//Nyári forgatag//
//Tökkelütött egy társaság//
- He? Csak ennyi, hogy he?
* Hőköl hátra,*
- Jó, nincs mágusbotom, sőt botom sincs, na és mágus sem vagyok. De, akkor is csak egy, he?
* Feltehetően, ha hallaná magát, bizony elsüllyedne, mint egy kereskedő hajó, s holnap bizony lesz, miért magyarázkodni. Túl sok volt az alkohol, túl sok volt Zara és most igazából túl sok minden inger körülötte. Hópihe is előtte, mintha kissé elmosódva imbolyogna, s mintha a távolból hallaná a hangját, mintha valami túlvilági entitás szólna hozzá. Már az első pillanattól kezdve, mikor meglátta valami különöset látott a lányba. A Hófehér hajzuhatag, a bájos vonások, mellé pedig az a szigorú türkizkék tekintet. Megrázza fejét, bár ezzel csak rosszabb lett a helyzet. Sebaj, azért kinyúl a félvér felé, hogy annak megragadja ruháját a mellénél, s magához húzza, kényszerítve arra, hogy arcuk egy vonalba legye, s elvesszen annak lélektükreibe. A mozdulatban nincs semmi durvaság, csupán amolyan jelzés értékű, hogy bizony ő szólni akar hozzá. Ha, a másik nem ellenkezik úgy olyan közel vonja magához, hogy arcuk szinte összeérjen. Vesz egy mély levegőt. *
- Böff…
* Hunyja le szemeit, hogy szégyenlősen kuncogja el magát.*
-… bocsi.Szóval… ez csak kifogás. Én szem verszenyeztem, mégszem vagyok jószan. Teeeh bezony készülsz… valamire.
* Emeli fel mutatóujját.*
- Lájtom a szemeidben. Tehh egy boszorkány vagy.
*Ezen szavakat már szinte suttogja, s így is folytatja. *
- Éjn tudom. De nyem érulom el nekik. Nyem, nyem. Csak engem, ne változtass békává. Jóóó? És, hojnap, nyem akajom tudni, mit csinyáltam.
* Néz a szemekbe szinte könyörögve. *
- Tudud éhhnn nadon, de nadon szejetlek.
* Nyomja homlokát a másikénak, egyrészt, hogy ha csak pár pillanatra valaki tartsa a nehéz fejét, másrészt, hogy felhúzott orral s pajkos mosollyal pöszézhessen a másikkal. Engedi is Ent, hogy feje kissé lebukjon,keze ernyedten csüngjön le. Pár másodpercnyi öntudatlanság, melyből Nad mocorgása veri fel. Mire nem képes, ha csak egy pillanatra, de a nagy sötét vagy éppen fehér, -kinek mi- nihilben lebeghet.
Újult erővel, de kicsit se stabilabban kászálódik le az asztalról, hogy Nadot maga alá gyűrve, tegyen egy újabb lépést, a végső feledés ösvényén. *
- Hogy, mi? Ízelítő.
* Vigyorodik el kajánul.*
- Mit is kaphatsz, ha jendesen fogsz enni, aztány nem leszel ilyen girnyó.
* Simít végig a bordáin melyek, annyira nem is olyan csábítóak, jobban tetszett neki Nad, mikor még volt mit rajta fogni. Nem, nem csúnya vagy visszataszító most sem- eltekintve a kis ábrándjától a piacon- csupán valahogy akkor még nőként is kívánatosabbnak bizonyult. De, tovább nincs ideje kényeztetni a lányt, egy mert ez eddig egy nagyon jó érvnek tűnik először is magának, hogy ne fajuljanak el a dolgok, mert azt azért ő is érzi míg így is, hogy nincs teljesen tudatában tetteinek. A másik… a másikat pontosan nem tudja. A harmadik, mert Dyni látszólag letargiába akar esni és azt bizony nem hagyhatja, így az egyiket ott hagyja, hogy a másikkal kezdjen valamit. Enben megkapaszkodva, ugrik oda a Vöröshöz. *
- Nem!
* Ripakodik rá. *
- Kelj fel! Táncoljunk!
* Ragadja meg, annak kezét és rántja is fel a székre, lehetőleg nem elborulva, int egy lisztes zsák. Hogy, utána megpergesse a lányt tengelye körül. *
- Hajóóót?
* Nyújtja meg a szót, hisz, bár csináltak egy kisebb pocsolyát, de…*
- Papírhajót?
* Kérdi nevetve, mert talán azt, ha valaki van még olyan ügyes, hogy hajtogasson egy párat. *
- De te egy zzsseni vagy!
* Öleli szorosan magához a lányt s ugráljon egy-kettőt fellelkesülve, mint egy gyerek. Persze, hamar rájön, hogy ez nem biztonságos az ő állapotában. *
- Menjünk a piacsra, láttam ott olyan… olyan dobálós izét!
* Engedi el Dynit, hogy kezével illusztrálja is, hogy mit látott. *
- Megyek, szólok Zajának is.
* Indul meg a szállások felé, először Enbe, majd az asztalba kapaszkodva, míg aránylag biztonságosabbá nem válnak léptei. *
- Addig ti öltöztessétek fel a Kócost, így nem jöhet! Még beleszalad egy felbőszült bika. Te pedig En igyál még, nem csalunk!
* Ereszti az asztalt, hogy kacsázva, keresse meg Zarát az emeleten. *
- Zajanir … Zaja...Göjény!
* Kezd bele már még idelent a férfi szólongatásába, eközben tekintete rásiklik a ketrecbe, amit ott hagyott szerencsétlen jószággal így irány változtat, hogy egy-két asztalt s vendéget megfogdosva eljusson az állatka felé, s vegye magához azt. *
- Göjény!
*Kiáltja el újra magát, boldogan mutogatva a lányoknak. *
- Ez lesz a neve, hogy Göjény! * ím, már boldogságban úszva, hogy milyen jó nevet talált ki, indul meg a Szőkéért.*
// Zaja//
* Már a lépcsők sokasága is megrémiszti, ahogy a tetejét keresi, meg van vagy száz lépcsőfok. Egy kisebb túra, nem is érti, hogy ért fel ilyen hamar a Szőke. Nagyot fújtatva, túr a hajába. *
~ Megéri ez nekem? Csak, miattad, te Görény! ~
* Néz először a ketrecbe lévő állatra, majd újra fel a lépcsőre. Még szerencse, hogy senki sem látja, hogyan is kúszik fel az emeletre, egyik kezével a korlátba, a másikba a ketrecbe kapaszkodva. Közben azon gondolkodik, ~erősen~ milyen szobaszámot is mondott Zara. *
~ Huszonöt? Huszonhat? ~
* A gondolkodás kicsit nehézkes most így inkább kezdi a huszonötössel, közelebb van. Illem? Az, meg mi? Kopogtatni ilyen állapotban, nyitja az ajtót, mely meglepő módon enged is. *
-Szöszi!
* Csalódottan veszi tudomásul, hogy a szoba üres. *
~ Most mászhatok, át a másik szobába. Miért ilyen bonyolult ez? ~
* Löki be az ajtót maga mögött. Sóhajt egy nagyot, miközben a ketrecet leteszi az asztalra, majd az ablakhoz botorkál. Eszébe se jut, hogy az ajtón próbálkozzon, hisz Zara, azt mondta másszanak át hozzá. A magyarázat, már valahol elveszett, csak ez maradt meg benn. Kinézve az ablakon, nem igazán tetszik neki, amit lát, de ha mászni kell mászni, kell. Még mielőtt kilépne, a párkányra felpofozza magát. Még nem próbálkozott alkoholos állapotban ilyennel, de csak nem lesz gond. *
- Megöllek, Zaja!
* Jegyzi ezt úgy magának, s már ül is ki az ablakba, aztán a lehetőségekhez képest óvatosan araszolva, nagyon óvatosan és nagyon araszolva, megindulni a szomszédos szobába. *
- Remélem, azért volt annyi esze, hogy az ablakot nyitva hagyta.
* Elég józanító tud lenni, ha iksz méter magasba, egyensúlyozik az ember. Persze, színjózanul, mindez egy igen egyszerű feladatnak is tűnik, de így… Nem voltak gondjai soha a magassággal, ám a tudat, hogy most nem teljesen a maga ura és felettébb magasan van, eléggé elbizonytalanítja lépteit. Kisebb pánik kezd rajta eluralkodni.. így félúton megállva a falhoz tapadva, agonizál. *
- Zajaaa! Zaaarraa!
* Választja a legkézenfekvőbb megoldást, reménykedve, hogy nem épp szunyókál a másik, és hamar beszedi őt, mert akkor igen hosszú éjszakának fog elébe nézni, és most egy kicsit sincs arról meggyőződve, hogy a lányoknak ebben az állapotban eszükbe jutna. *
A hozzászólás írója (Nerilil Anywor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 16:17:46