//Második szál//
//A Nemes, a Mester, a Démon és az Átok//
*Jó ideje már, hogy a némbert hagyta megszökni. Igen, hagyta, elvégre az nem lehetséges, hogy túljárjon az eszén a kalóz, engedélye nélkül hagyva el védelmét. A testőrnek mindig résen kell lennie és nem hagyhatja magát csak úgy átverni. Nem is hagyta. Ezzel győzködi magát órák óta, ahelyett, hogy már rég megkereste volna a nőt, ki a legtöbb bajt hozza életébe. Pedig tudja, hogy hol találja. Mindig az első kocsmában, vagy a másodikban, annál tovább azonban aligha megy, hacsak nem talál valami jónak ígérkező mulatságot. Ez utóbbiról nem hallott, csak valami ivóversenyről terjed a pletyka. A pletyka, aminek minden bizonnyal köze van egyetlen valakihez.
A Pegazusig meg sem áll, mikor úgy látja jónak, hogy el kellene indulnia. Biztos benne, hogy mostanra már jócskán elázott Nadae, ezért túl sok gond sem lehet vele, csak legalább kétszer annyi, mint mikor alszik. Egy normális ember számára talán ez is megerőltető lenne, ő viszont már megszokta. Egy karját már érte adta, s ki tudja, még hány tagja kell, mire sírban tudhatja a nőt, azt azonban nem áll szándékában kivárni, halálát elvégre sosem akarta. Ez sem igaz. Akarta, még egész fiatalon, csak okozni volt képtelen. Megtehette volna, ott, akkor, de elvétette. Azóta meg issza a levét.
A fogadóba érve először csak szétnéz. Nem csap nagy zajt, bár akár tehetné is a benti helyzetet megfigyelve. Egy hanggal több már igazán nem számít. Amint kiszúrja a színes kis társaságot, megindul feléjük. Lassan, egyetlen karjával tolva odébb az útjába vetődőket, ügyelve arra, hogy a testéről lógó fáslik egyik vége se akadjon bele semmibe. Még csak az kellene. Így is elég rojtosak már, nem ártana lecserélni. Ahogy odaér, szélesen vigyorogva teszi mancsát a nő vállára. Ősz tincsei ekkor már keverednek a másikéval, ahogy fölé hajol, elrejtve dühe minden cseppjét vigyorába, mi már-már ijesztően vidámra sikeredik.*
- Örülök, hogy megvagy, Nadae! - *kezd bele mondandójába.
A többinek csak biccent egyet, egy pillanatra sem időzve el arcukon, hogy jobban megfigyelje őket. Nem lényegesek. Egyáltalán nem. Teljesen közömbös irányukba, most csak a mancsa alá kerülő némber érdekli, kinek máris hóna alá nyúl, hogy felsegítse őt helyéről.*
- Eleget ittál mára. Remélem ki is hánytad magad, mert ha rajtam köt ki a ma ledöntött hordó, megbánod! Szóval? Mehetünk?