//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
*Könnyedén évődnek, és Morfiusz láthatóan érti a viccet is, sőt, szokása szerint meg is felel rá. Shyahar pedig már nem először gondolkodik el azon, a férfi eddig hol vehette hasznát a színészi vénájának.*
- Súlyosan tévedsz, ha azt hiszed, hogy nem finom *közli teljes meggyőződéssel, mert ő is érti ám az iróniát.
Aztán, némi mérlegelés után tényleg erőt gyűjt, lévén a téma kínos is, meg kényes is, ámde megkerülhetetlen valamilyen szinten. Ezt már a tisztás óta tudja, ahol Morf odavágta neki, hogy reméli, a lány nem képzeli, hogy neki nem voltak nők az életében.*
~Hát nem, nem képzelem. Sőt, úgy hiszem túlontúl sok is volt, és túl könnyű fajták.~
*Elég ha csak az elsőként választott ruha szabására gondol, vagy az igencsak anyagtakarékos halványkék fürdőruhára, amit csakis Morfiusz kedvéért vett fel, mert ő jobban érzi magát a szolidabb szabású bordóban. De persze vannak más jelek is, apróságok, kis villanások, mint a pultos szemvillanása, mikor a szobát kivették. Shyahar pedig nem ostoba.*
~A kérdés pedig jogos. nem beszéltünk erről, semmit, de muszáj volt. Ha azt tudtam volna, hogy volt eddig mondjuk két vagy három kedvese, de valami mindig félresikeredett, akkor talán nem kérdezem, de, de az az érzésem a két vagy három tucat valósabb szám.~
*Ettől függetlenül érdekesnek találja, hogy a férfi reakcióját figyelje.*
~Egy korty mézsör, még egy, lassan elér hozzá a kérdésem, amit lényegében ki sem mondtam, de Morf nem ostoba.~
*Shyahar szemöldöke megrándul, mikor a férfi kis híján az asztalra köpi a nemes nedűt. A reakció olyan őszinte, ezt nem lehet így megjátszani.*
~Felháborodott már csak a feltételezésen is. Ez jó. Nagyon jó!~
- Hát csak tudod most rólam is szó van *szúrja azért közbe, utalva arra, hogy szerinte jogos a kérdés. De nem bonyolódik bele jobban a témába. A választ nagyjából már amúgy is megkapta.
Morf persze a korsóját az asztalra csapja.*
- Kilöttyen a söröd *szólal meg halkan és közben igyekszik nem kuncogni, mert van valami végtelenül mókás a helyzetben, még akkor is ha nem kicsit kínos is a téma.*
~Ha most nem szalad el, akkor soha. Végtére is a nénémnek igaza volt, ez jó próba is.~
*Csak int egyet, és ártatlan pillantással, kissé elkerekített szemekkel nézi a vele szemben ülőt. Szólni nem szól.
Az már könnyebb téma, hogy kire hasonlít inkább.*
- Igen, őrá. A néném és papa is ezt mondják. A néném azt is mondja, hogy papa sokat rontott rajtam, főleg a gonoszdi humorával. De én nem tudom, mire céloz.
*Amit mond, az őszintén jön, jólesik neki a bók, és igen, valóban tetszenek neki Morfiusz sötétbarna szemei. Valahogy meglágyítják a férfi arckifejezését, még mikor dühös is, mint az előbb, akkor sem jeges villámot lát, ha a szemeibe néz, hanem valami melengetőt. Ennyit tesz a barna szín.*
~Bár erről nem csak a szeme színe tehet, de az már más kérdés.~
*A meglepett, illetve neki kissé meglepettnek tűnő mosolyt viszonozza, majd eszik tovább, és igen, félreteszi azt a bizonyos falatot, aztán kuncogva figyeli, ahogy a férfi bekebelezi.*
~A szalonnára közvetlenül olyan lehet neki, mint a szirup. Nem egymás után való ételek.~
- Nem kell hízelegni *válaszolja.* De egyébként valóban kitűnő, bár el tudom képzelni, hogy sós sült szalonnára nem az igazi.
*Shyaharnak viszont jólesik, melegen, mézesen, fahéjasan, a tea mellé kellemes és aránylag könnyű étel. Lassan csipegeti, hogy tovább tartson, nyalakszik is közben, mert a méz az bizony csordogál.
Picit elpirul, mikor észreveszi, hogy Morf elhallgatott és őt nézi, újra összeakad a tekintetük, és a férfié kevés kétséget hagy a szándékait illetően.*