//Reothelis Tyeurirgue//
-Na, így, hogy voltál, mindjárt más. *Néz megbocsátóan az élénkzöld szemekbe, és egy kis gúnyos-kedves mosolyt is villant Reotra. Épp amikor a férfi kérdezi, előkerül egy piros alma is a tál mélyéről, a tündérke pedig jóízűen beleharap.*
- Nem az almával van bajom. *Magyarázza tele szájjal.* - De csak a piros gyümölcsöket eszem meg. *Ezt bizonyítandó egy egész fürt szőlőt ejt az asztal alá. Közben az idegen valamit magyaráz neki arról, hogy ne csináljon fesztivált.*
"Úgy nézek ki, mint valami utolsó nyomorbeli hisztis némber, aki hisztizzen egy kis furcsaságért?" *Gondolja magában rosszindulatúan, kívülről csak annyi látszik, hogy a homlokát ráncolja, és bólogat, mintha értené, hogy mit kér tőle a férfi. Mire visszafordul a szőlő elrejtéséből, Reot már hátratolja kámzsáját, neki pedig az álmélkodástól kitágul a pupillája, de ez szénfekete szemében alig látszik.*
- Azt a... *valami trágárságot mond, amit szerencsére nem egészen lehet érteni. Egy szempillantás alatt felméri maga körül a terepet, hogy figyeli-e valaki, de nem lát senkit. Ennek következtében a székre térdel, egyik kezével az asztalra támaszkodik, másik kezével először megragad egy kis tincset a vörös sörényből, az ujjai közt morzsolgatja, aztán hirtelen mutatóujjával gyengéden megnyomja a macskaszerű orrot. Visszahúzódik helyére, arcán fülig érő vigyorral, a széken sarkaira ül.*
- Nem ismerek senkit, én is most érkeztem a városba. "Miért lenne rondaság? Nem látja szegény a szépet magában... például a szemeit." *Gondolja magában, de ezt nem mondja ki, csak kicsit oldalra billenti a fejét, hiszen nem ilyen kis kedveskedő lény ő. Betöm egy epret a szájába, utána haját jobb vállára húzza, és ujjaival fésülgetni kezdi a kócos-borzas tincseket.*
- Igen, én egy pipacstündér vagyok, és nem, nem tudok még varázsolni. És ki átkozott meg, és miért?