//Harcra fel! - Bárkinek!//
*A sötételffel a beszélgetésük tényszerű, és rendkívül hasznos is! Talán ez az, ami a későbbiek folyamán felkelti majd egy újabb vándor figyelmét, de most térjünk csak vissza az orkokra!*
-Elképzelhetetlen, hogy "alvezérnek" nevezzem ki az orkot!
*Rázza meg a fejét, miközben a válla felett az említett lényre pillant.*
-Én sem tűrném el, hogy parancsokat osztogasson, és valószínűleg ő sem nekem!
*Éppen ahhoz a széthúzáshoz vezetne egy ilyen beosztás, mint amire a hamarosan visszatérő Aranylovag is gondolt. Nem bolond a sötételf, de van még mit tanulnia.*
-Sokkal inkább egy laza szövetséget képzelek el, ahol neki is megvan a kis csapata, meg nekem is. Ezt követően csak el kell majd osztani az elvégezendő feladatot, és mindenki a saját belátása szerint teljesíti. Bízza csak ezt rám!
*Bólint egyet, de mielőtt még túlontúl belefolynának egy vitába, a szegénynegyedbeli emberekre terelődik a szó. Születik egy konszenzus is, amivel már el tud majd indulni a sötételf, és kézzel fogható ígérteket fog majd tudni mondani. A tények lefixálását viszont csak azt követően teszi meg a lovag, hogy Aviolan megérkezik köreikbe. Nem mond a férfi bolondságot, és ennél fogva tekintetét végigvezeti rajta a félvér lovag, ám szavait Ingwe-nek címezi.*
-Öt ember! Ennyinek tartósan is tudom biztosítani az élelmét. Gyanítom, hogy ennyit nem fog tudni összeszedni, de ha mégis, nyugodtan hozzon többet is, aztán majd kitalálok valamit a szelektálásra, valamint az esetleges források keresésére.
*Idő közben ismét az új társukra vándorol a tekintete.*
-Én Ryll vagyok, ő pedig Ingwe! Felteszem, hogy ha már így közbeszólt, érdekli a háború kérdése, nemde!?
*Arrébb húzza a székét, hogy helyet szoríthasson a férfinek.*
-Ha csatlakozni kíván, foglaljon csak helyet bátran!
*Biccent az egyik üres hely felé, és bárhogy is dönt a férfi, az Aranylovag akkor tér vissza hozzájuk, mikor Aviolan letelepedett, vagy elment.*
-Ez gyors volt!
*Mosolyog a visszatérőre, majd neki is helyet szorít, hogy a többieket csöndre intve meghallgathassák a beszámolóját. Nem jó híreket hall, nagyon nem jót, de van egy apró momentum, amire nem helyez a lovag hangsúlyt, mégis, talán az a legfontosabb. Ryrin egy pillanatra a gondolataiba mélyed, aki ismeri, láthatja, hogy most épp egy sakkjátszmát vív, ahol az egyes lépések a szűkös lehetőségeket jelentik. Fél perc is eltelik, hogy nem szól semmit a lovag, ám a végén bólint egyet, és beszélni kezd.*
-A legfontosabb információ, hogy Naruhil Cyl Dalburn egy jelentősebb erőt próbál összeszedni!
*Bólint egyet határozottan, majd folytatja.*
-A magam részéről továbbra is folytatom a toborzást. Kapcsolatba fogunk lépni a nemessel, és beállunk a zászlója alá, mint egyfajta alegység!
*Tekintetét a sötételfre irányítja.*
-Ne késlekedjen, kérem, a toborzás ügyében, szükségünk van emberekre!
*Újdonsült társuk felé fordul, majd megszólal.*
-Nem tudom, hogy döntöttél-e, de ha csatlakozol hozzánk, akkor üdv a csapatban!
*Egy kis hatásszünetet tart, majd folytatja.*
-Az első feladatod az lesz, hogy elmész Ingwe-vel a szegénynegyedbe, és keresel valami olyan elhagyatott házat, ami kiváló főhadiszállásként funkcionál majd. Az sem baj, ha van egy kis tatarozni való rajta, hiszen lassan elegen leszünk ahhoz, hogy a munkálatok ne tartsanak túl sokáig. Ha nem vállalod, ez a feladat is Ingwe-re marad! Segítsétek egymást, és ismerkedjetek össze! Előreláthatólag az elkövetkezendő hónapokban élvezni fogjátok egymás társaságát! Menjetek!
*Az Aranylovagra pillant, hiszen van még egy megjegyzés, amit nem engedhet el a füle mellett.*
-Az esetleges belső feszültségek kezelését pedig bízd csak rám, Bentrass! Viszont hamarosan ismét szükségem lesz a segítségedre! Ezúttal ketten leszünk.
*Bólint, majd vár egy kicsit, hogy van-e kérdés, vagy hozzáfűznivaló az elhangzottakhoz. Ha nincs, csak akkor fogják folytatni a beszélgetést, vélhetően már csak Bentrasszal.*