//Nyári forgatag//
//Teghi, Taitos, Chadim//
*Kérdésekkel bombázzák, ámbár ez érthető, hiszen egy kámzsás, ismeretlen, nem mellesleg szótlan alacsony alaktól csak kérdésekre futja, biztos nem első látásra bratyiznak le vele. A kámzsa lehull, és egy kedves, nevetőráncokkal tarkított arc villan vissza a másik mágus arcára, öreges hangján halkan kuncog.*
- Ugyan, teszteltem, hogy ijedős vagy-e. *Itt vághat Taitos elég furcsa fejet, hiszen teljesen ismeretlenben hülyéskedni valakivel nem ép elmeállapotra utal.* - Egyébként Achrad Thorend vagyok Lihanechből, a Mágusok Tanácsának volt tagja, egykori nagy hatalmú vízmágus, és még sok egyéb.
*Az egykorit nyomatékosan kihangsúlyozza, nem szeretné, ha hatalmas mágusnak titulálnák jogtalanul. Az a múlt, egy másik élet, amikor még nem élt igazán. ~Talán igen, talán nem.~
Eközben csatlakozik hozzájuk egy magát mágustanoncnak valló ifjú, ránézésre tényleg az lehet. ~Egy mágus, két mágus, plusz egy hatalmát vesztett porhüvely. Ez is jel? Ez nem lehet véletlen.~
Nem lehet véletlen, így egyből a lényegre is tör. összekulcsolja kezeit, majd az asztalra rakja, hangját félbeszakítást nem tűrő hangszínben tartja.*
- És lám, még egy mágus. Hárman vagyunk, és nem véletlen, hogy perceken belül két mágus is egy asztalhoz csapódik. *Lehunyja szemét, néhány pillanat múlva azonban kinyitja.* - Nos, azért jöttem, hogy hirdessem az igét. A mágia, a varázslás, melyet ti tanultok, ahogy ti, fiatalok varázsoltok, helytelen. A Szív útját járjátok, az ösztöneitekre hallgatva idézitek meg azt az energiát, amit csak ép elmével lehetne. *Az irónia itt felfedezhető, hiszen sokan őrültnek gondolják a gnómot.* - Ha érdekel, hogy járhatjátok az Elme útját, hallgassatok hát. Ha pedig nem, akkor további szép napot.