// Második szál //
*Nos igen, fajának elvakultsága, és könyörtelensége talán tényleg határtalan. Rezzenéstelen arccal hallgatja Del szavait, a gyermek reakcióit figyelve, épp csak a kínáldozat említésénél villan tekintete dühösebben, és vakarja meg mellkasát önkéntelenül.
Szükségtelen volt Moon közbe lépése, maga sem hagyta volna ennyiben a dolgot. A kínzást igen kedves, hogy újra megemlítette jelenlétében, egy átsuhanó dühös grimasszal nyugtázza, majd vigyorog fel pofátlanul húgára, jobb lábal kirúgja kissé az egyik üres széket, csatlakozzon csak, ha akar, majd Botjo felé fordulva veszi át a szót, megnyugtató hangon.*
-Ezek ostoba, és szükségtelen dolgok. A lényeg talán a sóhajok. És a Sötét Anya, aki szereti, védi gyermekeit jobban örül az Élet, a Boldogság sóhajainak. Gondolj csak arra, mikor nagyon éhes vagy, és végre jól laksz, és a sok finomság úgy feszíti a pici hasad, hogy önkéntelenül is felsóhajtasz. Ez egy jó áldozat.
*Mosolyog rá a gyerekre, igazán remélve, hogy tudja miről beszél, és jól lakott már legalább egyszer az életben.*
-A kufircolás, öhm.
*Hát Matrónája jelenlétében már nincs akkora pofája, így gyorsan pontosít.*
-Vagyis a szerelmeskedés is örömet okoz, boldog leszel tőle, új élet származik belőle. Tehát jó áldozat. Érted?
*Kérdő tekintetét húgára vetve kíváncsian várja ítéletét.*
-Amúgy Del beszélni óhajt veled, ha rá értek még kicsit.
*Szúrja még oda kárörvendve, a mélységi elég egyértelműen magára haragította Moont, érdekes tanácskozásnak ígérkezik ez innen. Ha Moon indulna, hát ő maga sem marad tovább.*