Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 510 (10181. - 10200. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
10200. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-24 23:11:24
Üzenet elküldve: 2016-06-24 23:11:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Ellentétek rendje - Közös hajsza //
// Majdnem felcserek //
*A gyerekes kifakadásait talán be lehet tudni annak, hogy valóban még elég fiatal, mindössze tizenötödik életévének végét tapossa. Ilyen szempontból az elkényeztetett nevelés mellett igencsak eltekinthető a gyerekes viselkedés. A mágus fene se tudja, kinek képzeli itt magát, hogy annyival többre tartja magát mindenkinél, hogy még figyelemre se akar senkit méltatni, ostobának titulál másokat, mert nem értenek a mágiához, még sincs annyi esze, hogy végiggondolja, mikor mi lenne a legegyszerűbb a hirtelen ötletek helyett. Arról nem is beszélve, hogy ha a kis nőstényke valóban annyira ostoba lenne, nem csak szavakkal dobálózna, meg persze egy kulaccsal. Mégsem támad, mert van annyi esze, hogy felmérje, a mágus sajnos túl nagy falat lenne még egy kölyök számára. Nekik amúgy sem a szemtől szembeni harc a kenyerük.
A dobás célt talál, ahogy várta semmi hatást nem váltva ki ezzel. Elvégre csak egy kulacsról van szó, és nem is tiszta erőből dobta. Ha egy kulacs koppanását a vállon zúzódás követi, akkor az illetővel valami igen komoly baj van, de legalább elég hamar patkolhat el akárcsak egy kis eséstől is.*
- Eszemben sincs! Nem ismerem a részleteket, így okom sincs rá, hogy vitát kezdeményezzek a városőrséggel. *Egyrészt inkább feküdne le, és tenné ki a testét több óráig tartó közvetlen napsütésnek, minthogy még több időt töltsön ennek a beképzelt felsőbbrendűségi komplexusos embernek a közelében, másrészt csak és kizárólag sötételf mivolta miatt szállt be ő is ebbe a vitába fajtársai oldalán, meg persze mert nagyon nem szimpatikus neki ez a csürhe. Megsérteni egy Óriás kezét, és máris a városőrséghez akarják citálni. Röhejesen szánalmas. Ott valószínűleg úgy fogják majd előadni, mintha szó szerint rátámadt volna a társukra, ezzel az életét veszélyeztetve, aki persze semmit sem csinált, á! Semmivel sem lenne jobb, ha ő is ott lenne, egy pillanat alatt ráfognák, hogy hazudik, hogy a társait mentse. Inkább adnak hitelt az emberek egy féleszű óriás szavának, mint egy kormos bőrűnek. Ezek után miért húzza föl magát még jobban? Egy nőstényért, akit csak 5 perce ismer? Egy hímért, akiben a hálának a szikrája sem volt, mikor segített, épp ellenkezőleg? Köszöni, ebből nem kér, így sincsenek újabban túl jó napjai.
Az óriás gyatrára, és elég közhelyesre sikerült magyarázatára csak magában mosolyog egy jót. És még őt nevezték ostobának? Reméli pontosan ugyanígy fogják előadni a barakkban is a történteket valamelyik nagyobb rangban álló egyénnek, akinek kisebb gondjai is nagyobbak ennél. Az majd a hasát fogva fog rázkódni a röhögéstől. Már ha nem húzza össze magát a vénember nevétől, amivel oly előszeretettel dobálózik. Nem is érti, miért egy olyan próbálkozik a válaszadással, kinek nem erőssége a beszéd. Az inkább csöndben is maradhatna, de az óriás hímben legalább volt annyi gerinc, és nem hordta olyan magasan az orrát ahhoz, hogy képes legyen válaszra méltatni.
A félvérre csak az intés miatt pillant a várt válasz megkapása végett.*
- És ezt olyan nehéz volt kinyögni többszöri kérdésre is? *A kérdése a fattyú felé teljesen halk, és nyugodt, mégis kiérződik benne a kérdőre vonás. Elvégre valóban, vagy kétszer kérdezte ezt meg a másik nőstény is, mégsem ért el a többiekig. Nem érdekli már a vén egocentrikus mágus, ha az nem méltatja figyelemmel, mert ő ki tudja kicsoda hozzá képest, akkor a kis nőstényke se fogja azt a mocskos embert több figyelemben kitüntetni.*
- Csak takarodjatok el minél előbb! *Morogja a kulacsáért menve, elég halkan ahhoz, hogy csak a mágus hallja. Nem vár választ, nem is érdekelné, csak felkapja a kulacsot, majd a fogadóshoz sétál, és vesz egy pohár Bort 10 aranyért,
azzal indul ki a Holdudvarra. Ez az egyetlen vágya, hogy csak takarodjanak innen minél előbb, hogy végre felmehessen a szobájába. Már rég nem is lenne itt, végig se nézte volna ezt az egész cirkuszt, ha nem a szobákhoz vezető lépcsőn rendezték volna.
Útközben viszonozza az óriás nőstény pillantását. A bamba bámulására ő sötét megvető tekintettel válaszol. Nem dühben égő fenyegetővel, hanem azzal a sötét és nyugodt pillantással, amiből kiérződik, hogy a fiatal lány már nem egy halált és gyilkosságot látott.
A Holdudvarra kiérve csak leül az egyik árnyékos fapadra, ott kezdi kortyolni a hűsítő italt. Tíz perc. Vagy talán húsz, és addigra remélhetőleg majd lehiggad. El akarja felejteni ezt az egészet, ezt a napot, azt a szedett-vedett csürhét, mindent. Ha belegondol, hogy mikor feljött a felszínre, még próbált bizakodva gondolni az emberekre… Hogy majd ő eldönti milyenek is. Hát, volt alkalma megtapasztalni, és már szívből gyűlöli a felszínieket.*
// Majdnem felcserek //
*A gyerekes kifakadásait talán be lehet tudni annak, hogy valóban még elég fiatal, mindössze tizenötödik életévének végét tapossa. Ilyen szempontból az elkényeztetett nevelés mellett igencsak eltekinthető a gyerekes viselkedés. A mágus fene se tudja, kinek képzeli itt magát, hogy annyival többre tartja magát mindenkinél, hogy még figyelemre se akar senkit méltatni, ostobának titulál másokat, mert nem értenek a mágiához, még sincs annyi esze, hogy végiggondolja, mikor mi lenne a legegyszerűbb a hirtelen ötletek helyett. Arról nem is beszélve, hogy ha a kis nőstényke valóban annyira ostoba lenne, nem csak szavakkal dobálózna, meg persze egy kulaccsal. Mégsem támad, mert van annyi esze, hogy felmérje, a mágus sajnos túl nagy falat lenne még egy kölyök számára. Nekik amúgy sem a szemtől szembeni harc a kenyerük.
A dobás célt talál, ahogy várta semmi hatást nem váltva ki ezzel. Elvégre csak egy kulacsról van szó, és nem is tiszta erőből dobta. Ha egy kulacs koppanását a vállon zúzódás követi, akkor az illetővel valami igen komoly baj van, de legalább elég hamar patkolhat el akárcsak egy kis eséstől is.*
- Eszemben sincs! Nem ismerem a részleteket, így okom sincs rá, hogy vitát kezdeményezzek a városőrséggel. *Egyrészt inkább feküdne le, és tenné ki a testét több óráig tartó közvetlen napsütésnek, minthogy még több időt töltsön ennek a beképzelt felsőbbrendűségi komplexusos embernek a közelében, másrészt csak és kizárólag sötételf mivolta miatt szállt be ő is ebbe a vitába fajtársai oldalán, meg persze mert nagyon nem szimpatikus neki ez a csürhe. Megsérteni egy Óriás kezét, és máris a városőrséghez akarják citálni. Röhejesen szánalmas. Ott valószínűleg úgy fogják majd előadni, mintha szó szerint rátámadt volna a társukra, ezzel az életét veszélyeztetve, aki persze semmit sem csinált, á! Semmivel sem lenne jobb, ha ő is ott lenne, egy pillanat alatt ráfognák, hogy hazudik, hogy a társait mentse. Inkább adnak hitelt az emberek egy féleszű óriás szavának, mint egy kormos bőrűnek. Ezek után miért húzza föl magát még jobban? Egy nőstényért, akit csak 5 perce ismer? Egy hímért, akiben a hálának a szikrája sem volt, mikor segített, épp ellenkezőleg? Köszöni, ebből nem kér, így sincsenek újabban túl jó napjai.
Az óriás gyatrára, és elég közhelyesre sikerült magyarázatára csak magában mosolyog egy jót. És még őt nevezték ostobának? Reméli pontosan ugyanígy fogják előadni a barakkban is a történteket valamelyik nagyobb rangban álló egyénnek, akinek kisebb gondjai is nagyobbak ennél. Az majd a hasát fogva fog rázkódni a röhögéstől. Már ha nem húzza össze magát a vénember nevétől, amivel oly előszeretettel dobálózik. Nem is érti, miért egy olyan próbálkozik a válaszadással, kinek nem erőssége a beszéd. Az inkább csöndben is maradhatna, de az óriás hímben legalább volt annyi gerinc, és nem hordta olyan magasan az orrát ahhoz, hogy képes legyen válaszra méltatni.
A félvérre csak az intés miatt pillant a várt válasz megkapása végett.*
- És ezt olyan nehéz volt kinyögni többszöri kérdésre is? *A kérdése a fattyú felé teljesen halk, és nyugodt, mégis kiérződik benne a kérdőre vonás. Elvégre valóban, vagy kétszer kérdezte ezt meg a másik nőstény is, mégsem ért el a többiekig. Nem érdekli már a vén egocentrikus mágus, ha az nem méltatja figyelemmel, mert ő ki tudja kicsoda hozzá képest, akkor a kis nőstényke se fogja azt a mocskos embert több figyelemben kitüntetni.*
- Csak takarodjatok el minél előbb! *Morogja a kulacsáért menve, elég halkan ahhoz, hogy csak a mágus hallja. Nem vár választ, nem is érdekelné, csak felkapja a kulacsot, majd a fogadóshoz sétál, és vesz egy pohár Bort 10 aranyért,
azzal indul ki a Holdudvarra. Ez az egyetlen vágya, hogy csak takarodjanak innen minél előbb, hogy végre felmehessen a szobájába. Már rég nem is lenne itt, végig se nézte volna ezt az egész cirkuszt, ha nem a szobákhoz vezető lépcsőn rendezték volna.Útközben viszonozza az óriás nőstény pillantását. A bamba bámulására ő sötét megvető tekintettel válaszol. Nem dühben égő fenyegetővel, hanem azzal a sötét és nyugodt pillantással, amiből kiérződik, hogy a fiatal lány már nem egy halált és gyilkosságot látott.
A Holdudvarra kiérve csak leül az egyik árnyékos fapadra, ott kezdi kortyolni a hűsítő italt. Tíz perc. Vagy talán húsz, és addigra remélhetőleg majd lehiggad. El akarja felejteni ezt az egészet, ezt a napot, azt a szedett-vedett csürhét, mindent. Ha belegondol, hogy mikor feljött a felszínre, még próbált bizakodva gondolni az emberekre… Hogy majd ő eldönti milyenek is. Hát, volt alkalma megtapasztalni, és már szívből gyűlöli a felszínieket.*
10199. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-24 21:05:29
Üzenet elküldve: 2016-06-24 21:05:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Erton//
-Persze, semmi gond. Menjünk. *Feleli és már indul is a kijárat felé. Csak remélni meri, hogy a vajákos már végzett a kencék elkészítésével. Persze, jó önkontrollja van és nem vakaródzik folyamatosan, de ez nem jelenti azt, hogy nem bosszantanák a kiütések.*
-Hátha nem akar megölni minket a reggeli zavarásért. *Teszi végül hozzá, visszaemlékezve a sötételf lány korábbi viselkedésére. A hangján is hallatszik, hogy szórakoztatta az előző nap látott kis előadás. De ebből legalább érti, hogy miért nem népszerűbb a nő. Valószínűleg az ügyfelei felét elijeszti mielőtt elmondanák a panaszaikat.*
-Persze, semmi gond. Menjünk. *Feleli és már indul is a kijárat felé. Csak remélni meri, hogy a vajákos már végzett a kencék elkészítésével. Persze, jó önkontrollja van és nem vakaródzik folyamatosan, de ez nem jelenti azt, hogy nem bosszantanák a kiütések.*
-Hátha nem akar megölni minket a reggeli zavarásért. *Teszi végül hozzá, visszaemlékezve a sötételf lány korábbi viselkedésére. A hangján is hallatszik, hogy szórakoztatta az előző nap látott kis előadás. De ebből legalább érti, hogy miért nem népszerűbb a nő. Valószínűleg az ügyfelei felét elijeszti mielőtt elmondanák a panaszaikat.*
10198. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-24 21:02:08
Üzenet elküldve: 2016-06-24 21:02:08
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Ellentétek rendje - Közös hajsza //
// Majdnem felcserek //
* Nagyon unja már a nőstények szövegelését. Örömmel lecsapná őket, mint a pőcsiket, csak hogy csend legyen már végre és hogy vihessék a hímet. Igaz, ő már nem a Barakkba vinné. Nem adná át a városőrségnek. Gonoszabb dolgok jutnak az eszébe és bizony ő a nőstényeket is elgyepálná. Női összetartás ide vagy oda, nem érdekli. De az egyik megsebesítette, a másik pedig, nagy szájalós. Nem csak szavakkal dobálóznak, mással is. Ezért már extra pofozás járna. De úgy tűnik, hogy végre indulnak. Khun fogja fölkapni a hímet és indulhatnak is. Hát gyerünk, hajrá. Azért ő még rajta tartja a szemét a nőstényeken. Alamuszi dögök mind. *
// Majdnem felcserek //
* Nagyon unja már a nőstények szövegelését. Örömmel lecsapná őket, mint a pőcsiket, csak hogy csend legyen már végre és hogy vihessék a hímet. Igaz, ő már nem a Barakkba vinné. Nem adná át a városőrségnek. Gonoszabb dolgok jutnak az eszébe és bizony ő a nőstényeket is elgyepálná. Női összetartás ide vagy oda, nem érdekli. De az egyik megsebesítette, a másik pedig, nagy szájalós. Nem csak szavakkal dobálóznak, mással is. Ezért már extra pofozás járna. De úgy tűnik, hogy végre indulnak. Khun fogja fölkapni a hímet és indulhatnak is. Hát gyerünk, hajrá. Azért ő még rajta tartja a szemét a nőstényeken. Alamuszi dögök mind. *
10197. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-23 22:51:10
Üzenet elküldve: 2016-06-23 22:51:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arasys//
*Szép lassan megeszi a reggelit, talán picivel később is végez, mint a nő, hiszen többet is rendelt. Közben egy szót sem szólnak egymáshoz, mintha az esti dolgok utána eltűnt közülük minden. Na de ez így nem mehet tovább! Lehet, hogy már ma délután szétválnak az útjaik, hát utolsó együtt töltött óráikban csak így bámulják egymást? Na azt már nem! Mire eszébe jutna a beszédtéma és meg is szólalna Arasys megelőzi.*
- Mit szólnál, ha előbb a vajákoshoz mennénk, csak utána a Barakkba? Nem lenne nagy gond?
*Szép lassan megeszi a reggelit, talán picivel később is végez, mint a nő, hiszen többet is rendelt. Közben egy szót sem szólnak egymáshoz, mintha az esti dolgok utána eltűnt közülük minden. Na de ez így nem mehet tovább! Lehet, hogy már ma délután szétválnak az útjaik, hát utolsó együtt töltött óráikban csak így bámulják egymást? Na azt már nem! Mire eszébe jutna a beszédtéma és meg is szólalna Arasys megelőzi.*
- Mit szólnál, ha előbb a vajákoshoz mennénk, csak utána a Barakkba? Nem lenne nagy gond?
10196. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-23 22:22:20
Üzenet elküldve: 2016-06-23 22:22:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Erton//
*Amint megkapja a reggelit, azonnal neki is lát. Nem rendelt olyan sok mindent vagy olyan dolgokat, ami nehéz reggelinek ígérkezne így felőle mehetnének a barakkba, de ki tudja.
Hirtelen semmi értelmes dolgot nem tud kitalálni, amiről lehetne beszélgetni, értelmetlen dolgokról meg nem akar. Persze, jó kifogás, hogy eszik meg minden, de ha az emberek együtt étkeznek akkor szoktak beszélgetni. Ha Ertonnak nincs ötlete, akkor ő maga csendben marad, még azután is, hogy befejezte a reggelit. Visszaviszi a saját dolgait a pulthoz, biccent egyet a fogadósnak és visszatér az asztalhoz.*
-Nos akkor, tervek?
*Amint megkapja a reggelit, azonnal neki is lát. Nem rendelt olyan sok mindent vagy olyan dolgokat, ami nehéz reggelinek ígérkezne így felőle mehetnének a barakkba, de ki tudja.
Hirtelen semmi értelmes dolgot nem tud kitalálni, amiről lehetne beszélgetni, értelmetlen dolgokról meg nem akar. Persze, jó kifogás, hogy eszik meg minden, de ha az emberek együtt étkeznek akkor szoktak beszélgetni. Ha Ertonnak nincs ötlete, akkor ő maga csendben marad, még azután is, hogy befejezte a reggelit. Visszaviszi a saját dolgait a pulthoz, biccent egyet a fogadósnak és visszatér az asztalhoz.*
-Nos akkor, tervek?
10195. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-22 20:06:47
Üzenet elküldve: 2016-06-22 20:06:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arasys//
- Köszönöm a bókot.
*Mosolyog a lányra, miközben lekíséri az emeltről a fogadóba. A fogadós ébren van, így hát az az első dolga Ertonnak az, hogy rendeljen valami reggelit. A nőnek is akar, de az megelőzi, így hát csak magának kér egy Rántottát 6 aranyért , egy Sült szalonnát 11 aranyért, , utána 4 aranyért két Szelet kenyeret , és zárásként egy Teát 4 aranyért. .
Követve Arasyst leül ugyan ahhoz az asztalhoz, ahol tegnap ültek, majd türelmesen várja, hogy megkapja azt, amit kért. Mikor elé teszik nyugodtan enni kezd azon gondolkozva, hogy lehet nem is olyan jó ötlet rögtön reggeli után a Barakkba menni.*
A hozzászólás írója (Erton Itra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.22 20:07:37
- Köszönöm a bókot.
*Mosolyog a lányra, miközben lekíséri az emeltről a fogadóba. A fogadós ébren van, így hát az az első dolga Ertonnak az, hogy rendeljen valami reggelit. A nőnek is akar, de az megelőzi, így hát csak magának kér egy Rántottát 6 aranyért
, egy Sült szalonnát 11 aranyért, , utána 4 aranyért két Szelet kenyeret , és zárásként egy Teát 4 aranyért. .Követve Arasyst leül ugyan ahhoz az asztalhoz, ahol tegnap ültek, majd türelmesen várja, hogy megkapja azt, amit kért. Mikor elé teszik nyugodtan enni kezd azon gondolkozva, hogy lehet nem is olyan jó ötlet rögtön reggeli után a Barakkba menni.*
A hozzászólás írója (Erton Itra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.22 20:07:37
10194. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-22 07:12:40
Üzenet elküldve: 2016-06-22 07:12:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Nemes, a Mester, a Démon és az Átok//
-Érdekes feltevés. *mosolyodik el önkéntelenül is.* -Különleges embernek tűnt gondoltam megismerem és beszélgetünk kicsit a hajózásról, a tengerről meg mindenféléről. Hátsó szándék? Hmmm... egyszer talán majd felkeresem egy tengeri fuvar reményében.
*Bentrass nem a városi erőkhöz tartozik, és nincs beépítve, hogy lebuktasson egy egész kalózbandát esetleg, szóval emiatt nyugodtak lehetnek. Bizonyára egyébként sokan rajta kívül nem kezdeményeztek volna beszélgetést a Mesterrel, de az már az ő bajuk.*
-A pezsgő nagyon savas kevés alkoholtartalmú édes vagy száraz ital, amit gyakran fogyasztanak vacsorákhoz, de kiváló kelléke vendégek fogadásának, pohárköszöntőknek vagy jeles eseményeknek mint mondjuk esküvő, udvari napok.
*Náluk odahaza legalábbis ez volt a szokás, igaz attól senki sem rúgott be, hanem inkább a hölgyek és az úrnők kortyolgatták afféle nőiesen.*
-Üdvözlöm Átok! Igazán megnyerő név.
*A Mester szavaira elképed.*
-Akkora mint a város?! Hű. Olyan is létezik, vagy ez is egy beugratás mint az imént? *sandít rá mosolyogva, majd hátradől székében.* -Én leginkább kereskedelmi hajón utaztam, ami olyan háromszáz méter hosszú volt. Szállítottunk gyümölcsöket, selymet, festékanyagokat ruhákhoz, különböző fajtájú de első osztályú minőségű dohányt, sőt olykor kávét is... szóval ilyen drágább dolgokat. Eleinte voltam tengeri beteg, de hát ezen a tűzkeresztségen mindenkinek át kell esnie úgy gondolom. Aztán eléggé megszerettem, szabadságérzettel töltött el a végtelen tenger látványa, noha egyben rémisztőnek is tűnt.
*Sokszor azért nem volt alkalma utazni, szülei egyébként sem vették jó néven mikor a herceg a tengereken időzött kitéve magát megannyi veszélynek, így hát találtak neki mindenféle feladatot a szárazföldön.
Kis mesélése közben érkezik meg a következő fickó az asztalhoz. Bentrass szerencsésnek mondhatja magát olyan szempontból, hogy eddig amikor itt tartózkodott mindig bő társasággal múlatta az időt, és ezt most sincs másképpen.*
-Üdvözlöm! *pillant a testőrre.* -Nem lesz rá szükség, nem keresem a bajt. *mondja szelíden, majd Átok súg a fülébe valamit... enyhe italszag csapja meg érzékeny orrát.*
-Áh értem.
~Szép kis testőr.~
-Jobb ha helyet foglal testőr úr, úgy tűnik Átok nem fog még egy darabig innen elmenni, és kérem ne is vigye el... kedves társaság. És mondja csak ön hivatalosan felbérelhető testőr aki egy fix bérért dolgozik vagy baráti alapon teszi mindezt? Milyen felkészítése és kiképzése volt? *érdeklődik a lovag mintegy bevonva Démont is a kis csapatba.*
//A Nemes, a Mester, a Démon és az Átok//
-Érdekes feltevés. *mosolyodik el önkéntelenül is.* -Különleges embernek tűnt gondoltam megismerem és beszélgetünk kicsit a hajózásról, a tengerről meg mindenféléről. Hátsó szándék? Hmmm... egyszer talán majd felkeresem egy tengeri fuvar reményében.
*Bentrass nem a városi erőkhöz tartozik, és nincs beépítve, hogy lebuktasson egy egész kalózbandát esetleg, szóval emiatt nyugodtak lehetnek. Bizonyára egyébként sokan rajta kívül nem kezdeményeztek volna beszélgetést a Mesterrel, de az már az ő bajuk.*
-A pezsgő nagyon savas kevés alkoholtartalmú édes vagy száraz ital, amit gyakran fogyasztanak vacsorákhoz, de kiváló kelléke vendégek fogadásának, pohárköszöntőknek vagy jeles eseményeknek mint mondjuk esküvő, udvari napok.
*Náluk odahaza legalábbis ez volt a szokás, igaz attól senki sem rúgott be, hanem inkább a hölgyek és az úrnők kortyolgatták afféle nőiesen.*
-Üdvözlöm Átok! Igazán megnyerő név.
*A Mester szavaira elképed.*
-Akkora mint a város?! Hű. Olyan is létezik, vagy ez is egy beugratás mint az imént? *sandít rá mosolyogva, majd hátradől székében.* -Én leginkább kereskedelmi hajón utaztam, ami olyan háromszáz méter hosszú volt. Szállítottunk gyümölcsöket, selymet, festékanyagokat ruhákhoz, különböző fajtájú de első osztályú minőségű dohányt, sőt olykor kávét is... szóval ilyen drágább dolgokat. Eleinte voltam tengeri beteg, de hát ezen a tűzkeresztségen mindenkinek át kell esnie úgy gondolom. Aztán eléggé megszerettem, szabadságérzettel töltött el a végtelen tenger látványa, noha egyben rémisztőnek is tűnt.
*Sokszor azért nem volt alkalma utazni, szülei egyébként sem vették jó néven mikor a herceg a tengereken időzött kitéve magát megannyi veszélynek, így hát találtak neki mindenféle feladatot a szárazföldön.
Kis mesélése közben érkezik meg a következő fickó az asztalhoz. Bentrass szerencsésnek mondhatja magát olyan szempontból, hogy eddig amikor itt tartózkodott mindig bő társasággal múlatta az időt, és ezt most sincs másképpen.*
-Üdvözlöm! *pillant a testőrre.* -Nem lesz rá szükség, nem keresem a bajt. *mondja szelíden, majd Átok súg a fülébe valamit... enyhe italszag csapja meg érzékeny orrát.*
-Áh értem.
~Szép kis testőr.~
-Jobb ha helyet foglal testőr úr, úgy tűnik Átok nem fog még egy darabig innen elmenni, és kérem ne is vigye el... kedves társaság. És mondja csak ön hivatalosan felbérelhető testőr aki egy fix bérért dolgozik vagy baráti alapon teszi mindezt? Milyen felkészítése és kiképzése volt? *érdeklődik a lovag mintegy bevonva Démont is a kis csapatba.*
10193. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-22 06:54:49
Üzenet elküldve: 2016-06-22 06:54:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Assa//
- Nem, nem, nem! Félreértettél!
*Rázza meg a fejét a tündérke, majd óvatosan rásimítja a védőlapot a sziromra, és gyengéden ráhajtja a könyv fedelét, mindeközben kizárólag a feladatra koncentrálva, és egy szót sem szólva, így a részleteket csak akkor kaphatja meg Assa, amikor a könyv újra bekerült a tarisznyába.*
- Nem ezt fogja megkapni, ez az enyém. Szerencsét hoz. A negyediket fogja megkapni, ami még otthon van, és őrzik nekem, amíg nem találok valakit. Ez örökre nálam fog maradni, és majd csak akkor kerül be a nagy könyvbe, amikor... szóval érted. A nagy könyv mindig a család legöregebb tagjánál van, és már generációk óta tesszük bele a virágainkat. Olyan, mint egy hatalmas családfa. Jó, nem tudjuk visszavezetni a Kilenc Kezdetig, de tényleg rengeteg szirom van benne. Még olyan virágok szirmai is, amit ma már nem is ismernek, vagy csak nagyon kevesen.
*Ekkor azonban már a mesélés közben is elindult kifelé, minél messzebb a bárdtól. Nem akarja összetűzéssel kezdeni az első napját. Amikor kiér, azonnal a lóhoz siet, és segítőkészen elkezdi kioldozni, hogy utána Assa kezébe adhassa a vezetőszárat. Még mindig úgy érzi, hogy tennie kell valamit cserébe a segítségért, így tehát bőszen szorgoskodik is, és persze a válaszra is felel, ha nem is valami magabiztosan, de őszintén.*
- Hát... nehéz nem hinni, ha a mágia itt van körülöttünk. Persze a teremtésmítoszok mindig az adott fajnak kedveznek. Mi gyönyörűek vagyunk, és virágokból születünk. Az elfeknek mindenben az elsőnek kell lenniük, még a teremtésben is. A gnómok mindig zsenik, nekik megszületni is úgy kellett. Az óriások hatalmasak és erősek, tehát biztos, hogy lesz valami hatalmas a meséjükben... mint a szikla. Szóval érted. Ezek nagyon szép mesék, de mivel ennyire egyszerűek, ezért szerintem biztos, hogy csak kitaláció az összes. Nagyon szomorú lennék, ha tényleg mindenkinek a származása ilyen egyszerű és sematikus lenne. Azt viszont megtanultam, hogy ha van is valami nagy erő odafönt, az csak a nagy dolgokba fog beleszólni, amikhez nekem még úgysincsen közöm. Nem köszönöm meg neki a kakaómat, mert azt a pincér hozta nekem, de például a hatalmas mágusok lehet, hogy tényleg kapcsolatban állnak velük a mágián keresztül. Szóval... ha van is valami természetfeletti erő, az biztosan nem egy kis tündérkével fog foglalkozni...
*És az látható, hogy ennek ő inkább örül, minthogy zokon venné. Persze ha egy különleges erő megvédené a szandálját az elszakadástól, az nagyon jó dolog lenne, de biztosan kérne tőle cserébe valamit, mondjuk azt, hogy védje meg a világot, vagy küzdjön meg szörnyekkel, vagy valami hasonlót. A mesékben ha valaki lepaktál a természetfelettivel, az általában ilyen kalandokba kerül, Mofeta pedig igazán nem akar hős lenni. Ő jelenleg városnézni akar, és látható is rajta, hogy izgatottan várja, hogy Assa kijelölje az első célállomást.*
- Nem, nem, nem! Félreértettél!
*Rázza meg a fejét a tündérke, majd óvatosan rásimítja a védőlapot a sziromra, és gyengéden ráhajtja a könyv fedelét, mindeközben kizárólag a feladatra koncentrálva, és egy szót sem szólva, így a részleteket csak akkor kaphatja meg Assa, amikor a könyv újra bekerült a tarisznyába.*
- Nem ezt fogja megkapni, ez az enyém. Szerencsét hoz. A negyediket fogja megkapni, ami még otthon van, és őrzik nekem, amíg nem találok valakit. Ez örökre nálam fog maradni, és majd csak akkor kerül be a nagy könyvbe, amikor... szóval érted. A nagy könyv mindig a család legöregebb tagjánál van, és már generációk óta tesszük bele a virágainkat. Olyan, mint egy hatalmas családfa. Jó, nem tudjuk visszavezetni a Kilenc Kezdetig, de tényleg rengeteg szirom van benne. Még olyan virágok szirmai is, amit ma már nem is ismernek, vagy csak nagyon kevesen.
*Ekkor azonban már a mesélés közben is elindult kifelé, minél messzebb a bárdtól. Nem akarja összetűzéssel kezdeni az első napját. Amikor kiér, azonnal a lóhoz siet, és segítőkészen elkezdi kioldozni, hogy utána Assa kezébe adhassa a vezetőszárat. Még mindig úgy érzi, hogy tennie kell valamit cserébe a segítségért, így tehát bőszen szorgoskodik is, és persze a válaszra is felel, ha nem is valami magabiztosan, de őszintén.*
- Hát... nehéz nem hinni, ha a mágia itt van körülöttünk. Persze a teremtésmítoszok mindig az adott fajnak kedveznek. Mi gyönyörűek vagyunk, és virágokból születünk. Az elfeknek mindenben az elsőnek kell lenniük, még a teremtésben is. A gnómok mindig zsenik, nekik megszületni is úgy kellett. Az óriások hatalmasak és erősek, tehát biztos, hogy lesz valami hatalmas a meséjükben... mint a szikla. Szóval érted. Ezek nagyon szép mesék, de mivel ennyire egyszerűek, ezért szerintem biztos, hogy csak kitaláció az összes. Nagyon szomorú lennék, ha tényleg mindenkinek a származása ilyen egyszerű és sematikus lenne. Azt viszont megtanultam, hogy ha van is valami nagy erő odafönt, az csak a nagy dolgokba fog beleszólni, amikhez nekem még úgysincsen közöm. Nem köszönöm meg neki a kakaómat, mert azt a pincér hozta nekem, de például a hatalmas mágusok lehet, hogy tényleg kapcsolatban állnak velük a mágián keresztül. Szóval... ha van is valami természetfeletti erő, az biztosan nem egy kis tündérkével fog foglalkozni...
*És az látható, hogy ennek ő inkább örül, minthogy zokon venné. Persze ha egy különleges erő megvédené a szandálját az elszakadástól, az nagyon jó dolog lenne, de biztosan kérne tőle cserébe valamit, mondjuk azt, hogy védje meg a világot, vagy küzdjön meg szörnyekkel, vagy valami hasonlót. A mesékben ha valaki lepaktál a természetfelettivel, az általában ilyen kalandokba kerül, Mofeta pedig igazán nem akar hős lenni. Ő jelenleg városnézni akar, és látható is rajta, hogy izgatottan várja, hogy Assa kijelölje az első célállomást.*
10192. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-21 20:50:35
Üzenet elküldve: 2016-06-21 20:50:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Erton//
*Nem is kell várnia a választ a sötételfnek, nem fog olyat kapni erre a kérdésre. Leginkább mert teljesen felesleges.*
-Kizárt dolog. Elég volt tegnap. Mondjuk, az is tény, hogy te jobb vívó vagy mint én. *Bármennyire is fáj elismernie az utóbbit.
Követi a férfit lefelé a lépcsőn. A fogadós, hiába a korai időpont, már ébren van és kész kiszolgálni a korán ébredő vendégeit.
Egy Rántottát rendel 5 aranyért, hozzá 2 aranyért egy Szelet kenyérrel és egy pohár Vizet 2 aranyért. . Kedvesen mosolyog, ahogy leszámolja a megfelelő mennyiségű aranyat a pultra és helyet foglal ugyanannál az asztalnál, ahol előző nap este is ücsörögtek.*
*Nem is kell várnia a választ a sötételfnek, nem fog olyat kapni erre a kérdésre. Leginkább mert teljesen felesleges.*
-Kizárt dolog. Elég volt tegnap. Mondjuk, az is tény, hogy te jobb vívó vagy mint én. *Bármennyire is fáj elismernie az utóbbit.
Követi a férfit lefelé a lépcsőn. A fogadós, hiába a korai időpont, már ébren van és kész kiszolgálni a korán ébredő vendégeit.
Egy Rántottát rendel 5 aranyért,
hozzá 2 aranyért egy Szelet kenyérrel és egy pohár Vizet 2 aranyért. . Kedvesen mosolyog, ahogy leszámolja a megfelelő mennyiségű aranyat a pultra és helyet foglal ugyanannál az asztalnál, ahol előző nap este is ücsörögtek.*
10191. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-21 20:45:00
Üzenet elküldve: 2016-06-21 20:45:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Mofeta//
* Mosolyogva bólint a lányka véleményére, s nem köt bele ismét szavaiba, nem akar rosszindulatúnak tűnni, de magában sajnálkozva megállapítja, hogy Mofeta valóban naiv lányka még.*
~ Felesleges volna ezen azonban összeszólalkozni, magam is tapasztalatok útján ébredtem rá sok dologra.~
* Mosolyogva nézi a kis virágszirmot.*
- Milyen szép szokás! Ezt tényleg csak annak szabad odaadnod, aki igazán fontos szerepet tölt majd be az életedben.
* Ugyan a tündérek már nem a virágok szülöttei, mégis méltó tisztesség ez az ő legendájuk felé, s mennyivel meseszerűbbé teszi a születés gondolatát.*
- Egyébként is érdekes kérdés, hogy a lélek honnan költözik az emberbe (tündérbe), s miért pont oda születünk ahová. Te hiszel valamilyen természetfölötti erőben, hatalomban?
* Kérdi kíváncsian Assa.*
* Mosolyogva bólint a lányka véleményére, s nem köt bele ismét szavaiba, nem akar rosszindulatúnak tűnni, de magában sajnálkozva megállapítja, hogy Mofeta valóban naiv lányka még.*
~ Felesleges volna ezen azonban összeszólalkozni, magam is tapasztalatok útján ébredtem rá sok dologra.~
* Mosolyogva nézi a kis virágszirmot.*
- Milyen szép szokás! Ezt tényleg csak annak szabad odaadnod, aki igazán fontos szerepet tölt majd be az életedben.
* Ugyan a tündérek már nem a virágok szülöttei, mégis méltó tisztesség ez az ő legendájuk felé, s mennyivel meseszerűbbé teszi a születés gondolatát.*
- Egyébként is érdekes kérdés, hogy a lélek honnan költözik az emberbe (tündérbe), s miért pont oda születünk ahová. Te hiszel valamilyen természetfölötti erőben, hatalomban?
* Kérdi kíváncsian Assa.*
10190. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-21 19:39:21
Üzenet elküldve: 2016-06-21 19:39:21
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Félig tiszta lappal//
*Reyf ugyan a számára magasiskolának ítélt dolgokat is mélyen tanulta -szó szerint- és talán egy icipicit mélyebben is, mint Bellmyria a mimika csodálatos varázsának titkait, de ez a tekintet! Egészen hatásos... lenne, ha Reyfet foglalkoztatná a lány őszinte reakciója, még ha csak egy pillanatra is tűnik fel valami furcsa kifejezés a szöszke arcán. Utána természetesen megint ott a mosoly. Titokban, legbelül azért a mutatottnál jobban vágyik a lányra kívülről-belülről egyaránt, de ezek a vermek egyelőre még csak fel sincsenek térképezve földi halandók számára, így a legapróbb szemrebbenés nélkül képes viszonozni azt a bizonyos jégcsap tekintetet. Mégpedig egy arcátlanul derűs marad mosollyal.*
~Ezzel engem tudod nem hatsz meg Kedveském.~
*Ugyan már! Még hogy sokat kelljen dolgoznia ennek a tisztégnek az érdekében! Legalább bóknak vehette volna vagy mi a szösz. Ez a vadmacska igazi kihívás!*
- Csupán bókoltam Kedves személyed előtt.
*Pattintja vissza a fullánkot, mintha Reyf nem is gondolt volna arra, hogy Bellmyria pusztán csak a Kedvese legyen, mint holmi lealacsonyított tisztségű hölgyemény egy lenről szalasztott mélységi oldalán.
A továbbiakban elhangzott szavak csak tovább fokozzák jókedvét. Néha olyan érzése van... de nem is. Jobb lesz ha csak hagyja, hadd folyjanak az események a maguk útján. Előbb utóbb a víz is utat tör magának a sziklában, s onnan kezdődik csupán az igazi utazás.
A kártyás hasonlatra sem mond semmit. Feleslegesek tartja. Végül Bellmyria lesz az, aki feladja a reggelit.
Őszintén szólva neki sem csúszik most annyira könnyen az a csirke, mint gondolta volna, így őszinte megkönnyebbüléssel fogadja a mellé libbenő szépséget és a puha kezet a combján. Szinte észrevétlenül átcsúszik a keze a lány háta mögött és átkarolja szép ívű derekát. Már-már automatikusan simul bele.*
- Hát.
*Súgja az aranyló fürtök alá.*
- Ha annyira szeretnél bizonyítani, nekem van egy ötletem.
*Lefele pillantva megpróbálja elkapni a lány tekintetét.*
- Semmi nagy dolog, csupán kíváncsi vagyok valamire.
*Biztosítja ezzel, hogy nem, most nincs semmi mögöttes szándéka.*
- Indulhatunk?
*A kabátról meg nagyon reméli, hogy most megfeledkezett a szöszkéje. Csak plusz idő lenne még azt is elintézni, meg nincs is kint olyan rossz idő.*
*Reyf ugyan a számára magasiskolának ítélt dolgokat is mélyen tanulta -szó szerint- és talán egy icipicit mélyebben is, mint Bellmyria a mimika csodálatos varázsának titkait, de ez a tekintet! Egészen hatásos... lenne, ha Reyfet foglalkoztatná a lány őszinte reakciója, még ha csak egy pillanatra is tűnik fel valami furcsa kifejezés a szöszke arcán. Utána természetesen megint ott a mosoly. Titokban, legbelül azért a mutatottnál jobban vágyik a lányra kívülről-belülről egyaránt, de ezek a vermek egyelőre még csak fel sincsenek térképezve földi halandók számára, így a legapróbb szemrebbenés nélkül képes viszonozni azt a bizonyos jégcsap tekintetet. Mégpedig egy arcátlanul derűs marad mosollyal.*
~Ezzel engem tudod nem hatsz meg Kedveském.~
*Ugyan már! Még hogy sokat kelljen dolgoznia ennek a tisztégnek az érdekében! Legalább bóknak vehette volna vagy mi a szösz. Ez a vadmacska igazi kihívás!*
- Csupán bókoltam Kedves személyed előtt.
*Pattintja vissza a fullánkot, mintha Reyf nem is gondolt volna arra, hogy Bellmyria pusztán csak a Kedvese legyen, mint holmi lealacsonyított tisztségű hölgyemény egy lenről szalasztott mélységi oldalán.
A továbbiakban elhangzott szavak csak tovább fokozzák jókedvét. Néha olyan érzése van... de nem is. Jobb lesz ha csak hagyja, hadd folyjanak az események a maguk útján. Előbb utóbb a víz is utat tör magának a sziklában, s onnan kezdődik csupán az igazi utazás.
A kártyás hasonlatra sem mond semmit. Feleslegesek tartja. Végül Bellmyria lesz az, aki feladja a reggelit.
Őszintén szólva neki sem csúszik most annyira könnyen az a csirke, mint gondolta volna, így őszinte megkönnyebbüléssel fogadja a mellé libbenő szépséget és a puha kezet a combján. Szinte észrevétlenül átcsúszik a keze a lány háta mögött és átkarolja szép ívű derekát. Már-már automatikusan simul bele.*
- Hát.
*Súgja az aranyló fürtök alá.*
- Ha annyira szeretnél bizonyítani, nekem van egy ötletem.
*Lefele pillantva megpróbálja elkapni a lány tekintetét.*
- Semmi nagy dolog, csupán kíváncsi vagyok valamire.
*Biztosítja ezzel, hogy nem, most nincs semmi mögöttes szándéka.*
- Indulhatunk?
*A kabátról meg nagyon reméli, hogy most megfeledkezett a szöszkéje. Csak plusz idő lenne még azt is elintézni, meg nincs is kint olyan rossz idő.*
10189. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-21 19:07:24
Üzenet elküldve: 2016-06-21 19:07:24
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyékjáró//
*Nem keltett túl nagy visszhangot a kis közjátéka. Lantját a hóna alá csapva, kalapját a kezében szorongatva vicceskedik a vendégekkel. Humorizál, kacsintgat.*
-Na tetszett a szolid muzsika?
*Kérdezi a tündérektől. Nem pofátlanul tolja a vendégek orra alá a kalapot, mikor látja a fogadós rosszalló tekintettét. Ám amikor egy férfihez ér, az indokolatlanul felpattan, mire a kocsmapatkány azonnal mozdul, és a kalapot tartó karjára vágódik a férfi keze. Persze a csapzott flótás, az első gyorsabb mozdulatra rántotta ki a lant nyakára helyezett apró kis tokból, dobótőrét. A lant koppan a földön. Rath, a kocsmai mulatozások nagymestere, még szemét sem mozdítja. Hideg közönnyel fogadja a torkára a hideg pengét. Tenyérbemászóan gúnyos mosolyt, és egy jobb felrántott szemöldököt produkál, mire befejezi a férfi a mondandóját, mellesleg részben jogosan.*
-Nálad sokkal nagyom mocskok toltak már kést a torkomhoz, és mégis itt vagyok.
*Hetykén, szeme forgatásával jelzi, hogy a férfi meglepetésszerű támadása, meglepetésszerű választ von maga után. Keze, és abban a tőr, az erőszakoskodó idegen pengét tartó karjának hóna alá szegeződik.*
~Na barátom! Van ott egy két ér, amit nem lenne kedvem elnyesni.~
*Valami gondolataihoz hasonló, ártatlannak tettetett fejbiccentést produkál. Talán ezért is löki meg a fickó, de lehet hogy észre sem vette. Kicsi botlás után, felveszi a lantot, a kalapját a fejére teszi, és meghajol.*
-Tánc, dal, és színház. Legközelebb is jövök.
*Mondja és meghajol. Mit sem törődve taszigálójával kisétál a fogadóból, hacsak ő maga nem szól közbe.*
*Nem keltett túl nagy visszhangot a kis közjátéka. Lantját a hóna alá csapva, kalapját a kezében szorongatva vicceskedik a vendégekkel. Humorizál, kacsintgat.*
-Na tetszett a szolid muzsika?
*Kérdezi a tündérektől. Nem pofátlanul tolja a vendégek orra alá a kalapot, mikor látja a fogadós rosszalló tekintettét. Ám amikor egy férfihez ér, az indokolatlanul felpattan, mire a kocsmapatkány azonnal mozdul, és a kalapot tartó karjára vágódik a férfi keze. Persze a csapzott flótás, az első gyorsabb mozdulatra rántotta ki a lant nyakára helyezett apró kis tokból, dobótőrét. A lant koppan a földön. Rath, a kocsmai mulatozások nagymestere, még szemét sem mozdítja. Hideg közönnyel fogadja a torkára a hideg pengét. Tenyérbemászóan gúnyos mosolyt, és egy jobb felrántott szemöldököt produkál, mire befejezi a férfi a mondandóját, mellesleg részben jogosan.*
-Nálad sokkal nagyom mocskok toltak már kést a torkomhoz, és mégis itt vagyok.
*Hetykén, szeme forgatásával jelzi, hogy a férfi meglepetésszerű támadása, meglepetésszerű választ von maga után. Keze, és abban a tőr, az erőszakoskodó idegen pengét tartó karjának hóna alá szegeződik.*
~Na barátom! Van ott egy két ér, amit nem lenne kedvem elnyesni.~
*Valami gondolataihoz hasonló, ártatlannak tettetett fejbiccentést produkál. Talán ezért is löki meg a fickó, de lehet hogy észre sem vette. Kicsi botlás után, felveszi a lantot, a kalapját a fejére teszi, és meghajol.*
-Tánc, dal, és színház. Legközelebb is jövök.
*Mondja és meghajol. Mit sem törődve taszigálójával kisétál a fogadóból, hacsak ő maga nem szól közbe.*
10188. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-21 18:20:43
Üzenet elküldve: 2016-06-21 18:20:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
// Ellentétek rendje - Közös hajsza //
// Majdnem felcserek //
*Az óbégató sötételffel és a képzelgéseivel továbbra sem kíván törődni. Nem tudja hova rakni a megalomániát és hasonlókat, miközben nyilván a másik félnek még halvány lila gőze sem lehet arról, hogy mi folyik itt, mégis nagyon okoskodik, információk teljes hiányában. Életről, halálról és súlyos sérülésekről van szó, a nőstény meg a gyermeki szintű szitkozódásnál és sértődöttségnél ragad le. A vizes kulacs viszont eltalálja a vállán, de nem nagyon tudja érdekelni. Még zúzódásnak se nagyon lehet nevezni azt, amit művel egy ilyen.*
- Elég volt már ebből. *Sóhajtja. A másik nőstény a lépcsőn összerakja magát, a keresett sötételf hímet pedig vinni tudják, mert eléggé eszméletlennek tűnik. Ellenállást nem nagyon tanúsít, így rendben el tudják venni a felszerelését.*
- Menjünk. *Lódul meg kifelé. Nincs kedve esti mesét tartani. Ez nem az a szituáció, ahol leülnek magyarázkodni a másik fél számára, és ha ebben a nagyon bugyuta tévhitben ringatja magát a másik fél, hát lelke rajta. Neki lesz rosszabb az élete. Miközben eloszlatja a jégfalat a lépcső tetején, így annak hűlt helye marad csak, megfordul, és elhagyni tervezi a fogadót.*
- Vigyük a barakkba. Kuhn, kapd fel kérlek, hozd ölben, de figyelj rá, veszélyes lehet. *Figyelmezteti az óriást. Kicsit már túl van spilázva ez az ügy. Nem így kellett volna történjen. De már azt is megtanulta, hogy a sötételf nőstények legalább annyira önérzetesek mint az ember nők, csak közben ők ilyen meg olyan kemény, gonosz meg mindenféle egyébnek állítják be magukat. De ugyan olyan elpuhultak, mint egy ember. Szemében a sötételfek irányába támasztott nézetek teljesen leomolni látszanak, mintha az elmúlt három évben teljesen kifordult volna a faj minden képviselője önmagából. Teljesen elvesztették eredeti gondolkodásmódjukat és céljaikat, meg a hozzáállásukat. De legalább ellenségesek maradtak... egy biztos pont, ami megmaradt régről. Megcsóválja a fejét, és ha semmi nem szól közbe, ki is tud menni a fogadóból, és végre valahára elindulhatnak a fogollyal a barakkba.*
// Majdnem felcserek //
*Az óbégató sötételffel és a képzelgéseivel továbbra sem kíván törődni. Nem tudja hova rakni a megalomániát és hasonlókat, miközben nyilván a másik félnek még halvány lila gőze sem lehet arról, hogy mi folyik itt, mégis nagyon okoskodik, információk teljes hiányában. Életről, halálról és súlyos sérülésekről van szó, a nőstény meg a gyermeki szintű szitkozódásnál és sértődöttségnél ragad le. A vizes kulacs viszont eltalálja a vállán, de nem nagyon tudja érdekelni. Még zúzódásnak se nagyon lehet nevezni azt, amit művel egy ilyen.*
- Elég volt már ebből. *Sóhajtja. A másik nőstény a lépcsőn összerakja magát, a keresett sötételf hímet pedig vinni tudják, mert eléggé eszméletlennek tűnik. Ellenállást nem nagyon tanúsít, így rendben el tudják venni a felszerelését.*
- Menjünk. *Lódul meg kifelé. Nincs kedve esti mesét tartani. Ez nem az a szituáció, ahol leülnek magyarázkodni a másik fél számára, és ha ebben a nagyon bugyuta tévhitben ringatja magát a másik fél, hát lelke rajta. Neki lesz rosszabb az élete. Miközben eloszlatja a jégfalat a lépcső tetején, így annak hűlt helye marad csak, megfordul, és elhagyni tervezi a fogadót.*
- Vigyük a barakkba. Kuhn, kapd fel kérlek, hozd ölben, de figyelj rá, veszélyes lehet. *Figyelmezteti az óriást. Kicsit már túl van spilázva ez az ügy. Nem így kellett volna történjen. De már azt is megtanulta, hogy a sötételf nőstények legalább annyira önérzetesek mint az ember nők, csak közben ők ilyen meg olyan kemény, gonosz meg mindenféle egyébnek állítják be magukat. De ugyan olyan elpuhultak, mint egy ember. Szemében a sötételfek irányába támasztott nézetek teljesen leomolni látszanak, mintha az elmúlt három évben teljesen kifordult volna a faj minden képviselője önmagából. Teljesen elvesztették eredeti gondolkodásmódjukat és céljaikat, meg a hozzáállásukat. De legalább ellenségesek maradtak... egy biztos pont, ami megmaradt régről. Megcsóválja a fejét, és ha semmi nem szól közbe, ki is tud menni a fogadóból, és végre valahára elindulhatnak a fogollyal a barakkba.*
10187. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-21 00:35:46
Üzenet elküldve: 2016-06-21 00:35:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Nemes, a Mester, a Démon és az Átok//
*Tágra nyílt szemekkel hitetlenkedve hallgatja drága Mestere szavait. Még hogy ő ment volna oda hozzá? Magától? Fejét lassan fordítja a lovagnak kinéző figura felé, majd vissza az alja kalózra. Majd ezt még megismétli néhányszor, amíg szürke íriszei meg nem állapodnak a lovagon.*
- Maga vagy kattanat, vagy nem normális, hogy egy lezülledt koldushoz odamegy magától, ha csak nincs valami hátsó szándéka.
*Közli, teljesen okosan, saját állapotához képest. Na igen, ilyenkor találja ki az egykori kalóz a legvadabb elméleteit a világgal, az emberekkel és úgy mindennel kapcsolatban.
Feje még mindig zavarog és nehezen értelmezi a felé intézett szavakat. Szófoszlányokat hall, de ami még rosszabb, foltokban is lát. Szemeit hol tágra nyitja, hol pedig beszűkíti, hozzá még homlokát is ráncolja. Csizmáját gyorsan le is rúgja magáról, teret engedve az egész nap benne poshadó lábának, melyet a széken maga alá helyez, keresztbe.
Ekkor pillantja meg kezébe a rumost üveget. Boldogan sikolt fel, mint egy gyerek, aki ajándékot kapott. Máris kortyol belőle és jóleső hörgést hallat, ahogy a minőségi nedű végigkúszik a torkán.*
- Borzalmad, de ez valami isteni áldás.
*Nyöszörgi elaléltan, talán némileg félreérthetően is.*
- Pezsgő?
*Kapja fel a fejét.*
- Az mi a szösz?
*Fordítja félre a fejét és pislog nagyokat. Talán mégsem olyan reménytelen a figura. Ha már ért az italokhoz, akkor valamit még a kalózka szemébe is ér. Valamennyit. Nem sokat, de valamennyit igen.*
- Ugye! És képzeld Thadi!
*Fordul újra régi társa és félig-meddig apjának tekintett férfi felé.*
- Ilyennel ittak le! Engem!
*Szemeibe újra könny szökik. Úgy tűnik, hogy nehezére esik felfognia eme eseményt az életében.*
- Öhm. Hogy hogy? Öhm.
*Vakarja meg tanácstalanul homlokát, majd csak visszanéz újra Thadiorra. Rossz így kettejük között ülni, mert oda-vissza kell mindig fordítania a fejét. Így is szédül és mindenből sokat lát, de hát így…*
- Öhm, Átok! Ez az! Átok vagyok!
*Kurjant fel boldogan. Még véletlenül sem jut eszébe a saját neve. Hogyan is jutna, ha jelenleg még azt sem tudná eldönteni, hogy fiú-e vagy lány?
Az együtt hajózás más reakciót vált ki a lányból, mint egykori társából. Fejét lehajtva figyeli lábujjait, annak mind a húsz ujját. Különös melankólia fogja el újra, ahogy az elveszett Felmarra gondol, az egykori családjára. De helyette válaszol is Thadior most. És, amikor ő is megtenné egy ismerős hang csapja meg érzékeit.
Eddig meggörnyedt, magába roskadt testtartása hirtelen egyenesedik, ki mint egy karó. Barna tincsei keverednek az ősz szálakkal, melynek gazdája fölé kerekedik. Szürke lélektükreibe félelem költözik. Hatalmas nyel és még egy halk nyögést is hallat.
Nem tehet róla mindig ezt az érzést váltja ki belőle. Nem tudja kiölni az emlékeket arról az éjszakáról, amikor majdnem megölte. Még akkor sem, ha…
Lélekjelenléte csak akkor költözik vissza testébe, amikor megérzi az ujjakat hóna alatt. Kihasználja a félkarú férfi félig tehetetlenségét.*
- Nyem! Jól érzem magam!
*Közli dacosan, majd az asztal lapra támaszkodva emelkedik fel. Térdeit felteszi a vaskos bútorra és felmászik rá, hogy így menjen reményei szerint a másik oldalra és forduljon meg. Nem tudja, hogy Thadior miként fog reagálni a férfira. Elvileg ő is tudott róla. Neki is tudnia kellett. *
- Uraim, ő itt a testőröm! Szóval csak úgy sértegessenek olyan szavakkal, mint a hölgyek, hogy ő látja el a bajukat helyettem.
*Emeli fel tekintetét, hetyke orrát a magasba tartja, próbálva úgy viselkedni, akár egy úri hölgy. De nem sikerül neki. Már a második pillanatban elneveti magát, boldogan. Érzései ilyenkor csapongnak. De közben azért félig a lovaghoz is hajol, hogy neki elsuttogja szavait.*
- Amúgy meg akar ölni, de ez titok!
*Illeszti mutatóujját ajkai elé, mintegy jelezve, hogy ezt tényleg tartsa titokban.*
//A Nemes, a Mester, a Démon és az Átok//
*Tágra nyílt szemekkel hitetlenkedve hallgatja drága Mestere szavait. Még hogy ő ment volna oda hozzá? Magától? Fejét lassan fordítja a lovagnak kinéző figura felé, majd vissza az alja kalózra. Majd ezt még megismétli néhányszor, amíg szürke íriszei meg nem állapodnak a lovagon.*
- Maga vagy kattanat, vagy nem normális, hogy egy lezülledt koldushoz odamegy magától, ha csak nincs valami hátsó szándéka.
*Közli, teljesen okosan, saját állapotához képest. Na igen, ilyenkor találja ki az egykori kalóz a legvadabb elméleteit a világgal, az emberekkel és úgy mindennel kapcsolatban.
Feje még mindig zavarog és nehezen értelmezi a felé intézett szavakat. Szófoszlányokat hall, de ami még rosszabb, foltokban is lát. Szemeit hol tágra nyitja, hol pedig beszűkíti, hozzá még homlokát is ráncolja. Csizmáját gyorsan le is rúgja magáról, teret engedve az egész nap benne poshadó lábának, melyet a széken maga alá helyez, keresztbe.
Ekkor pillantja meg kezébe a rumost üveget. Boldogan sikolt fel, mint egy gyerek, aki ajándékot kapott. Máris kortyol belőle és jóleső hörgést hallat, ahogy a minőségi nedű végigkúszik a torkán.*
- Borzalmad, de ez valami isteni áldás.
*Nyöszörgi elaléltan, talán némileg félreérthetően is.*
- Pezsgő?
*Kapja fel a fejét.*
- Az mi a szösz?
*Fordítja félre a fejét és pislog nagyokat. Talán mégsem olyan reménytelen a figura. Ha már ért az italokhoz, akkor valamit még a kalózka szemébe is ér. Valamennyit. Nem sokat, de valamennyit igen.*
- Ugye! És képzeld Thadi!
*Fordul újra régi társa és félig-meddig apjának tekintett férfi felé.*
- Ilyennel ittak le! Engem!
*Szemeibe újra könny szökik. Úgy tűnik, hogy nehezére esik felfognia eme eseményt az életében.*
- Öhm. Hogy hogy? Öhm.
*Vakarja meg tanácstalanul homlokát, majd csak visszanéz újra Thadiorra. Rossz így kettejük között ülni, mert oda-vissza kell mindig fordítania a fejét. Így is szédül és mindenből sokat lát, de hát így…*
- Öhm, Átok! Ez az! Átok vagyok!
*Kurjant fel boldogan. Még véletlenül sem jut eszébe a saját neve. Hogyan is jutna, ha jelenleg még azt sem tudná eldönteni, hogy fiú-e vagy lány?
Az együtt hajózás más reakciót vált ki a lányból, mint egykori társából. Fejét lehajtva figyeli lábujjait, annak mind a húsz ujját. Különös melankólia fogja el újra, ahogy az elveszett Felmarra gondol, az egykori családjára. De helyette válaszol is Thadior most. És, amikor ő is megtenné egy ismerős hang csapja meg érzékeit.
Eddig meggörnyedt, magába roskadt testtartása hirtelen egyenesedik, ki mint egy karó. Barna tincsei keverednek az ősz szálakkal, melynek gazdája fölé kerekedik. Szürke lélektükreibe félelem költözik. Hatalmas nyel és még egy halk nyögést is hallat.
Nem tehet róla mindig ezt az érzést váltja ki belőle. Nem tudja kiölni az emlékeket arról az éjszakáról, amikor majdnem megölte. Még akkor sem, ha…
Lélekjelenléte csak akkor költözik vissza testébe, amikor megérzi az ujjakat hóna alatt. Kihasználja a félkarú férfi félig tehetetlenségét.*
- Nyem! Jól érzem magam!
*Közli dacosan, majd az asztal lapra támaszkodva emelkedik fel. Térdeit felteszi a vaskos bútorra és felmászik rá, hogy így menjen reményei szerint a másik oldalra és forduljon meg. Nem tudja, hogy Thadior miként fog reagálni a férfira. Elvileg ő is tudott róla. Neki is tudnia kellett. *
- Uraim, ő itt a testőröm! Szóval csak úgy sértegessenek olyan szavakkal, mint a hölgyek, hogy ő látja el a bajukat helyettem.
*Emeli fel tekintetét, hetyke orrát a magasba tartja, próbálva úgy viselkedni, akár egy úri hölgy. De nem sikerül neki. Már a második pillanatban elneveti magát, boldogan. Érzései ilyenkor csapongnak. De közben azért félig a lovaghoz is hajol, hogy neki elsuttogja szavait.*
- Amúgy meg akar ölni, de ez titok!
*Illeszti mutatóujját ajkai elé, mintegy jelezve, hogy ezt tényleg tartsa titokban.*
10186. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-20 17:55:41
Üzenet elküldve: 2016-06-20 17:55:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Harcra fel! - bárkinek//
- Ja, mesterkardok. Igen, hallottam róluk, csak nem ez jutott eszembe a varázsfegyverről. De most már mindent értek.
*Amit viszont nem ért, hogy bizonyos dolgok miért váltanak ki súlyosan eltúlzott reakciókat bizonyos személyekből. Nem is kell messzire menni példáért, egykét székkel arrébb Ingwe épp most ránt fegyvert, hogy odanyomja a fegyvertelen, és fenyegetést nem jelentő bárd torkához.*
- Héj, ezt hagyd abba, mit művelsz!
*Csattan fel, és áll talpra egyszerre. Az egy dolog, hogy nem akarja a férfi kinyírni a kobzost, ám ezt se ő, se Raeyan nem tudja. Hallott már ilyen személyekről, akik úgy gondolták, hogy jó dolog minden környező élőlény szeme láttára kést szorítani egy idegen torkához, halállal fenyegetni, és reménykedni, hogy ezt a nép nem tekinti veszélyesnek, vagy nem veszi észre egy városőr. Elvégre egy, a város által nagy becsben tartott fogadóról van szó, nem holmi szegénynegyedi csehóról egy sikátor mélyén. Bárhogy is, ha elcsendesül a dolog, folytatja, bár lehetőleg úgy, hogy mások ne hallják:*
- Ez lenne egy Védelmezők szövetsége tag? És mi van, ha ez eljut az őrséghez?
*Hogy koldulni, vagy halállal fenyegetőzni a nagyobb bűn, ott már régen kár vitatkozni, ugyanis az imént említett városi intézmény álláspontja általában egyértelmű.*
- Van lovam, de városon belül saját lábbal vagyok.
*Nem minden épületnek van saját istállója (tulajdonképpen, alig egy párnak) és a szegénynegyedben csak úgy kikötni egy lovat az utcára olyan, mint feldobni egy érmét. Naiv, alapjáraton még mindig, de járt már így, és hát a tapasztalat... Ha nincsenek akadályok, úgy hozzáteszi:*
- Tűnjünk el, mihamarabb.
*Ő is elindul, lehetőleg sietve a fogadóból, egyelőre a többiekkel együtt. Merthogy egy kicsit megingott a hite a társaságban, most egyelőre Q és a tapasztalatai tartja hozzájuk a leginkább.*
- Ja, mesterkardok. Igen, hallottam róluk, csak nem ez jutott eszembe a varázsfegyverről. De most már mindent értek.
*Amit viszont nem ért, hogy bizonyos dolgok miért váltanak ki súlyosan eltúlzott reakciókat bizonyos személyekből. Nem is kell messzire menni példáért, egykét székkel arrébb Ingwe épp most ránt fegyvert, hogy odanyomja a fegyvertelen, és fenyegetést nem jelentő bárd torkához.*
- Héj, ezt hagyd abba, mit művelsz!
*Csattan fel, és áll talpra egyszerre. Az egy dolog, hogy nem akarja a férfi kinyírni a kobzost, ám ezt se ő, se Raeyan nem tudja. Hallott már ilyen személyekről, akik úgy gondolták, hogy jó dolog minden környező élőlény szeme láttára kést szorítani egy idegen torkához, halállal fenyegetni, és reménykedni, hogy ezt a nép nem tekinti veszélyesnek, vagy nem veszi észre egy városőr. Elvégre egy, a város által nagy becsben tartott fogadóról van szó, nem holmi szegénynegyedi csehóról egy sikátor mélyén. Bárhogy is, ha elcsendesül a dolog, folytatja, bár lehetőleg úgy, hogy mások ne hallják:*
- Ez lenne egy Védelmezők szövetsége tag? És mi van, ha ez eljut az őrséghez?
*Hogy koldulni, vagy halállal fenyegetőzni a nagyobb bűn, ott már régen kár vitatkozni, ugyanis az imént említett városi intézmény álláspontja általában egyértelmű.*
- Van lovam, de városon belül saját lábbal vagyok.
*Nem minden épületnek van saját istállója (tulajdonképpen, alig egy párnak) és a szegénynegyedben csak úgy kikötni egy lovat az utcára olyan, mint feldobni egy érmét. Naiv, alapjáraton még mindig, de járt már így, és hát a tapasztalat... Ha nincsenek akadályok, úgy hozzáteszi:*
- Tűnjünk el, mihamarabb.
*Ő is elindul, lehetőleg sietve a fogadóból, egyelőre a többiekkel együtt. Merthogy egy kicsit megingott a hite a társaságban, most egyelőre Q és a tapasztalatai tartja hozzájuk a leginkább.*
10185. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-20 17:13:43
Üzenet elküldve: 2016-06-20 17:13:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Félig tiszta lappal//
*Van az a jégcsap tekintettel párosított, mosoly, és lenéző homlokránc, arckompozíció. Ami szinte fáj, amikor látod hogy neked szánják. Na! Bellmyria ennek a magasiskolázott, diplomás alkalmazója. Hosszan, fájdalmasan tudja művelni ezt az arckifejezést. Csak egy pillanatra veszi fel ezt a maszkot. Áthalad az arcán puszta reflexből. Ha Reyf nagyon figyelmes csak akkor veszi észre. Őszintén reagál. Nem akar maszkokat hordani. Ugyanis mégis volt ígérete a férfinek.*
~A kis rózsám azt mondta: Két hétig nem szívódik fel, és nem tűnik el csak úgy. Akkor sem ha valóban engem kap meg?~
*Ugyanis tudja magáról, hogy egy nehezen emészthető egyéniség.*
~Kedvesed neked, az öreganyád a sötét lyukadban ahonnan szalajtottak.~
*Csattan föl magában a hangsúlyra reflektálva. Ki is mondaná, ha egy jöttment senki lenne. De belenéz a mélységi, mélységes kék, mélységeibe, és egy kissé bele ragad. Beleragad azokba a mélyen ülő kék szemekbe, ezért annyit vág hozzá.*
-Ahhoz hogy a kedvesed legyek, még sokat kell dolgozni.
*Amint elhangzik a "Félre értesz" kifejezés, felvonja a szemöldökét. Egy átlagos férfi ismeri ezt a pillantást, és fél is tőle. Azt jelenti: "Az utolsó pillanat, hogy megváltoztasd az állításod!". Őszintén ez jön belőle. Mégis mind e mellet, a szemébe van kieresztett lelkének az a tiszta csillogása. Cinikus mosolyt villant. Tapasztalatlan vitázók belesülnek egy ilyen mosolyba. Tenyérbemászó, igazán idegesítő, ezzel elvesztve az érvelés hidegségét, és elbuknak, de ez ismételten nem taktika, őszinte. Ezzel az ábrázattal lát neki.*
-Reyf! De bizony. Ígéretek tettünk, amiket be is tartunk. Te megígérted hogy nem mész el, én megígértem hogy bizonyítom, van helyem melletted. Egyik ellen sem érkezett panasz.
*Tagadhatatlanul a győztesek mosolya van rajta. De ez már nem a bántó fölényeskedés. Ez olyan mint mikor a gyermek, véletlen jobb a testvérénél. Ez az! Gyermeki öröm.*
-És mivel, arról hogy a lapjaim nyíltak már rég beszámoltam, így ismét csak te maradtál fedett paklival. Én megmondtam mit akarok: Bizonyítani. Nem tudom. Talán magamnak. De hogy neked mi a szándékod azok, vagy felhúzatlan lapok, azaz magad sem tudod mit akarsz, vagy rég a kezedben vannak, csak elrejted mert nem szeretnéd ha én tudnám.
*Már csak beszél, maga is tudja hogy feleslegesen. Csak elejti a mondatait. Elment az étvágya, nem eszik, csak csipeget. Átnézi Reyfet.*
~A minap megmasszírozom. Tetőtől talpig! Ezt a testet nekem teremtette a természet. Még a színe is tetszik.~
*Kissé látszik, ez a belemélyedés, de azonnal rendezi, hadvonalait. Feláll, elemeli a székét, és lovagja mellé ül. Combjára teszi a kezét, fejét pedig vállára hajtja, puhán és finoman. Kellemesen mozog, szinte jól lakik vele a tekintet. Már úgy leültében mondja.*
-Kérlek, ne vedd magadra. Semmi személyes ez csak üzlet. Máris elvette az étvágyam.
*Mondja és ujjával belenyal az eperlekvárba. Élvezkedve folytatja.*
-Ezt majd megbeszéljük máskor. Most inkább arra lennék kíváncsi mi az úti cél ha van? Ha nincs... Mi legyen?
*Mondja és kissé hátra dől székén, kezét az izmos, szálkás combon hagyva. Őszinte, boldog arccal néz párjára. Szeretettel*
~Kislány, te szereted! Ugyan már ez gyámoltalan azt sem tudja mi az. Nem szerette még soha senki. De ha már most legyalázod férfiúi büszkeségét fújhatod!~
*Van az a jégcsap tekintettel párosított, mosoly, és lenéző homlokránc, arckompozíció. Ami szinte fáj, amikor látod hogy neked szánják. Na! Bellmyria ennek a magasiskolázott, diplomás alkalmazója. Hosszan, fájdalmasan tudja művelni ezt az arckifejezést. Csak egy pillanatra veszi fel ezt a maszkot. Áthalad az arcán puszta reflexből. Ha Reyf nagyon figyelmes csak akkor veszi észre. Őszintén reagál. Nem akar maszkokat hordani. Ugyanis mégis volt ígérete a férfinek.*
~A kis rózsám azt mondta: Két hétig nem szívódik fel, és nem tűnik el csak úgy. Akkor sem ha valóban engem kap meg?~
*Ugyanis tudja magáról, hogy egy nehezen emészthető egyéniség.*
~Kedvesed neked, az öreganyád a sötét lyukadban ahonnan szalajtottak.~
*Csattan föl magában a hangsúlyra reflektálva. Ki is mondaná, ha egy jöttment senki lenne. De belenéz a mélységi, mélységes kék, mélységeibe, és egy kissé bele ragad. Beleragad azokba a mélyen ülő kék szemekbe, ezért annyit vág hozzá.*
-Ahhoz hogy a kedvesed legyek, még sokat kell dolgozni.
*Amint elhangzik a "Félre értesz" kifejezés, felvonja a szemöldökét. Egy átlagos férfi ismeri ezt a pillantást, és fél is tőle. Azt jelenti: "Az utolsó pillanat, hogy megváltoztasd az állításod!". Őszintén ez jön belőle. Mégis mind e mellet, a szemébe van kieresztett lelkének az a tiszta csillogása. Cinikus mosolyt villant. Tapasztalatlan vitázók belesülnek egy ilyen mosolyba. Tenyérbemászó, igazán idegesítő, ezzel elvesztve az érvelés hidegségét, és elbuknak, de ez ismételten nem taktika, őszinte. Ezzel az ábrázattal lát neki.*
-Reyf! De bizony. Ígéretek tettünk, amiket be is tartunk. Te megígérted hogy nem mész el, én megígértem hogy bizonyítom, van helyem melletted. Egyik ellen sem érkezett panasz.
*Tagadhatatlanul a győztesek mosolya van rajta. De ez már nem a bántó fölényeskedés. Ez olyan mint mikor a gyermek, véletlen jobb a testvérénél. Ez az! Gyermeki öröm.*
-És mivel, arról hogy a lapjaim nyíltak már rég beszámoltam, így ismét csak te maradtál fedett paklival. Én megmondtam mit akarok: Bizonyítani. Nem tudom. Talán magamnak. De hogy neked mi a szándékod azok, vagy felhúzatlan lapok, azaz magad sem tudod mit akarsz, vagy rég a kezedben vannak, csak elrejted mert nem szeretnéd ha én tudnám.
*Már csak beszél, maga is tudja hogy feleslegesen. Csak elejti a mondatait. Elment az étvágya, nem eszik, csak csipeget. Átnézi Reyfet.*
~A minap megmasszírozom. Tetőtől talpig! Ezt a testet nekem teremtette a természet. Még a színe is tetszik.~
*Kissé látszik, ez a belemélyedés, de azonnal rendezi, hadvonalait. Feláll, elemeli a székét, és lovagja mellé ül. Combjára teszi a kezét, fejét pedig vállára hajtja, puhán és finoman. Kellemesen mozog, szinte jól lakik vele a tekintet. Már úgy leültében mondja.*
-Kérlek, ne vedd magadra. Semmi személyes ez csak üzlet. Máris elvette az étvágyam.
*Mondja és ujjával belenyal az eperlekvárba. Élvezkedve folytatja.*
-Ezt majd megbeszéljük máskor. Most inkább arra lennék kíváncsi mi az úti cél ha van? Ha nincs... Mi legyen?
*Mondja és kissé hátra dől székén, kezét az izmos, szálkás combon hagyva. Őszinte, boldog arccal néz párjára. Szeretettel*
~Kislány, te szereted! Ugyan már ez gyámoltalan azt sem tudja mi az. Nem szerette még soha senki. De ha már most legyalázod férfiúi büszkeségét fújhatod!~
10184. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-20 17:02:29
Üzenet elküldve: 2016-06-20 17:02:29
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Félig tiszta lappal//
*Reyf nem hisz semmit Bellmyriával kapcsolatban. Igaz, benne sem hisz eléggé, de azt már csak nem róhatják a mélységi fejére, hogy nem hitbuzgó erkölcsöket vall. Mondandója azonban teljesen más reakciókat vált ki a lányból, mint azt ahogy várta. Nem rémlik neki, hogy valami rosszat mondott volna vagy valami nehezen emészthető bántó dolgot, de mintha bájos asztaltársaságának több gondolatfonál futna keresztül az agyán a kimondott szavak hatására.*
~Csak egy kis biccentés? Most mégis mire számított? Nem értem... ~
*Aztán végül is csak kiböki tündérkéje, hogy mi is itt a bökkenő. Halálos komolysággal. Fokozatosan elkomorodó arca most hirtelen felderül, a folytatáson pedig már halk könnyedséggel fel is kacag.*
~Hát innen fúj a szél! Kicsi lány! Kicsi, kicsi lány!~
*Arcán azonban nem tükröződik ez a belső kacaj. Az kéne még, hogy a szöszke itt helyben felnyársalja a tekintettel.
Pimasz könnyedséggel, emeli szájához az egyik csirkecombot, de nem harap bele. Myria valószínűleg nem érti, hogy mire fel ez a derült csillogás a szemében, s ezt nagyon is élvezi. Néhány pillanatig még hagyja, csak motoszkáljanak benne a kételyek.*
- Kedveském.
*A világ minden kincséért sem változtatna mostani kényelmes pozícióján.*
- Félre értesz. Egy szóval sem mondtam, hogy mit kéne elérned ezalatt a két hét alatt. Azt sem, hogy el kellene valamit.
*Szemei most fürkészően összeszűkülnek.*
- Én nyílt lapokkal játszom. Érdekelne, hogy fordítva miért nem érzem ezt, ahogy Te is. Nem ígértem semmit.
*Csirkecombbal a kezében Myria felé bök.*
- Ahogy te sem.
*Azzal végre beleharap a friss, ropogós húsba. Sohasem élvezte még hosszabb távon egy nő társaságát. Talán ezért nem fojtotta még meg senki.
Aztán... ki tudja mit hozhat magával ez a két hét! Hiszen már megegyeztek.*
*Reyf nem hisz semmit Bellmyriával kapcsolatban. Igaz, benne sem hisz eléggé, de azt már csak nem róhatják a mélységi fejére, hogy nem hitbuzgó erkölcsöket vall. Mondandója azonban teljesen más reakciókat vált ki a lányból, mint azt ahogy várta. Nem rémlik neki, hogy valami rosszat mondott volna vagy valami nehezen emészthető bántó dolgot, de mintha bájos asztaltársaságának több gondolatfonál futna keresztül az agyán a kimondott szavak hatására.*
~Csak egy kis biccentés? Most mégis mire számított? Nem értem... ~
*Aztán végül is csak kiböki tündérkéje, hogy mi is itt a bökkenő. Halálos komolysággal. Fokozatosan elkomorodó arca most hirtelen felderül, a folytatáson pedig már halk könnyedséggel fel is kacag.*
~Hát innen fúj a szél! Kicsi lány! Kicsi, kicsi lány!~
*Arcán azonban nem tükröződik ez a belső kacaj. Az kéne még, hogy a szöszke itt helyben felnyársalja a tekintettel.
Pimasz könnyedséggel, emeli szájához az egyik csirkecombot, de nem harap bele. Myria valószínűleg nem érti, hogy mire fel ez a derült csillogás a szemében, s ezt nagyon is élvezi. Néhány pillanatig még hagyja, csak motoszkáljanak benne a kételyek.*
- Kedveském.
*A világ minden kincséért sem változtatna mostani kényelmes pozícióján.*
- Félre értesz. Egy szóval sem mondtam, hogy mit kéne elérned ezalatt a két hét alatt. Azt sem, hogy el kellene valamit.
*Szemei most fürkészően összeszűkülnek.*
- Én nyílt lapokkal játszom. Érdekelne, hogy fordítva miért nem érzem ezt, ahogy Te is. Nem ígértem semmit.
*Csirkecombbal a kezében Myria felé bök.*
- Ahogy te sem.
*Azzal végre beleharap a friss, ropogós húsba. Sohasem élvezte még hosszabb távon egy nő társaságát. Talán ezért nem fojtotta még meg senki.
Aztán... ki tudja mit hozhat magával ez a két hét! Hiszen már megegyeztek.*
10183. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-20 16:56:53
Üzenet elküldve: 2016-06-20 16:56:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Félig tiszta lappal//
*Érez valami sistergést társán. Már mióta kiléptek az ajtón. Most villan át agyán a kérdés.*
~Azt hinné nem veszem komolyan? Ez az ember maga a vész! És én ne venném komolyan?~
*Sokszor próbálja mosollyal leplezni valódi gondolatait. De a mese, meg a gyermekjátékok mögött, minden szava komolyan veendő, és igen is súlya van. Az hogy számára idegen a helyzet, csak rá tesz egy lapáttal, kíváncsi, pimasz arcráncaira. Bár ezen ráncok nem mozdulnak, töretlenül merednek vissza Reyfre. Az hogy a ma reggelihez hasonlót még senkivel nem élt át, már elfogadta, de nem dolgozta fel. Pillanatra kitárta szívének egy őszinte darabját, majd újra bábfiguráival, szerepelnek paravánja mögé bújt. Most pedig forgat egyet azokon a nagy zöld íriszeken. Nem elnézést a célja. Csak tudatja hogy nem kell a komolykodás, nála már így is véresen forog dolog.*
~De legyen. Ha így szeretné. Azt akarod hogy vegyen komolyan nem kislány? Hát akkor?!~
*Nehezen veszi rá magát, bár ez kívülről nem látszik. Reyf mondandója alatt, lassan átrendezi az ábrázatát. Lelke teljes őszinteségével néz vissza lovagjára, ahogy öszi szellő jártatta falevél módjára, puhán a kőrisfa aztallapra hajol. Szokásától eltérve, vagy a tőle elvárható, kihívó mellkidülleztés nélkül. Csak hallgatja az ajánlatot. Szeme szokatlan szikrát lövell. Arca valami fakó hívogatást, és kíváncsiságot ölt magára. Erre a válaszra számított.*
~Miért is tudná hogyan vegye hasznomat ha azt se tudja ki vagyok. Most hogy tervem felsült, még mindig csak egy száját láthat bennem. De akkor szólok: az óhajaink nem egyeznek.~
*A hosszabb terjedelmű monológot is meghallgatja. Arca reagál. De semmitmondó társalgási hangnemben. Erre is számított. Megduplázta eredeti ajánlatát Myriának.*
~Tehát a napokban nem tervez olyan feladatot melyben segíthetnék. Mi másra kell az egy hétből, kettőt csinálni?~ *Ez azért nyugtatja meg, mert hát, ha félbe is maradt dalolós kis trükkje, még is csak energiát emésztett fel a kis demonstrációja. Idő mire újra használhatja.*
~És addig ő sem szívódik fel? Tehát megfordult az ő fejében is hogy futárnak ered.~
*Nem reagál az elejtett kis félmosolyra. Erről az volna a véleménye hogy: "Ne csak magát engem is vegyen komolyan. Ha mondandójával végzett, várja meg a válaszom." Ez volna, legalább is ha most gondolkodni rajta. De e helyett csak elegánsan biccent.*
-Szóval azt kell elérnem két hét alatt, hogy a végére ne akard mellőlem felvenni a nyúl cipőt?
*Kérdezi halálos komolysággal. Kissé könnyedebben folytatja.*
-Legyen! Két hét. Egy szegmenssel sem több. És most pedig reggelizzünk.
*Utolsó mondatát azzal a hangsúllyal mondja, hogy téma vége, ő éhes, átválthatnak a regelizéshez kapcsplolódó hangnemhez. Közben szemével jelez, ahogy körbenéz, hogy a beszédükre lehetnek még itt kíváncsi fülek. Ha akarja majd folytatják.*
~De nem a pirítósom közben. Jó étvágyat.~
*Kissé jót kacarászik magán, belül. Csak ez alatt a beszélgetés alatt, kétszer megfojtotta volna a hímet, és háromszor szeretett belé.*
~Kalandos heteknek nézünk elébe.~
A hozzászólás írója (Simn Bellmirya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.20 16:58:28
*Érez valami sistergést társán. Már mióta kiléptek az ajtón. Most villan át agyán a kérdés.*
~Azt hinné nem veszem komolyan? Ez az ember maga a vész! És én ne venném komolyan?~
*Sokszor próbálja mosollyal leplezni valódi gondolatait. De a mese, meg a gyermekjátékok mögött, minden szava komolyan veendő, és igen is súlya van. Az hogy számára idegen a helyzet, csak rá tesz egy lapáttal, kíváncsi, pimasz arcráncaira. Bár ezen ráncok nem mozdulnak, töretlenül merednek vissza Reyfre. Az hogy a ma reggelihez hasonlót még senkivel nem élt át, már elfogadta, de nem dolgozta fel. Pillanatra kitárta szívének egy őszinte darabját, majd újra bábfiguráival, szerepelnek paravánja mögé bújt. Most pedig forgat egyet azokon a nagy zöld íriszeken. Nem elnézést a célja. Csak tudatja hogy nem kell a komolykodás, nála már így is véresen forog dolog.*
~De legyen. Ha így szeretné. Azt akarod hogy vegyen komolyan nem kislány? Hát akkor?!~
*Nehezen veszi rá magát, bár ez kívülről nem látszik. Reyf mondandója alatt, lassan átrendezi az ábrázatát. Lelke teljes őszinteségével néz vissza lovagjára, ahogy öszi szellő jártatta falevél módjára, puhán a kőrisfa aztallapra hajol. Szokásától eltérve, vagy a tőle elvárható, kihívó mellkidülleztés nélkül. Csak hallgatja az ajánlatot. Szeme szokatlan szikrát lövell. Arca valami fakó hívogatást, és kíváncsiságot ölt magára. Erre a válaszra számított.*
~Miért is tudná hogyan vegye hasznomat ha azt se tudja ki vagyok. Most hogy tervem felsült, még mindig csak egy száját láthat bennem. De akkor szólok: az óhajaink nem egyeznek.~
*A hosszabb terjedelmű monológot is meghallgatja. Arca reagál. De semmitmondó társalgási hangnemben. Erre is számított. Megduplázta eredeti ajánlatát Myriának.*
~Tehát a napokban nem tervez olyan feladatot melyben segíthetnék. Mi másra kell az egy hétből, kettőt csinálni?~ *Ez azért nyugtatja meg, mert hát, ha félbe is maradt dalolós kis trükkje, még is csak energiát emésztett fel a kis demonstrációja. Idő mire újra használhatja.*
~És addig ő sem szívódik fel? Tehát megfordult az ő fejében is hogy futárnak ered.~
*Nem reagál az elejtett kis félmosolyra. Erről az volna a véleménye hogy: "Ne csak magát engem is vegyen komolyan. Ha mondandójával végzett, várja meg a válaszom." Ez volna, legalább is ha most gondolkodni rajta. De e helyett csak elegánsan biccent.*
-Szóval azt kell elérnem két hét alatt, hogy a végére ne akard mellőlem felvenni a nyúl cipőt?
*Kérdezi halálos komolysággal. Kissé könnyedebben folytatja.*
-Legyen! Két hét. Egy szegmenssel sem több. És most pedig reggelizzünk.
*Utolsó mondatát azzal a hangsúllyal mondja, hogy téma vége, ő éhes, átválthatnak a regelizéshez kapcsplolódó hangnemhez. Közben szemével jelez, ahogy körbenéz, hogy a beszédükre lehetnek még itt kíváncsi fülek. Ha akarja majd folytatják.*
~De nem a pirítósom közben. Jó étvágyat.~
*Kissé jót kacarászik magán, belül. Csak ez alatt a beszélgetés alatt, kétszer megfojtotta volna a hímet, és háromszor szeretett belé.*
~Kalandos heteknek nézünk elébe.~
A hozzászólás írója (Simn Bellmirya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.20 16:58:28
10182. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-20 09:33:15
Üzenet elküldve: 2016-06-20 09:33:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Harcra fel! Bárkinek//
*A kérdések csak úgy jönnek és jönnek. Q nem egy nagy beszédes és nem is nagyon kellett még ennyit magyaráznia, de megérti a dolgot, hiszen egy csoportosulás, ami arra jön létre, hogy a holtak ellen vonuljon, bizony nem árt, ha tudnak róluk egyet, s mást.*
- Igen! Felvették a harcmodorukat. De assszt nem hinné, hogy mássszt issz el tudnának lopni assz egyéntől akit lemássszolnak. Mindenesszetre a thargoknak őket volt a legnehesszebb legyősszni a fekete lovagon túl, hisszen asssz alakváltók a legjobb harcossszaikat mássszolták le, így ssszok időbe telt, amíg lekűsszdötték őket. A kisssz felderítő csoport, amit megtámadtunk olyan hússsz fő körüli volt ésssz abban volt két alakváltó. Sssszóval már így isssz túl sszok van belőlük. *Majd a másik téma előtt tart egy pillanatnyi szünetet, hogy átgondolja a szellemekkel kapcsolatos történéseke, majd bele is vág. *
- A kíssszérteteket jól lehetett látni, habár néha itt néha ott tűntek fel. Tényleg nem ssszebsszi másssz őket, mint a mágikusssz fegyver. Essz legalább olyan kellemetlen, mint assz alakváltók. Nésszétek! Essz a háború nagyon nehéssz ésssz véressz lesz. Asssz ellensszég felkésszült ésssz kegyetlen. Egy kicsit el vagyok kessszeredve, ha bele gondolok, hogy nekünk nincsenek ilyen felsszerelésszeink, harcosszaink. *Gondol itt az élőkre, akik véleménye szerint igen nagy hátrányban vannak. Majd ha mindenki feláll, akkor ő is elindul a kijárat irányába, hogy kövesse a többieket.*
- Nekem nincs lovam, ésssz nem issz tudok lovagolni. Ssszívesszen megyek gyalog. Amúgy isssz mindig asszt sszoktam. *Utána ilyen, vagy olyan módon, de többiekkel tart, hogy a szegénynegyedbe menjenek.*
*A kérdések csak úgy jönnek és jönnek. Q nem egy nagy beszédes és nem is nagyon kellett még ennyit magyaráznia, de megérti a dolgot, hiszen egy csoportosulás, ami arra jön létre, hogy a holtak ellen vonuljon, bizony nem árt, ha tudnak róluk egyet, s mást.*
- Igen! Felvették a harcmodorukat. De assszt nem hinné, hogy mássszt issz el tudnának lopni assz egyéntől akit lemássszolnak. Mindenesszetre a thargoknak őket volt a legnehesszebb legyősszni a fekete lovagon túl, hisszen asssz alakváltók a legjobb harcossszaikat mássszolták le, így ssszok időbe telt, amíg lekűsszdötték őket. A kisssz felderítő csoport, amit megtámadtunk olyan hússsz fő körüli volt ésssz abban volt két alakváltó. Sssszóval már így isssz túl sszok van belőlük. *Majd a másik téma előtt tart egy pillanatnyi szünetet, hogy átgondolja a szellemekkel kapcsolatos történéseke, majd bele is vág. *
- A kíssszérteteket jól lehetett látni, habár néha itt néha ott tűntek fel. Tényleg nem ssszebsszi másssz őket, mint a mágikusssz fegyver. Essz legalább olyan kellemetlen, mint assz alakváltók. Nésszétek! Essz a háború nagyon nehéssz ésssz véressz lesz. Asssz ellensszég felkésszült ésssz kegyetlen. Egy kicsit el vagyok kessszeredve, ha bele gondolok, hogy nekünk nincsenek ilyen felsszerelésszeink, harcosszaink. *Gondol itt az élőkre, akik véleménye szerint igen nagy hátrányban vannak. Majd ha mindenki feláll, akkor ő is elindul a kijárat irányába, hogy kövesse a többieket.*
- Nekem nincs lovam, ésssz nem issz tudok lovagolni. Ssszívesszen megyek gyalog. Amúgy isssz mindig asszt sszoktam. *Utána ilyen, vagy olyan módon, de többiekkel tart, hogy a szegénynegyedbe menjenek.*
10181. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-20 07:49:45
Üzenet elküldve: 2016-06-20 07:49:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Assa//
*Mofeta ugyan még mindig nem ért egyet azzal, hogy a mágiát ne lehetne egyszerűen kizárólag szórakoztatásra használni, a szórakoztatásért magáért, de nincs kedve már tovább vitázni. Látja, hogy úgysem tudja meggyőzni a társát, hiszen a tündérke szerint az a pici gőg, ami már kialakult benne arra vonatkozóan, hogy ő varázsló, eléggé megreccsent volna ha a mágiáját ilyen „gyermeki” dolgokra használják, és ezért ellenkezett ennyire Nem haragszik rá ezért, nem is nézi le, semmi ilyesmi, sőt, ha ő is eltanul majd valami varázslatot egyszer. akkor nagyon vigyázni fog arra, hogy ne Assa előtt szórakoztasson vele másokat, hogy ne sértse meg ezzel az újdonsült ismerősét, ha azonban lehetősége lesz rá, ő igenis fogja ilyesmire használni ezt az erőt. Szóval nem mondott se igent, se nemet, egyszerűen az az érzés rajzolódott ki az arcán, miszerint oké, hagyjuk, bár gondolatban azért még megmondta a magáét.*
~Teljesen mindegy, hogy mivel okozol örömöt, ha boldoggá teszel vele valakit. Nem kell megvárni azt, hogy valaki megsérüljön vagy meg kelljen védeni, ha egyszerűen csak virágokat fakaszthatsz a szépségükért, vagy tűzijátékot csinálhatsz, hogy a többiek gyönyörködhessenek benne.~
*Ezután azonban újra ki kell nyitnia a száját, ám szerencsére ez már csak akkor történhet meg, amikor visszaér, így van ideje elgondolkodnia egy picit rajta, bár ez nem sokat változtat a megítélésén, maximum árnyalja kissé.*
- Persze, hogy nem véletlenül pattantak ki. Azért pattantak ki, mert bántani akartak valakit. És nem is kell feketére meg fehérre elkülöníteni, én azon fogok dolgozni, hogy minden szép fehér legyen.
*Ismételten a magabiztosság csillog a szemében, és komolyan is gondolja. Többet ésszel, mint erővel, ez a mottója, és abban is teljesen biztos, hogy minden konfliktust meg lehet beszélni, csak éppen eléggé akarni kell. A béke persze nem kifizetődő, ezt hamar megtanulta. Egy kard megkovácsolása és eladása sokkal több pénzt hoz, mint egy patkóé. Ha már megmutatja a kiskönyvét, és gratulációt is kap, amire hálásan elmosolyodik, és egy picit még bele is pirul, akkor köszönete jeléül előre lapoz párat, és ezúttal egy lepréselt, precíz módon a könyv első, kemény lapjára ragasztott virágszirommal büszkélkedik. Olyasmi, mint a fényképes első lapok a régi könyvekben, még a vékony védő lapocska is megvan előtte.*
- Köszönöm szépen! Hálából... hadd mutassak valamit. Ez az én virágomnak az egyik szirma. Amit apu adott anyunak. Négy szirma volt, ebből egy nálam van, kettő apunál és anyunál, egy pedig majd... majd odaadom valakinek, aki fontos lesz nekem...
*Az utolsó részt már ténylegesen pironkodva suttogja el. Tudja, hogy mi a szokás, de ő maga szépnek gondolja a család azon hagyományát, hogy a lány is adjon valamit viszonzásul, és mi más lenne szebb ajándék, mint annak a virágnak a szirma, amiből született? Még akkor is, ha ez nem teljesen egyezik az általános tündér szokásokkal. És mintha csak a szerelem megemlítésére lépne be, megérkezik a bárd. A fogadó egyébként is borgőzös levegőjében nem okozhat sok változást a lehelete, járásából azonban kitűnik, hogy bizony igénybe veszi az alkohol múzsájának segítségét, és dalba is kezd. Amikor Mofetára pillant, a kis tündérke azonnal a társa háta mögé húzódik, és kissé durcásan morog az orra alatt.*
- Pimasz!
*Majd helyeslően bólint Assa kijelentésére, és elég hangosan ahhoz, hogy a bárd is hallja, válaszol is.*
- Igen... például a határainkkal a dalszerzés terén. Indulhatunk... kérlek?
*Miután kimondta a mondatot már nem is tűnt annyira jó ötletnek, így minél hamarabb szeretne távozni, ám kizárólag az újdonsült ismerőse társaságában.*
*Mofeta ugyan még mindig nem ért egyet azzal, hogy a mágiát ne lehetne egyszerűen kizárólag szórakoztatásra használni, a szórakoztatásért magáért, de nincs kedve már tovább vitázni. Látja, hogy úgysem tudja meggyőzni a társát, hiszen a tündérke szerint az a pici gőg, ami már kialakult benne arra vonatkozóan, hogy ő varázsló, eléggé megreccsent volna ha a mágiáját ilyen „gyermeki” dolgokra használják, és ezért ellenkezett ennyire Nem haragszik rá ezért, nem is nézi le, semmi ilyesmi, sőt, ha ő is eltanul majd valami varázslatot egyszer. akkor nagyon vigyázni fog arra, hogy ne Assa előtt szórakoztasson vele másokat, hogy ne sértse meg ezzel az újdonsült ismerősét, ha azonban lehetősége lesz rá, ő igenis fogja ilyesmire használni ezt az erőt. Szóval nem mondott se igent, se nemet, egyszerűen az az érzés rajzolódott ki az arcán, miszerint oké, hagyjuk, bár gondolatban azért még megmondta a magáét.*
~Teljesen mindegy, hogy mivel okozol örömöt, ha boldoggá teszel vele valakit. Nem kell megvárni azt, hogy valaki megsérüljön vagy meg kelljen védeni, ha egyszerűen csak virágokat fakaszthatsz a szépségükért, vagy tűzijátékot csinálhatsz, hogy a többiek gyönyörködhessenek benne.~
*Ezután azonban újra ki kell nyitnia a száját, ám szerencsére ez már csak akkor történhet meg, amikor visszaér, így van ideje elgondolkodnia egy picit rajta, bár ez nem sokat változtat a megítélésén, maximum árnyalja kissé.*
- Persze, hogy nem véletlenül pattantak ki. Azért pattantak ki, mert bántani akartak valakit. És nem is kell feketére meg fehérre elkülöníteni, én azon fogok dolgozni, hogy minden szép fehér legyen.
*Ismételten a magabiztosság csillog a szemében, és komolyan is gondolja. Többet ésszel, mint erővel, ez a mottója, és abban is teljesen biztos, hogy minden konfliktust meg lehet beszélni, csak éppen eléggé akarni kell. A béke persze nem kifizetődő, ezt hamar megtanulta. Egy kard megkovácsolása és eladása sokkal több pénzt hoz, mint egy patkóé. Ha már megmutatja a kiskönyvét, és gratulációt is kap, amire hálásan elmosolyodik, és egy picit még bele is pirul, akkor köszönete jeléül előre lapoz párat, és ezúttal egy lepréselt, precíz módon a könyv első, kemény lapjára ragasztott virágszirommal büszkélkedik. Olyasmi, mint a fényképes első lapok a régi könyvekben, még a vékony védő lapocska is megvan előtte.*
- Köszönöm szépen! Hálából... hadd mutassak valamit. Ez az én virágomnak az egyik szirma. Amit apu adott anyunak. Négy szirma volt, ebből egy nálam van, kettő apunál és anyunál, egy pedig majd... majd odaadom valakinek, aki fontos lesz nekem...
*Az utolsó részt már ténylegesen pironkodva suttogja el. Tudja, hogy mi a szokás, de ő maga szépnek gondolja a család azon hagyományát, hogy a lány is adjon valamit viszonzásul, és mi más lenne szebb ajándék, mint annak a virágnak a szirma, amiből született? Még akkor is, ha ez nem teljesen egyezik az általános tündér szokásokkal. És mintha csak a szerelem megemlítésére lépne be, megérkezik a bárd. A fogadó egyébként is borgőzös levegőjében nem okozhat sok változást a lehelete, járásából azonban kitűnik, hogy bizony igénybe veszi az alkohol múzsájának segítségét, és dalba is kezd. Amikor Mofetára pillant, a kis tündérke azonnal a társa háta mögé húzódik, és kissé durcásan morog az orra alatt.*
- Pimasz!
*Majd helyeslően bólint Assa kijelentésére, és elég hangosan ahhoz, hogy a bárd is hallja, válaszol is.*
- Igen... például a határainkkal a dalszerzés terén. Indulhatunk... kérlek?
*Miután kimondta a mondatot már nem is tűnt annyira jó ötletnek, így minél hamarabb szeretne távozni, ám kizárólag az újdonsült ismerőse társaságában.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18881-18900 , 18901-18920 , 18921-18940 , 18941-18960 , 18961-18980 , 18981-19000 , 19001-19020 , 19021-19040 , 19041-19060 , 19061-19080 , 19081-19100 , 19101-19120 , 19121-19140 , 19141-19160 , 19161-19180 , 19181-19200 , 19201-19220 , 19221-19240 , 19241-19260 , 19261-19280 , 19281-19300 , 19301-19320 , 19321-19340 , 19341-19360 , 19361-19380 , 19381-19400 , 19401-19420 , 19421-19440 , 19441-19460 , 19461-19480 , 19481-19500 , 19501-19520 , 19521-19540 , 19541-19560 , 19561-19580 , 19581-19600 , 19601-19620 , 19621-19640 , 19641-19660 , 19661-19680 , 19681-19700 , 19701-19720 , 19721-19740 , 19741-19760 , 19761-19780 , 19781-19800 , 19801-19820 , 19807-19826