzését.*
- Ismered Szöszit? *Kérdi meglepve. Hangsúlyából kitetszik, hogy ő is ismeretségben áll a férfival. Értetlenül pislog a libára. Közben persze újabb adag italt hoznak nekik, mely immár valami borászatból van. Elfintorodik a hallottaktól, de hát, ingyen piának ne nézd az erősségét, nemde bár?
Ahogy elveszi az egyik poharat, előbb még játszadozik vele. Megvárja, amíg a gnóm elhalad előtte. Majd mikor ez megtörténik, felemelkedik székébe, hogy megfogja annak grabancát. Vagyis gallérját. Reméli, hogy könnyedén fel tudja emelni, s ha ez így van, akkor egyenesen Riku felé hajítja, a szemtelen kis liba felé, hogy megbosszulja lenézését. Csak annyit kötött ki a kis gnóm, hogy egymáshoz nem érhetnek. Róla szó se volt.
Ha sikerül akciója, ha nem, utána rögtön legurítja torkán az újabb nedűt.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.07 23:32:53