//Második szál//
*Olybá tűnik Q számára, hogy az utcagyermeknek még van mit tanulnia a szolgai sorsról és engedelmességről, pláne a szavak helyes használatáról és a modorról. Azonban meglepő dolgot vesz észre a gazdáján. Nem igazán teremti rendre és nem is dorgálja meg a gyermeket. Ez a tény felettébb meglepi és habár az arcán nem is rajzolódik, ki ennek a ténynek a következménye belül azért elkönyveli az esetet. Ennek ellenére, azért nem tetszik neki amit lát, vagyis olyannyira idegen ez a viselkedés egy nemestől, hogy az értelmezés nemtetszésbe csap át. Arra gondol, biztos a város, vagy a kocsma, esetleg az ital teszi ezt Ryzzel. Ha az jut eszébe, hogy itt találkozott három fajtabeliével, amely már önmagában meglepő, akkor ez a viselkedés szinte már nem is kirívó. Ezen idegen tényekre és látottakra szívesen rákérdezne, de tudja hol a helye az asztalnál és inkább ő felel az Úr kérdéseire. Ahogy eze meglepő dolgok megtörténnek, máris egy újabb kerül elő. A sötételf, megengedi, hogy a nevén szólítsa, vagyis gesztust gyakorol a szolgának. Ezzel már ténylegesen újjá válik Q számára az egész szituáció. Erre a kérésre egy tiszteletteljes bólintással válaszol.
A Gesztusok és a szolga furcsa nevelése, végső soron egész üdítő látvány. Nem beszélve a helyszínről, amely zajos, büdös és túl sok fényt ad Q-nak. De a sok beszédet és kérdést végig hallgatva végül válaszra nyitja a száját. Nem törődve a beszédhibája következményeivel. Amúgy ezen, születési vagy nevelési problémán úgy sem tud változtatni, ha pedig a mélységinek az információra van szüksége, akkor átlép ezen az apróságon. Bele is vág beszédhibástul a válaszba.*
- Én egy olyan helyen éltem, ahol hat család élt. Ezen családok folyamatosz harcban álltak egymásszal ész a hatból lett öt, majd három ész itt a mi családunk isz elbukott. A nevüket még moszt isz viszelem, ahogyan be isz mutatkosztam, Vyrae. Tudom, hogy nem kéne viszelnem, és jobb lenne egy bukászt követően ezt az egészet elfelejtenem, de nincs mász nevem, csak ez maradt. Nem vagyok nemesz így nincs jogom eszt a nevet kimondanom szem, de hát a család nincs ész így már nem nemeszek. Ezen felbátorodva már nem kell aggódnom, hogy kinek mit isz jelentsen. *Szisszen, egy levegővételnyit majd folytatja.*
- A hászam elbukott és a szolgádnak felelem, hogy csak a nemeszek számítanak a hász tagjának. Én csak szolga voltam, ha élek, ha nem sosem számított. A vér mindig a nemeszeké és a világ is. *Emeli egy röpke pillanatra a tekintetét az utcagyermekre. Hátha most már felfogja, hogy a mélységi társadalom és élet a szolgáknak a kegyetlen tiszteletről, erőről és lojalitásról szól. Az alapvető, pedig, hogy miként használod a szavakat, amely nem a beszédhiba, hanem a nemes felé gyakorolt alázat és készség. Egy ház nélküli szolga egyenlő a nemléttel. Q minden szava tananyag a neveletlen lurkónak. A pillantás után folytatja a gondolatsort.*
- Nálunk végül két család maradt ész, hogy mi lett a szorszuk, vagy, hogy a hászam többi szolgáival mi lett aszt nem tudom. Vagy mind odavessztek, vagy betoboroszták őket az ellenszégeink. Nem isz érdekelt, mivel én már csak a pusztulász után értem vissza és így el isz menekültem. Esz az én történetem Ryz Úr! *Hajol meg a nemes nevének kiejtésekor, mintegy belé nevelt tisztelettel.*
- Ahogy látom, errefelé mászként mennek a dolgok. A felszín alatt van egy mélyszégi városz vagy, hogy élnek itt a milyeink? Nem értem amit látok, szegítszenek nekem egyszerű szolgán, hisz mi vagyok én, hogy értszek bármit isz. *Teszi fel a kérdést egy apró meghunyászkodással és tisztelettel, fricskát mutatva ezzel a másik szolgának, ha egyáltalán veszi a lapot. Majd a mondandója végén még párszor sziszeg és várja a feleletet, tekintetével kerülve az asztalnálülőkét.*