//Második szál//
//Mino//
*Az elf csábító sziluettet űz poharával, majd kevésbé csábító kortyolásba kezd. Ez még hagyján, de amikor rákontráz az iménti kijelentésére, miszerint szívesen segít neki kardot forgatni, már muszáj megmosolyognia a dolgok menetét.*
- Nem, manapság meglehetősen unatkozni szoktam. Régebben olyan kalandos volt az életem! *Sóhajt fel, majd a plafonra szegezi a tekintetét, s máris vissza a nőre.* - Nemrégiben megtámadott egy szekérméretű pók, s ezt kaptam. *Mutat jobb szeméhez, pontosabban a hegekhez. Azzal a szemével azóta is homályosan lát.* - Némi arany fejében én lehettem volna a városi őrség kikötői vezetője, ehelyett viszont tömlöcben végeztem. *Nevet fel.* - És most! Most csak ülök itt, és felajánlom egy asszonynak, akit csak most ismertem meg, hogy kicsit beleviszem a kardforgatás tudományába. Elragadó, nemde?
*Kis monológja közben jobb kezével az asztalon könyököl, s ugyanezen kezére hajtja fejét, mint egy álmos kisgyerek, aki hallgatja tanítója szavait. Csak jelen esetben ő a szószóló, és látszólag untatja saját magát.
A lány hamar felébreszti félálmából, méghozzá azzal, hogy homlokát böködi, mire Felthys egy kurta "hé"-t ereszt meg, majd némi gondolkodás után válaszol a feltett kérdésre.*
- Hosszú, és unalmas történet, és nem is olyan ártatlan teremtésnek való, mint maga.
*Mosolyodik el a beépített bókja után, de nem azért, mert akkora szívtipró lenne, hanem mert ez kétélű fegyver; ha ezt dicséretnek veszi, tudni fogja, hogy tényleg egy tisztalelkű kis bárányka beszélgetőpartnere, s ha inkább magára veszi bókolását, akkor talán nyugodtabb szívvel meséli el a történetet. Eztán figyelmesen végighallgatja az ő történetét, néhol apró mosollyal, néhol legörbülő arculattal.*
- Ugyan, a végén elpirulok! Ha valaki olyanra várt, mint én, ki kell ábrándítsam: nincs fehér lovam.
*Utal ezzel a szőke herceg fehér lovon szófordulatra, és remélve, hogy Mino veszi a lapot.*