//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
- Ez megnyugtató *feleli csendesen.
Számára kicsit úgy hangzik most a férfi ígérete, hogy nem csak a kitalált szárnyas óriástörpéktől védené őt meg, de minden veszélytől, amitől csak hatalmába áll.
Shyaharnak eszébe jut a nap a borászatban, mikor először hozta fel Morfiusz, hogy nem engedi egyedül csatangolni, nem hagyja egyedül útra kelni. A lány pedig nem tudta eltéríteni az elhatározásától, pedig próbálkozott.
Végül ő is elmosolyodik, finoman megvonja a vállát is.*
- Nyilvánvaló. Tudom, hogy szereted, ha igazad van, vagy ha valamiben engedek.
~Ki ne szeretné?~
*Már meg sem lepődik azon, hogy a férfi a kezéért nyúl, olyan természetessé vált az elmúlt napokban a gesztus, nem gondolkodnak rajta, egyikük sem, ahogy a lány nem érzi zavarban magát akkor sem, ha oldalba bökik egymást, vagy ha Morf átfogja a vállát.*
- Rendben. Lássuk a Pegazust először! *egyezik bele mosolyogva, mert a választás logikus. Esznek valamit, talán le is pakolnak, aztán valószínűleg következik majd a fürdő, legalábbis a lány így okoskodik magában.
Arthenior utcái egyszerre idegenek és ismerősek, egy-egy sarok, egy műhely, egy boltocska olyan, mintha már látta volna, de az útvonal új neki. Azonban bízik Morfban, hogy a férfi nem fog eltévedni, és azt meg egyáltalán nem bánja, ha esetleg nem a legzsúfoltabb főutcán vezeti, hiszen a csomagjaikkal így kevésbé lökdösik őket.*
- Úgy veszem észre, te nagyon jól ismered a várost *jegyzi meg és oldalra pillant, a férfi profilját fürkészi, némi magyarázatra várva, vagy legalább egy jó történetre.
A Pegazus cégérét aztán Shyahar is felismeri, elmosolyodik, aprót biccent.*
- Nem változott, mármint külsőre. Bent még sosem voltam.
*Elgondolkodva nézi a szárnyak lovat a cégéren.*
- A kérdésedre válaszolva, nos, a teákkal sincs bajom, de mást is szeretek, ételek közül inkább azt tudom elsorolni, mi az amit nem eszem meg.
*Mivel sosem járt még odabent kellően el is ámul mikor belépnek, meg is torpan a küszöbön belül alig két lépésnyire, úgy nézelődik, szemügyre veszi a fogadó belsejét, a pultot, az asztalokat, az asztaloknál nyüzsgő tömeget, lát óriás és törpét, gnómokat és félvéreket és elfeket. Sőt őket nem csak látja, a két fickó épp kifelé igyekszik, és az egyikük, szándékosan-e vagy sem, nem tudni, elég durván nekimegy vállal a lánynak, aki így kibillen az egyensúlyából.
Méltatlankodó hang szakad ki belőle, de szerencsére talpon marad. Morcos arccal pillant a távozók után, majd Morfiusz felé fordul.*
- Fura figurák.
*De mivel távoztak, így megürült az asztaluk és éppen jókor, hogy ők elfoglalhassák. Egy felszolgáló gyorsan le is törölgeti előttük, majd kapnak egy pergamenlapot is a napi kínálattal.*
- Még nem döntöttem el. A kiszolgálás eddig jó, a törzsvendégek, illetve akik annak tűnnek, hagynak némi kívánnivalót maguk után, de úgy hiszem az ilyen helyeken mindenhol hasonló a helyzet. Mindenféle népek járnak erre, átutazók, a fogadós meg nem válogat, az arany az arany.
*A pergamenre pillant, amit Morf elé tol, majd a férfi szemeibe néz, aztán kuncogni kezd.*
- Ugye nem kalapban eszel? Ha valaki így lát, rögtön azt hiszi, bujkálsz valaki elől, és megpróbál a karima alá kukucskálni.
*Shyahar szélesen vigyorog és eltúlzott mozdulatokkal játssza el, ő maga hogyan lesekedne, aztán újra az étlapra pillant.*
- Nini! Van kakaó! Azt mindig meg szerettem volna kóstolni! Te ittál már kakaót? Milyen? *kíváncsiskodik csillogó szemekkel, majd átfutja az ételeket is.*
- Az ételek mind jól hangzanak, azok közül bármi jó lesz, csak meleg legyen. De a kakaó! Azt nem lehet kihagyni! Kakaó, kakaó... *dünnyögi újra meg újra, aztán rájön, hogy biztosan gyerekesnek meg nevetségesnek tűnhet a férfi szemében, így határozottan hozzáteszi.* Enni meg azt kérek, amit te.