//Amikor felkel a nap//
*Tehát van már egy rövid kardja Alnak, amit tudtán kívül jól választott meg.*
-Ha van fegyvered akkor talán magadnál hordhatnád, ha nem is mindig, de a Háznál nem ártana. Nem is értem eddig miért nem tetted? Testőr vagy nem kidobó ember nem hagyatkozhatsz az öklödre.
*Lehet egy kicsit más fogalmaik vannak a testőrségről, de Alnak mindenképpen növelné a tekintélyét, ha fegyver lenne az oldalán, különösen most, hogy a harc tudományának tanulására adta a fejét.*
-Tudod, az igazság az, a kard fontos minden fegyverfogatónak. Egy idő után a kezed is hozzá idomul a fegyveredhez, mintha csak összekovácsolódna vele és amikor forgatod pontosan tudni fogod, hogy nem hagy cserben. Egyszer minden harcos életében eljön, amikor a saját fegyverére talál és a fegyver a barátjává válik, akiről tud mindent és tudja, nem hagyja, majd cserben a harcban.
*Elgondolkodva forgatja a söröskorsót a kezében és közben a benne lévő italt nézi. Neki se volt könnyű hűséges kardja helyet, a koponya kardot forgatni, de már elejétől fogva valami megmagyarázhatatlan dolog kényszeríti, hogy azt viselje, azzal küzdjön. Talán azért, mert az egy mágusé volt, mintha azt jelentené különleges erővel bír. Még nem tudta felfedezni ezt az erőt. A kard jó fegyver, jól lehet vele küzdeni, de nem tapasztalt semmi rendkívülit miközben forgatta. Megfordult a fejében, ha mágikus a pengéje, akkor talán mágusok ellen is jó haszna lenne, talán több, mint egy egyszerű kardnak. A következő kérdésnél felpillant Alra a söréből.*
-Neked leginkább egy könnyű bőrvért tenné most a jó szolgálatot és alkar védő is kellene. A lábadra, majd vigyázol magad, most már tudod, hogy azt is kell.
*Néz rá cinkosan, mintha az, hogy Al lábát ennyire kiképezte az edzéseken valami jó kis közös móka lett volna. Igaz lehet ezt a kék szemű nem így gondolja, de az ő felfogásában egy jó kis edzés nagyon is szórakoztató időtöltés.*
-Ha megint eljutunk a gyakorló térre egészen biztos, de az már csak holnap lesz, de ha tényleg komolyan vesszed a bosszúmat, akkor az edzést is komolyabban fogjuk venni ezentúl és nem leszek olyan kíméletes, mint eddig.
*Mondja komolyan és jelentőségteljes pillantást vet Alra, hogy tudja ő is komolyan beszélt. Nem hagyhatja, hogy készületlenül érje, majd az összecsapás a mágussal.*
-Úgy gondolom az tényleg jó lenne, ha beszélnél a háziakkal. Még nem tudom ki az az idegen, de nem gondolom, hogy egy ismerős, vagy egy hajdani udvarló.
*Mondja elgondolkodva a dolgon, mert valóban nem gondolja, hogy erről lenne szó.*
-Nem is tudom, de, te olyannak ismered Niveret de Owairatot, mint aki elájul, vagy nem tud kezelni egy ilyen helyzetet? Az igazat megvallva én nem ismerem olyan jól még, de valahogy nem tűnt olyan nebáncsvirágnak, ezért gondolom valami komolyabb lehet.
*Elmosolyodik a sör méltatására.*
-Akkor ne hagyjuk, hogy sokáig álljon!
*Emeli újra az ajkaihoz és még ki nem issza az egészet el sem veszi onnan, aztán egy nagy sóhajjal teszi maga elé.*
-Tényleg jó.
*Egy ilyen nap és reggeli után főleg, de lassan véget ér a kimenő és vissza kell, majd indulniuk, de jól érezte magát ezen a délelőttön, de Ideje új társával az új feladatok és a régi célok felé venni az irányt.*