//Második szál//
//Négyen//
*No igen, ha oldalt cserélnének, és azon kezdenének el dolgozni, hogy világban minél több probléma és menteni való legyen, az jelentősen megkönnyítené a dolgokat és a dolgukat. Egy hátránya azonban kétségkívül van az egésznek.*
- Csak az a gond, hogy akkor duplán kéne dolgozunk *húzza össze szemöldökét.*
- És ez azt jelentené, hogy a végén azért kéne lecsapnunk a rosszfiúkat és -lányokat, mert nem csinálnak semmit; csak úgy megelőző jelleggel, vagy éppen ösztönzésnek. Nem mondom, nehéz az élet!
*Gondolatai között persze ott motoszkál, hogy mintha lennének mostanság a világban sokkal nagyobb bajok is, de ezt ebben a beszélgetésben hátratolja.*
- Építeni meg bárki tud. Legfeljebb összedől. *Örök és ősöreg bölcsesség, amit közöl; épp most találta ki, kétségkívül azért, hogy valódi énjét újabb lepelbe burkolja, hadd bugyolálják ki belőle később az arra érdemesek. A móka kedvéért közelebb hajol Svirhez, nyilván égetően fontos mondandója van.*
- Ejhh! *hördül fel, olyan halkan, ahogy csak lehet, afféle érzelmi mikrokitörést produkálva. Ha bagózna, most biztos félrenyelné, a nagyobb hatás érdekében.*
- Ez annyira bolond ötlet, hogy máris tetszik *kúszik vissza aztán a normalitáshoz.*
- Állok rendelkezésedre.
*Szeme közben azért közben félig vélhető kishúgán. Jobb szokni a rokonságot, és gondolkodni azon, hogyan, és mikor is közölje vele. Bár jó szokása az akár évtizedeken át tartó titkolózás, ezúttal nem szeretne vele élni.*
- Szegény növények *bólogat megértően. Vacak lehet most Artheniorban zöldnek lenni.*
- Ezek szerint a tündérek tulipánt és káposztát esznek? *néz érdeklődve Lillre, tekintettel rá, hogy neki Márnike nővér semmi ilyesmit nem mesélt, valószínűleg azért, mert nem is ismerik egymást.*
- Úgy emlékszem, Elinara nem ezen a koszton volt *hagyatkozik Svir emlékezetére is, a sajátja mellett. Bár igaz, az már jó régen volt.*