//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
*Tudja, hogy olyan dolgokat mond, melyek más számára egészen biztosan nevetségesek, nyilván Morfiusz is mosolyog rajtuk, a különbség csak az, hogy a férfi nem kineveti őt, hanem belemegy a játékba és élvezi. Hiszen ez csak játék, ő nem hercegnő, a férfi nem hős lovag.*
~De kinek fáj az, ha egy délután erejéig így teszünk? Miért ne lehetne egy kis vidámságot csempészni a napba?~
*Shyahar tehát kihúzza magát és igyekszik fensőbbséges arcot vágni, bár a szemében táncoló vidám szikrák elárulhatják, hogy színészkedik, de azért beveti magát.*
- Lovagom, megnyugtat a tudat, hogy ön fog vigyázni a biztonságomra és mutatja be nékem e gyönyörű várost, Artheniort *közli igen előkelő hanghordozással.
kedvesen biccent, de mikor Morf a húsról kezd beszélni akkor először a tányérjába bámul, majd a férfira mered. meg van döbbenve, és ugyanakkor, saját maga számára is meglepő módon legszívesebben most felállna, odalépne a vele szemben falatozó férfihoz és szorosan átölelné.*
~Vajon tudja, mit árult el éppen magáról? Sejti-e, hogy ez a pár mondat mi mindenre enged következtetni?~
- Értem, világos, ez vadhús, valóban porhanyós és ízes. Kitűnően választottál nekünk.
*A mélybarna szempár tekintetét keresi, és ha sikerül elcsípnie, akkor lágyan elmosolyodik. A mosolya csak még szélesebb lesz, mikor Morf megígéri neki, hogy valóban mindent megnéznek majd.
Shyahar mindig is érdeklődött a távoli tájak, az újdonságok iránt, és bár Arthenior nem egy egzotikus hely, de a Kikötőhöz képest mégis sokkal nagyobb, díszesebb, gazdagabb is talán, és neki még sosem volt lehetősége bebarangolni, így természetes a lelkesedése.*
- Köszönöm, jó lovag, nagyon köszönöm. *hajtja meg a fejét mosolyogva, de utána falatozik tovább és persze figyel is. Talán ezért is veszi észre azt a futó grimaszt Morf arcán, de a mosoly gyorsan követi, így a lány nem kérdez semmit, csak komolyan bólint.*
- Legyen akkor az a különleges partszakasz a folyónál! Igazán kíváncsivá tettél *teszi még hozzá, aztán elfogyasztja az utolsó falatokat is a tányérjáról, majd a kakaójába kortyol.
Nem mosolyog, de olyan elégedett arcot vág, mint a macska aki kinyalta a tejfölös csuprot.*
- Hm, sőt hümüüm. Ez fantasztikus!
*A kakaó egyszerre már nem csak ital, de desszertté is előlép számára, mind egy cseppig megissza, és nem veszi észre a finom barnás bajuszkát amit a szája fölé rajzolt.*
- Rendben, nézzük meg a szobát! Hányas a mienk? *kérdezi a lépcső alján, és ebből nyilvánvaló, nem fog azon cirkuszolni, hogy egy szobában laknak majd.*
~Miért is tenném, a Borászatban is ugyanígy volt, sőt, ahogy kinéz, itt még sokkal nagyobb helyünk lesz.~
- Uram!
*Biccent egyet és előre indul, pontosan tisztában van vele, hogy Morf mögötte jön, és minden bizonnyal a fenekét nézi, ahogy ő felfelé megy a lépcsőn. De ennyi kis örömet miért is tagadna meg tőle?*
~Azért van a szeme.~
*Shyahar magában somolyog és egész finoman még riszálni is kezd, nem feltűnően, vagy kihívóan, de azért láthatóan.*