//Harcra fel! - Bárkinek!//
-Az orkok valóban fegyelmezetlenek. *Bólint Ingwe, Ryll szavaira, aki hamar pálforduláson esik át, eme témakörrel kapcsolatban.* -Örülök, hogy megpróbálja, de ne várjon alázatot, az orkok legalább olyan büszkék, mint az elfek, talán ezért gyűlölik egymást, ismeri a mondást, két dudás egy csárdában. *A sötételf elgondolkodik egy rövid pillanatra, majd megszólal.* -Mondjuk az enyém sem különb, ismeri népem történetét? Egyszer talán elmesélem, de most térjünk vissza, a tárgyra. Véleményem szerint az ork, csak akkor csatlakozna, ha kinevezné helyettes-parancsnoknak. Ez egy nehéz döntés, de mint már mondtam, az orkok büszkék, nem fogadnak el parancsot, legfeljebb egy fajtársuktól. *Ekkor az említett személy felé mutat, aki mellé egy lány is csatlakozott időközben.* -Gondoljon bele! Ha őt magunk mellé állítjuk, akkor több ork is csatlakozni fog hozzánk! *Jön a következő téma.* -Nincs még veszve az ügy, nem muszáj fizetni nekik, az ottaniak örülnek ha kapnak ételt, és szállást, ennyit tud biztosítani? *Tovább hallgatja Ryll szavait, a komornyikról szóló történethez nem fűz semmit.* ~A sajnálom, eléggé elcsépelt lenne.~ *Úgy látja a Bíborlovagon, hogy nosztalgiázni akar, de amaz folytatja, a toborzás témakört. * -Igazából nem kell beszéd, ha ételt, és szállást említek, akkor lesznek jelentkezők. *Ingwe megissza, a maradék sört, aztán folytatódik a beszélgetést.* -Féltem őt, nagyon naiv, szerintem ezt az egész helyzetet játéknak fogja fel. Mindenesetre már csak ezért is, megfogadom az ön javaslatát, de hangsúlyozom, hogy nem vagyok profi, csak pár trükköt ismerek. *Legott megjelenik egy sötételf, aki elordítja magát, és nyílvesszőt röpít, egy fajtársa lábába, aki nem Ingwe, ő csak fejét csóválja* -Most láthatta fél-percbe összesűrítve, a sötételfek történelmét, és kultúráját.