- Ha nem hát nem.
*Vonja meg a vállt beletörődőn, majd alaposabban szemügyre veszi az arcát, mikor a férfi hozzá nyúlva felszisszen. Segítene, van egy-két kencéje, ami lehet, hogy jót tenne, de biztos benne, hogy a férfi úgy sem fogadná el. Aztán meg ki tudja.*
- Ne aggódj, igencsak le tudod törni ezt a képet magadról. Inkább lovag helyett olyan vagy, mint egy fémkupa. kívülről a dolog szépen csillog, de az a szerencsétlen fémholmi valami otrombát tartogat magában.
*Kontrázik rá a fogadós szavaira, míg unottan a pultra könyököl nagyot szusszanva.*
- Ha nem tetszik a pokróc akkor maradhatsz akár tuskó is. A lényegen nem változtat.
*Kuncog fel szemtelenül, majd riadtan rezzen is össze az újabb pultot ért csapásra.*
- Halkabban kérlek, vagy hátsón billentelek, megesküszöm az Égiekre. Főleg,hogy úgy is tartozom eggyel, mert bevágtad az orrom előtt az ajtót.
*Horkan fel sértetten, majd ismét a férfit vizslatja. Akár lovag, akár nem, akár egy marcona bunkó, akkor is érdekesnek tartja. Noha biztos benne, hogy megismerkedésük nem lesz hosszú életű, ha mást nem egy kis heccelésében bizony igencsak részt venne. Az ilyet a lábáról úgy sem lehet levenni, így a kedvéért nem fog kicsit sem mutatni rejtett nőiességéből. Hagy higgye, hogy egy fiatal csitrivel van dolga, úgy talán Simone sem végzi a fiatal ficsúrhoz hasonlatosan.*
- Úgy hiszem maga nőt amúgy sem hallana visítozni.. És itt nem a harctér közelében megriadt asszonyokra gondolok.
*Húzza ki magát célzásértékkel. Amilyen a férfi stílusa biztos benne, hogy ha egy-egy nőt beszervezne magának egy kis légyottra az a bizonyos fehérnép kertelés nélkül küldené akár a Pokolba is.*
- Ezzel pedig nem dicsekednék, hogy egy buta lóra sem tudtál vigyázni. *Ingatja meg a fejét, végül felsóhajtva inkább visszatér a megüresedett tányér bámulására.* A páncél csak olyannak jár, aki kiérdemelte így, vagy úgy. Látom, te különös jelentőséget nem tulajdonítasz neki, ennek ellenére ez nem csak egy viselet, ami a szebbik feledet védi a csatában. Megtiszteltetés, amire büszkének kéne,hogy légy, akkor is, ha csak egy lovas vagy. Páncélt határozottan állíthatom, hogy nem viselhet mindenki. Fém vértezetet kaphat akárki, hogy ne legyen az elsők között, akiket leterítenek a csatában, mint egy szőnyeget.
*Hunyja le egy pillanatra a szemeit. Nem, ezt akkor sem fogadja el, hogy azokat a jussokat, melyeket egy lovag a címéből fakadón kaphat ily egyszerűen bárki fia borja is elérhet. Apja igenis olyan hős volt, kinek helyén volt a szíve. Aki biztos büszkén viselte, és nem csak azért, hogy valami a testét védje. Azért kapta, mert hűen szolgálta hazáját, feláldozva azt is, hogy otthon várja a szeretett nő és apró gyermeke. Viselte, mert a páncél megmutatta mennyi mindent feladna azért, hogy szeretteiért vérét áldozva is védje otthonukat, és mikor eljött az idő el is hullatta vérét a csatamezőn, nem pedig az unalomba pusztult bele egy koszos fogadó pultjánál, ahogyan ez a férfi is neki indul a jövőjének.
De talán anyjának igaza volt. Túl naivan hisz még a gyermekkori meséknek. A való életnek azok a mesék egy gyönyörű torziója, amelybe a lány oly görcsösen kapaszkodik, hogy a valóság ezen tragikumát nem hajlandó észrevenni. Inkább csak úgy van vele, hogy kivételek mindenhol akadnak, és ezek erősítik meg a szabályokat. Öt hőslovag között akadhat egy faragatlan tuskó. Az még odébb van, hogy rájöjjön, hogy inkább az öt tuskó között bújik meg egyetlen igaz szívű harcos.*
- Ha a lovadat régóta nem találod javaslom első körben már inkább a piactérre menj. Nagy a valószínűsége, hogy egy garázda tolvaj már rálelt és most jó sok pénzért árulja szerencsétlen állatot. Ha persze a lovadat nem tetted még annyira tönkre, hogy pár érméért is megszabadulna tőle.
*Hagyja maga mögött a mélyen elgondolkodott, komor tekintetet és ismét szemtelen vigyorral fordul vissza Reavand felé.*