//Assa//
- Hát... inkább csak a neveiket, meg néhányukról vannak vicces történetek, vagy komolyabb történetek. A családunk nagyon sok tagja kereskedő, szóval inkább hallanak dolgokat, minthogy vele történjenek dolgok, és apu szerint ez jó is. Ha valami váratlan történik a kereskedővel, az általában rossz dolog. Tudod, banditák meg ilyenek, a legjobb az, ha minden úgy megy, ahogyan elterveztük. Mondjuk érdekes lenne egy ilyen kutatásos dolog, de nem hiszem, hogy mostanában ilyen sok szabadidőm lenne. Tényleg, a te családod milyen? Hogyan kerültél ide? Bocsi, hogy eddig nem kérdeztem, nem szeretnék udvariatlan lenni, csak szívesen mesélek magamról, ha valakit érdekel.
*Kicsit megszeppen, és próbál mentegetőzni, de mivel nem tűnik úgy, hogy megbántotta volna a másik tündért, így nem viszi túlzásba, csak leszögezi. A kérdésre azonnal elpirul, és a tarkóját kezdi vakargatni, meg a szakadt szandálkát nézegetni, majd zavartan nevetgélni kezd, és szinte csak suttogva jegyzi meg.*
- Magas... legyen magas.
*Vágja rá szinte azonnal, majd kicsit hebegve folytatja, hála a csintalan mosolynak.*
- Hát... a lányok azt mondták, hogy egy... szóval egy elffel... hogy ők tapasztaltak... mert sokáig élnek... és olyan délcegek... de hallottam már történeteket óriásokról is... de... nekem még semmi ilyesmi nem volt...
*Gyorsan megrázza a fejét, hiszen biztosan nem erre kérdezett rá a másik, csak hát ha éppen most lép be a serdülőkorba valaki, és ennyi új emberrel és más lénnyel ismerkedik meg, mint Mofeta, akkor bizony elindul a képzelete, főleg, ha a karavánon olyan vén kalandorokkal osztja meg a kocsit, akik nem pironkodnak, ha a hőstetteikről kell hencegniük. Megköszörüli a torkát, és igyekszik visszanyerni a hangját is.*
- De szóval nekem csak az a fontos, hogy kedves legyen, meg azért szép is, és semmiképpen ne kereskedő, mert ők sokat utaznak, soha nincsenek otthon, és ne is valami harcos kalandozó, mert ők meg bajba sodorják magukat. Ha oda jutok, akkor majd nyugis életet szeretnék.
*Az istállós felvetésre bólint, és igyekszik Assa mellett, vagy legalább Pihe fejénél maradni, hogy lássa őt az állat, de ezúttal nem ajánlja fel a segítségét, mert úgy érzi, csak útban lenne. Inkább csak hallgat, figyeli a történetet, és helyeslően bólogat. Ezt a mesét még ő is el tudná hinni, és visszagondolva az előbbi párbeszédre, el is képzeli magának a természetfeletti szépségű tündért, akivel majd ő fog találkozni.*
A hozzászólás írója (Mofeta Wirfall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.26 13:48:38