//Második szál//
//Mino//
*Felsóhajt. Nem úgy, unott, vagy mérges sóhajtással, sokkalta inkább barátságos, beletörődést sugárzó sóhajjal, mint mikor egy kisgyermek kérleli apját arra, hogy megvegye a rongybabát, s egy apuka szíve egy idő után meglágyul, majd felsóhajtva megveszi a babát, és boldogan adja gyermekének. Na, ilyen sóhajt hallat jelenleg ő is, mintha a gyereke kérlelésének tenne eleget, ámbátor a gyermeke az anyja lehetne.*
- Azt mondta, hogy egyszer a nagy urat fogom védelmezni. Nos, a helyzet az, ha minden jól megy, én lettem volna a nagy úr, akit védelmezni kell. Ismered Lihanech-t, a víz városát, nemde? Nos, mint mondtam, a nevem Felthys Belaldur. *A Belaldur szót hallhatóan megnyomja, és ha ténylegesen hallott már a városról, talán azt is tudhatja, hogy a város egyik legbefolyásosabb családja az imént említett Belaldur ház. Viszont ha ezt nem tudja, akkor készségesen elmagyarázza neki.* - Szóval igen. Úszkálhatnék az aranyban, pompás lovagi tornákat rendezhetnék, sőt, és magam is lovagi címmel rendelkezhetnék, ha nem lettem volna fiatalabb koromban balga és ostoba. *Újfent felsóhajt, ezúttal azonban sajnálkozóan.* - Meguntam az udvari életet, és útonállónak szegődtem, méghozzá a karavánfosztó fajtából, akik nem kímélik az emberéleteket. Jó, én nem öltem... annyiszor. Szóval nem öltem ártatlanokat, csak olyanokat, akik rám támadtak. Messze álltam attól, hogy egyszerű parasztokat és nőket mészároljak le. *Itt egy darabig elgondolkozik. Hiszen a testőrmunkára befogott lovagok is ártatlanok voltak. De aztán elhessegeti ezen gondolatait, hiszen ők vállalták a rizikót, az ő "szerződésükben" bele volt foglalva az esetleges halál.* - Szóval néhány év sikeres fosztogatás után volt egy durva balhénk. Egy egész sereget menesztettek egy gazdag karavánnal együtt, gondolom, hogy csapdába csaljanak minket. Azok kicsit távolabb haladtak a kereskedőktől, hogy ne vegyük észre őket, s mikor rajtuk ütöttünk, percek múltán már le is rohantak minket. Engem, és még sokan másokat Lihanechbe vittek, és a sors szele egyenesen apám udvarába fújt bennünket, ő mondott halálos ítéletet felettünk. Mikor felettem lebegett a pallos, a szemembe nézett, s én az övébe. Felismert az ebugatta! Azt mondta a tömegnek, hogy én egy különösen nagy rohadék vagyok, engem meg akar kínozni, mielőtt levágja a fejem. Szóval kettesben lementünk a kínzókamrába, ahol szélnek eresztett. Keresett a tömlöcben egy megközelítőleg hozzám hasonló törvényszegőt, aztán azt ölte meg helyettem. Én meg azóta menekülök.
*Bólint egyet, hiszen a történet így van, tövéről-hegyére. Azonban ujját is felemeli, jelezvén, hogy még nincs vége, csak emésztési időt adott a nőnek, hogy feldolgozza a szavait.*
- Nos, idekerültem, Artheniorba. Itt összekuporgattam annyi aranyat, hogy a helyi hadúrtól megvegyem az erődjét, pluszban még elkértem kétezer aranyat a városőrségtől annak fejében, hogy az erődöt városőrök kiképzésére használom. Azonban a dolgok balul sültek el, nem lett üzlet. A város büszke őrei amennyire nagy örömmel kísértek el Thargarodba, olyan komorsággal kísértek vissza, és mivel megszegtem a szavam, néhány napra börtönre ítéltek. Persze a pénzt visszaadtam nekik. Na, itt tudtam meg, hogy az apám meghalt, aztán meg azt, hogy az a rohadt nagybátyám halottnak kiáltott ki, holott tudta az igazságot. Azt mondta a népnek... Hogy én voltam az az útonálló, akit Dalmahyr Belaldur megkínzott, majd lefejezett. S ezek után már a városőrség is a képembe röhögött, csupán "imposztor" vagyok. *Az imposztor szónál mindkét kezét felemeli, mutató- középső ujjait kétszer behajlítva, ezzel idézőjelet jelezve szónoklatában.* - Na, innen az a sok név. Persze eközben voltam harcolni pusztai nomád vitézek ellen, óriáspókok és relikviák után nyomoztam egy ősi templom alatt, innen ez a sok seb és heg. De nem érdekes, legalább lesz majd mit mesélnem az unokáimnak.
*Megvonja a vállát, majd észreveszi, hogy a lány teája elfogyott. Belenéz a saját üvegébe; ott még van némi almabor. Fel is emeli az üveget, de ahelyett, hogy a szájához emelné, beleönti Mino bögréjébe.*
- Igen, tényleg segítenék. Egészségére!
*Felemeli üvegét, és az utolsó cseppeket kiissza az üvegből, remélve, hogy a vörös jelenés is is hasonlóképp tesz az almaborral.*
- A legkomolyabban gondoltam. S ami azt illeti... Azt mondta, hogy nem is olyan ártatlan. Nos, szeretne egy nemesi pompában fürdő házban állandó lakhatást szerezni? Igen, teljesen bérmentve, az egyetlen előírás az, hogy az illető ne legyen olyan ártatlan...