- Máris, Nagytiszteletű.
*Válaszol halkan, meghajtva magát a mellé lépő előljáró kérdésére.
Ha míg is lepte a megjelenő hosszúélítű, ennek nem mutatja jelét, de szótlanul követi Alarandot a szabad asztalig. Tiszteli az önuralmáért, hisz biztos benne, hogy nem várta vissza ilyen gyorsan, s abban is biztos, hogy szinte széttépi belülről az aggodalom és a kíváncsiság, hogy mit sikerült kiderítenie.*
- Köszönöm, nem kérek semmit.
*Utasítja el a kínálást, s amikor leültek az asztalhoz, párbszívdobbanásnyi időt engedélyez magának, mielőtt belekezdene mondanivalójába. Nehéz a szíve, mert tudja, amit mondania kell, nem fog tetszeni az elf főrendnek, de ő csak az igazságot mondja, amit látott, amit tapasztalt. Vajon mit hallana szívesebben a Nagytiszteletű? Hogy vére nehéz sorsot választott a mélységi mellett, de amit tett, szerelemből tette, vagy azt, hogy a korombőrű erőszakkal, sötét praktikákkal tartja maga mellett Ydrisst?*
- Nemes Alarand, nem vártam soká, azonnal felkerestem otthonukban a lányt és a mélységit. Bár a ház a város szegénynegyedében van, az otthon barátságos és meleg. Nyomát sem láttam sötét mágiának vagy hasonlónak. Bár voltak kínos és feszült pillanatok, a mélységi nem szívleli a fajtánkat, mégis azt kell mondanom, hogy véred saját akaratából választotta párjául a korombőrűt.
*Lesüti szemeit, nem kér bocsánatot, mert az igazat mondja, de sejti, hogy Alarand nem fog örülni.*
- Beszéltem vele, voltak rossz időszakok az életükben, de mostanra úgy éreztem, hogy a sötételf, a maga vad, féktelen módján szereti Ydrisst. Veszélyes és kiszámíthatatlan, de szereti.
*Rövid időre elhallgat, hagyja, hogy a hosszúéletűben értelmet nyerjenek az elhangzottak. Elmondta, amit tapasztalt, látott és érzett, nem ferdített el semmit, nem nagyított, nem kicsinyített.*
- Ha megengedsz egy véleményt, Ydriss ebben a városban jó helyen van a mélységi mellett, megvédi. Nem régóta vagyok itt, de érzem ennek a helynek a romlottságát. Élőholtak fenyegetik a várost, sötét hatalom ébredezik. Sötét időkben sötét védelmező kell. Sajnálom, ha ezzel csalódást kell okozzak.
*Meghajtja magát ütében, bocsánatkérő mozdulataiba őszinte megbánás és egyenesség vegyül.*