// Könnyűléptű Xyremita //
*Szüntelen mosollyal mutatja egyetértését a fegyvereket illetően. Nadreléi sem csiricsáré, díszes vitrin-tőrök, hanem jelentőséggel bíró darabok, melyek már találkoztak egy-két emberrel s más fajok képviseltjeivel. Habár nem szívesen használja őket, néha muszáj, abban az esetben, ha nem úgy sikerülnének a dolgok, ahogy azt szeretné. Kortyint egyet a sörből, majd aztán még egy fújtást, mellyel véget is vet a korsó tartalmának. Belepislant, majd a fogadósra és ismét a pohár fenekére.*
~Na most mi a fene legyen? Majd pár perc múlva... Addig is ide jön az öreg!~
*Állapítja meg, hogy a fogadós még úgy is foglalt lesz egy darabig, eléggé el van havazva az este, mint az látszik. A hely tömve, az emberek zajosak és persze vedelnek. A fél-elf kifejezés megüti fülét.*
-Hmm? Szóval te sem lennél más, mint egy fattyú, eh? *Húznak el ajkai arca jobboldali irányába, tenyerével pedig a lány haját készül eltűrni, amennyire a másik fél engedi neki, ebben az esetben: kapkodva nyúl oda, de annál óvatosabban bánik a hajjal. Óvatosan simítja odébb, majd ujjvégei gyengéden hozzásimul a fülekhez is.* Mondjuk rólam lerí, le se tagadhatnám, nem mintha lenne akármit is: füleim csak úgy üvöltenek elf atyám mivoltjáról, ki halálra erőszakolta szegény anyám. Akarom mondani, a szülésbe döglött bele szegény, egyéb esetben, persze nem élvezhetném kegyed társaságát, ugye? *Kuncog magában az alkohol hatása miatt fellépő kis nyelvbotlásán, majd fél szemmel a fogadósra pislant.*
-Siethetne már az öreg, ha már üres ez a fránya korsó... Te innál még egyet? Állok neked egy mézest, egye fene. Szimpatikus kis fattya vagy, meg kell mondjam, munkalehetőséget pedig lehet, pont tudok egyet, viszont mindenek előtt halljam a te történeted. Ki vagy és, hogy kerültél, pont ebbe a fogadóba?
*Azzal tenyerével jelez a lánynak, hogy ideje kiinni a kis borospoharának tartalmát, hadd tegye azt is saját korsója mellé, szép sorjában. Érzi magán, kezd már hatni kicsit a bevitt italmennyiség, ami kissé talán mozdulatain is látszik. Nem túlzottan, épp, hogy kezd becsiccsenteni. Mozgása nem egyenletes: hol lassabb, hol gyorsabb. Figyel ő a másikra szüntelen, de néha megakadnak szemei a rá szegezett jég-kék tekinteten, mintha csak megbabonáznák. Ekkor megrázza kicsit a fejét, de tényleg csak kis milliméternyi húzásokkal, majd ismét a fogadós felé néz. Közeledik már, egyre jobban és amint lehet, Nadrel fel is adja a két Mézsörre való rendelést.*
-Amint visszatér az italokkal, rendezem is ezt a kört!
*Kacsint a pocakra, majd újra a vele szembe ülő lányra tekint.*
-Bocsáss meg, folytasd csak.
*Mosolyog, ha esetleg valamit félbe szakított volna az előbb.*