//Próbára várva//
*Bato kifejezi sajnálatát, Learon pedig bólogat.*
-Hát még én mennyire sajnálom! Pedig már majdnem megvolt a... *De a mondatot nem fejezi be, az igazán illetlen lenne, és ő nem olyan férfi. Bato kérdése először meglepi, aztán a rájön, a kopaszt ismerve, hogy ez csak amolyan "érdekel amit mondasz, de nem tudok semmit hozzáfűzni" kérdés lehet, hiszen nem úgy ismeri a tar koponyájút, hogy bármi fogalma lehet az állatokról, de azért válaszol, nem mond fajtát, csak a tulajdonságait emeli ki eme jószágnak.*
-Apró birkák, amolyan hegyvidéki fajta, és inkább a tejéért tartják, de a bundája is elég jó minőségű. Szürkésfehérek, ahogy az ilyeneknél lenni szokott. Nekem természetesen azért kell, mert szapora fajta. Arra gondoltam, hogy tenyésztem majd őket, mert ez a juh igen keveset eszik abból is a gyér füvet. Majd a legszegényebbeknek adok belőle, hogy ne haljanak éhen, meg ugye jön a tél is majd... *Egészen hosszan elnyújtaná a beszélgetést, illetve a beszédet, ha egyik levegővételét a férfi nem úgy értelmezné, hogy végzett. Ekkor Bato feláll, és elmegy. Közben pedig a kis tündér szemmel láthatóan megsértődött, Learon pedig nem tudja, hogy mi is lehet ennek az oka.* ~Bato sokkal jobb szülő mint én lennék! Nem, hogy magához venné ezt a kisbirkát!~ *Ezután a férfi két kenyérrel tér vissza, és Soy elé rakja. Ahogy tudatosul a pásztorban, hogy mi is történik, egyből az erszényében kezd el kutakodni, és egy aprócska sajtot tesz a kenyér mellé. Ez lett volna a vacsorája, de egy ilyen kislánynak nagyobb szüksége lehet rá, mint neki. A cukrot is újból kirakja mellé, ezúttal az egész kis zsákot, és nem csak kínálja, hanem minden kétséget kizáróan az egészet a lánynak tervezi adni, de meg nem szólal, hiszen valamiért neheztel rá aprócska kis társa.*