//Második szál//
//Ysnul és Mira//
- Ahogy gondolod, akkor majd ha kettesben leszünk. *Szól vissza beleegyezően, mert ideje mint a tenger. Jelenleg bőven beéri a másik jelenlétével a napot, ami számára olyan, mint egy ajándék. Kedvese egyre inkább puhul meg a csábítása alatt, de ezt nem jelenti ki botor módon. Jöjjön rá a végén, mikor már nincs menekülési lehetősége. Összekócolják a haját, de egyáltalán nem adja jelét annak, hogy mérges lenne. Hagyja kiélni szerelme ezen vágyait, ráadásul ha kiszemeltje ilyen hajkoronával szeretné látni, akkor ő semmi jónak sem az elrontója.*
- Látom jól szórakozol, de a kérdésedre válaszolva a több mint barátság olyan, hogy szinte már majdnem egy pár. Ha eltűnnél, akkor megkeresnélek, ha bajba kerülnél, akkor kiszabadítanálak és ha megsérülnél, akkor én magam gondoskodnék a sebeid ellátásáról. *Meséli el minden további nélkül, hogy miként képzeli el kapcsolatukat. Ha nem tetszik a lánynak, akkor biztosan szól, vagy csak egyszerűen megszökik előle.*
- Finom ember vagyok, így ezért kendővel. Majd kimosom a folyóban. *Válaszol vissza, miközben Myna mosolyától valahogy neki szintén vigyorognia kell. A lehetőséget ad a partnerének, aki megragadja az alkalmat, s hasonlóan cselekszik. A csók nyomán megrezzen, mert kellemesen bombázza érzékeit. A végeredmény pedig, hogy az ölébe ül kedvese, sőt még karjával átöleli. Ennél jobban nem érezhetné magát, ezért felnevet felhőtlenül, miközben a biztonság kedvéért átkarolja az ölébe ülő Szőkeséget. Ajkain sunyi, de árulkodó mosoly jelenik meg, hogy tervez valamit ebben a helyzetben.*
- Köszönöm, igazán hálás vagyok, hogy letörölted az ajkaimról a habot. *Kuncogja el magát, majd enged a hahotázás erejének. Kell egy idő, míg összeszedi magát. A nő rögtön átpasszolja a döntést neki. Elmélkedik magában egy keveset, aztán előáll azzal, hogy magában mire jutott.*
- Menjünk sétálni, mert szeretném hallani a részleteket. Városból nem szándékozok kimenni fegyverek nélkül. Mit szólnál, ha egyenesen arra a helyre mennénk, ahol te laksz. Vagyis a közelébe. Baj esetén hazakerülsz sértetlenül *Meséli el, hogy számára ez a legmegfelelőbb megoldás. Ysnul a szemével kíváncsian fürkészi az ölében ülő kedvesének arcát, de leginkább a gyönyörű szemekbe tekint. Kinyúl a kezével, hogy lágyan hozzáérjen a nyakához, majd átsiklik az arcára.*
- Megszerettelek *Jön ki belőle elemi határozottsággal ez a szó, amihez hozzárak még párat.*
- Nem akarlak elengedni, mert az lenne életem utolsó napja. *Szavak nyomán a szíve dobban, amit megmutat párjának. Kezét kisajátítja megint, hogy mellkasára tegye. A ritmus kétség nélkül az, amit a férfi mondott, de vajon a nő miként fogadja ezt?*
A hozzászólás írója (Ysnul Dezok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.01 09:59:10