//Végre a fogadóban//
*Már hozzá szokott, hogy a fiatalság szereti rajta köszörülni a nyelvét, és ahhoz is, hogy szeretik hülyére venni, ezért mikor meghallja a felszólítást elsőre nem szentel nagy ügyet a dolognak, csak két füst gomolyag között válaszol. *
-Nem vagyok úr, fehér hajú barátom, törpe is csak elvétve már. Aztán mégis mit mondjak? Hogy elegem van abból, hogy a te arrogáns fajtád imádja a lábát törölni a dolgozó népbe. Kímélj meg kérlek, túl idős vagyok semmint, hogy elég időm lenne a kifogásaid hallgatni, de nem elég idős ahhoz, hogy meg ne tanítsalak arra, hogy ki kutya fiával szórakozz. Szóval, ha jót kívánsz magadnak, megiszod ami előtted van és távozol, vagy megérzed milyen az, mikor egy törp láb akad a hamvas kis fenekedbe. -
*Lehúzza a következő felest és várja az elf válaszát, de az elmarad. Ez furcsa, nincs hozzá szokva ahhoz, hogy szó nélkül hagyják. *
-Nah mi van csak nem... ohhh. -
*csak eddig jut, mert mikor végre megfordul és belenéz az elf megérti, hogy mekkorát tévedett. Ha valaki annyi időt eltöltött már ezen a sárgolyón, mint ő és annyi lénnyel találkozott már, akkor könnyszerrel, meg tudja állapítani, hogy mikor hazudik egy ember, mikor beszél őszintén és mikor van megbántva. Ez a képessége most sem hagyja cserben, így hamar rájön, hogy faj ide faj oda, most az a megsavanyodott vén törp lett, ami soha nem akart lenni. *
-Bocsi kölyök nem tudtam, hogy komolyan beszélsz. Az én fajtámnak, már jobb ha van egy kis egészséges előítélete. -
*Azzal feláll és fém lábát kissé húzva, odakacsázik a két idegenhez. Leül a harmadik székre majd egy újabb szívás kíséretében folytatja. *
-Egyébként Borli vagyok, csak Borli, ha volt is vezeték nevem valaha arra már nem emlékszem, de a barátaim~(Barátok...)~ csak az öreg füstösnek hívnak. Viszont, hogy alkimista lennék. Nem csak egy vén ördög. Valamikor kétszáz évvel ezelőtt. Igen alkimista voltam. Bár még most is több tehetség van bennem, mint a kis taknyok egészében, akik csak mert van egy papírjuk azt hiszik minden tudnak. Há' tudjátok mit mondok. Kitörölhetik a seggüket azzal a papírral, én verejtékkel égési sebekkel és idővel és rengeteg káromkodással írtam az utamat nem tintával és papírral. Nah de asz'ondom elég a fölösleges szócséplésből. Itt van nem messze a házam~(Ház...)~. Ha szeretnétek látni valamit ott megmutatom. -