//Frey//
*Nem igazán tud mit szólni a dologhoz, legalábbis először nem. Az ő készletei kifogytak a probléma orvoslásával kapcsolatban és folyamatosan újabb falakba ütközteti a lány, amint megoldással óhajtana szolgálni.*
- Aha. *Pillant a gyíkra. Igazából kíváncsi lenne mi lenne a vége, ha egyszer Freyt nem rángatnák vissza a valóságba, hanem engedné az állat, hogy gazdája, még, ha kínok között is, de végigmenjen az úton és megtudja, mi zajlik pontosan a fejében, amelyek ennyire gyötrik. *
- Nem kell magyarázatot adnod, azzal találkozol, akivel akarsz. Amíg bajod nem származik belőle. *Már pedig a Calethel való találkozására, úgy tűnik mégis így tekint a lány. Legtöbb szavából ez sugárzik ki, s míg más női egyedek egy efféle füllentés után vélhetőleg vagy csak kacagtak volna egyet, vagy képen törlik tenyérrel, majd elviharzanak, Frey folyamatosan felhánytorgatja.*
- Frey… *Mély levegőt vesz.* Nem tudnál túllépni rajta? Egy ideje próbálom jóvátenni, de úgy látom teljesen feleslegesen. *Inkább nem veti oda, hogy szerinte túl is reagálta az egészet, mert azzal pedig ő lépne át egy bizonyos határt. Ismerős érzések törnek rá, ahogy ott ül a sör felett a fogadóban és a lánnyal szóban ugyan, de hadakozik. Korábbi együtt töltött idejük alatt is mindig kettősségben viszonyult a lány felé. Egyfelől volt a szőkeség társasága érdekes és felüdítő, és másfelől pedig idegesítő. Talán ebben rejlik a maga bája.*
- Utálom magam megismételni, ezért nem is fogom. Ha ennyire haragszol továbbra is, akkor miért vagy itt velem? Ott az ajtó továbbra is, nem kötöztelek a székedhez, ha nem tudsz túllibbeni rajta, vagy nem valami fránya gonosztevőként beállítani engem, akkor mi tart itt? *Nem ingerült, legalább hangja inkább semlegesen hat, mintsem méreggel átitatva. A válasz pedig valóban érdekli.*
- A tudatalattid pontosan egy olyan dolog, ami olykor a realitástól távolmutató dolgokkal szennyezi az ember elméjét. Vagy olyan dolgokra ösztönöz, melyről a józan ész nem akar tudomást venni. Mellesleg, talán te magad nem félsz a haláltól, de ez nem jelenti azt, hogy mást ne féltenél tőle.
*A medgolyról menő beszélgetésük olyanabba a mederbe terelődik, ahova már korábban is egyszer eljutottak. Szó nélkül hagyja hát ezt most. Nem volt, nem látta, de abban biztos, hogy ha a rátámadna egy lény, ő is magát védené, még ha ez annak a roppant ártatlan valaminek az életébe is kerülne.*
- Kit öltél meg, vagy mi? *Pislog párat. Ez a részlet eddig kimaradt a történetből, s a lány szavaiból nem is véli kitalációnak.*
- Ezért ne gondolj rájuk. Énekelj nekem egy dalt *Ujjaival erőtlenül rászorít a lány kezére, hogy magára terelje a figyelmet.* És nézz rám!