//A fogadóban - fogadjunk, hogy...//
-Nem szeretném, ha miattam veszítenél. Az annyira rossz érzés lenne. Úgyhogy tényleg csak akkor válassz engem, ha tökéletesen megbízol bennem, és látod a perspektívát. A szívemre venném, ha nem jönne össze. *Majd vigyorogva hozzáteszi, szinte már közös viccé alakult ez a mondás.* És a 700 aranyra is szükségem van.
*Amikor Antas elkapja a kezét és egy kellemes csókot nyom rá, kissé elpirul, nincs hozzászokva az ilyen kellemes úriemberekhez. Sőt, általában elkerüli a férfiakat, bármerre is jár. Valójában csak Skatha miatt csatlakozott hozzájuk, de úgy tűnik, Antasban kellemesen kell csalódnia. Rámosolyog a férfira, és újra végignéz rajta. Valójában nagyon tetszik neki Antas egyszerű stílusa, a tekintetében is lát valamit, amit egyelőre nem tud megnevezni. Kék szeme vidáman csillog, és ettől az egész tekintete, megjelenése boldognak tűnik.*
-Ahogy elmeséled, így tetszik. De sajnos nem én leszek a bíró. Már alig várom, hogy láthassam. Biztosan tehetséges vagy. *mondja, amikor látja, mennyire bele tud merülni a férfi a szabás-témába.*
-Igazad van, indulnunk kellene, mert így soha nem készülsz el. *Áll fel ő is és várakozóan Skathára néz, hogy jön-e vagy inkább marad a Pegazus fogadóban. Ha maradna, akkor is még párszor biztosan összefutnak, hiszen - ha jól értette Antast, akkor a következő napokat itt fogják ők is eltölteni. Amíg Skatha válaszára várnak, körülnéz a fogadóban. Amíg beszélgettek, az összes asztal megtelt vendégekkel, vegyes népség gyűlt össze. Mindenki eszeget-iszogat, úgy tűnik, már senki sem tárgyalja az ő kis főtéri incidensüket. Mindenki - már aki látta - túllépett a dolgon, és az élet visszatért a rendes kerékvágásba. Valószínűleg ez már a főtéren is így van, így nyugodtan kimehetne, már senki nem emlékszik rájuk. Biztosan a 'kedves nemes úr' is elfelejtette a veszekedést, és újabb aranyakat ver el valami másik helyen, hogy még agresszívabb lehessen.*
-Induljunk. *néz Antasra, és közben mellé is lép és várakozóan néz rá. Végül elindulnak a kijárat felé, közben az asztaloknál ülő embereket, elfeket, tündéreket vizslatja. Sokfelé járt már, sokféle népet látott már, de ennyi különbözőt, ráadásul egy helyen még soha. Az is meglepő számára, hogy ilyen nyugodtan tudnak a különböző fajok egymás mellett iszogatni. Persze egy fogadó mindig veszélyes hely, ha valaki részeg lesz, és durván viselkedik, soha nem lehet tudni, mi fog történni. De szerencsére most ilyen helyzet nem áll fenn. Végül teljes nyugalomban lépnek ki a főtérre.*