//Dyntina//
*A vöröske örülhet, hogy nem egy agresszív ork hegyomlásnak ment neki, bár azt hellyel, közzel még talán látta is volna. Szerencsésnek mondhatja magát, hogy egy ártalmatlan szitokszóval - mely nem is a legdurvábbak közé sorolható - megúszta az első felét az összezördülésnek. A sipításra elhúzza a száját, mert eléggé bántja a fülét az asszony hangja. Visszaszólna, mert kézenfekvő válasz lenne erre az, hogy nem csak vak, de még süket is, viszont most inkább hallgat, s egy legyintéssel kortyolgatná tovább a sörét, ha amaz megengedné. Van egy olyan érzése, hogy nem fogja megengedni.
A további megjegyzésekre csak a szemét forgatja. Nagy szavak egy kis hölgy szájából. Gyssa szerint igenis veszélyesnek néz ki a lány, de ezt nem vallaná be neki, talán semmilyen körülmények között sem.
A kráken szóra kicsit felfigyel. Mitológia, szép kis hobbi az is, kár, hogy az ilyen lények létezése egyáltalán nem bizonyított. Gyssa előbb hinné el, hogy a hajó bepiált kapitánya látott bele a vízbe mindenféle óriás polipot, mikor az csak egy ártalmatlan - gyilkos - tengeri vihar volt.
~Milyen idegesítő egy nőszemély…~
Gondolja, mikor a másik egymás után mondogatja a válaszokat a gnóm megjegyzéseire. Miért kell egyáltalán mindre válaszolni, miért nem áll arrébb? A lányt már teljesen kiveri a víz a nő miatt, s még egyszer vissza fordul hozzá, hogy gyomatékosítsa elege van belőle.*
- A tündérkéket meg eltaposod, mi? *Rázza meg a fejét, mert saját maga szerint nem “túl” kicsi, éppen megfelelő méretű egy gnóm számára, se nem nagy, se nem apró. Ahogy elképzeli ez a nő is úgy haladhat végig az utcán, hogy mindent letipor maga elől, legyen az kiskutya, vagy pénzes erszény, mert számára túl kicsi, ergo nem létezik.
Elérkezik az ideje annak is, hogy Gyssa kikel magából, s a másik orra alá dörgöli a fegyverét. Ezek után sem hagyja abba a másik a pimaszkodást, egyáltalán nem ilyed meg. Persze, mitől is ijedne meg, amikor azt sem tudhatja mi az a vas, ami az arcához ért. Legalábbis Gyssa így gondolkodik, néha lekezelő azokkal, kiknek kevesebb a tudása, néha viszont észre sem veszi, s úgy magyaráz, mintha a másik mindent felfogna abból, amit mond.
Éppen dühbe gurulna a pimaszkodásra, mikor a vörös vaksi szeme elkerekedni látszik. Erre a szőkén is furcsa arckifejezés ül ki és a fegyvert öntudatlanul is az ölébe engedi. Aztán neki is leesik, hogy a lány nem is tudta kivel áll szemben, legyen hát néki bocsánata.*
- Érdekel? *Kérdezi már ő is lágyabb hangon, bökve állával a fegyverre.* Elmagyarázhatom, de egyszerűbb lenne megmutatni, nem de nem? *Vonja meg a vállát, majd már egy kicsit óvatosabban mutogatja a nyílzápor özvegycsinálót.*
- Ez egy… nyílvető, mint egy számszeríj, csak kisebb, gyorsabb, jobb, pontosabb. *Kinyitja a forgótárat, s megmutatja a bele töltött élesre fent nyilakat.* Rugós módszerrel működik, a nyíl minőségétől függően, akár páncélon is áthatolhat. *Mondja, majd visszazárja a tárat, nem biztos benne, hogy a lány tényleg vak, vagy csak tetteti, esetleg csak botor, ezért megpróbálkozik a szemléltetéssel, hátha felfog belőle valamit.*
- Itt kell meghúzni, hogy a csőbe jusson a lövedék és hogy felhúzzad a rugót. *Mutatja felül a fegyver hátuljára.* Itt meg azért húzod meg, hogy átlyukaszd vele valakinek a koponyáját. *Kocogtatja meg a ravaszt, lentebb. Eztán felnéz a nőre, hogy érthető e amit magyaráz.*