Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 538 (10741. - 10760. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
10760. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-30 11:36:54
Üzenet elküldve: 2017-01-30 11:36:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Van azért előnye ennek a városban tespedésnek is. Ezek közé sorolhatóak az ivók. Jó, persze, izgalmasabb lenne odakint vacogni a fronton, éhesen, fáradtan, koszosan, sérülten, józanul. De most ez adatott, hát erről kell a lehető legtöbb bőrt lehúzni.
Miután szabadnapos hanyagolja a vörös köpenyt, tollas kalapot, lecserélve utóbbit egy egyszerű, ám igen ocsmány zöld kötött sapkára, hozzá hasonló vége nincs sálra, ormótlan, férfi télikabát, hatalmas zsebbekkel, jobb oldat furcsa kitüremkedéssel, egészíti ki a parktikumot.*
-Megjöttem!
*Üvölti a meleg légtérbe a nyilvánvalót, és sokat nem törődve a jelenlévőkkel rongyol egyből a pulthoz leadni rendelését egy bögre, 8 aranyas forraltBorra.
Még az itala készül, maga elvégzi a szokásos váll, és felkar izom erősítő gyakorlatot, vagyis karjait a magasba emelve rázza vissza a kabát túl hosszúnak bizonyuló ujját, hogy kézfeje, és a balon pompázó kötés előtűnjön. Majd a már szabadult kacsókkal, még a magasban tűri vissza a zavaróan nem méret azonos ruhaneműt könyökéig, már alig láthatóak alkarján az égési sebek. Amivel amúgy sem sokat törődne, hiszen most szép lassan kell karjait leengednie, hogy zsebébe túrva előkeresse a vételárat, majd bögréjét fogva tetszetős asztalhoz vonuljon, alig hallhatóan csilingelő lépteivel.
Előbb még jól esően szippant egyet a fűszeres aromából, majd fordul meg, hordozza végig kékjeit a termen, és halk, fáradt nyögéssel úgy dönt, mégis csak szolgálatba helyezi magát. Amolyan félig-meddig módon.*
-Csatlakozok.
*Jelenti be szándékát Worenthez lépve.*
-A nyilvánvaló búsuláshoz nem.
*Teszi le a bögrét, és szabadítja meg magát a téli kiegészítőktől, majd a kabát alatt rejtőző degeszre tömött tarisznyától is, összes holmiját egy szabad székre pakolva.*
-Hogy haladtok odafenn?
*Csüccsen le, egyből az őt érdeklő témába vágva, bögréje köré kulcsolva kezét melenget, mert a forralt bor fogyasztásnak igenis rituáléja van.*
*Van azért előnye ennek a városban tespedésnek is. Ezek közé sorolhatóak az ivók. Jó, persze, izgalmasabb lenne odakint vacogni a fronton, éhesen, fáradtan, koszosan, sérülten, józanul. De most ez adatott, hát erről kell a lehető legtöbb bőrt lehúzni.
Miután szabadnapos hanyagolja a vörös köpenyt, tollas kalapot, lecserélve utóbbit egy egyszerű, ám igen ocsmány zöld kötött sapkára, hozzá hasonló vége nincs sálra, ormótlan, férfi télikabát, hatalmas zsebbekkel, jobb oldat furcsa kitüremkedéssel, egészíti ki a parktikumot.*
-Megjöttem!
*Üvölti a meleg légtérbe a nyilvánvalót, és sokat nem törődve a jelenlévőkkel rongyol egyből a pulthoz leadni rendelését egy bögre, 8 aranyas forraltBorra.
Még az itala készül, maga elvégzi a szokásos váll, és felkar izom erősítő gyakorlatot, vagyis karjait a magasba emelve rázza vissza a kabát túl hosszúnak bizonyuló ujját, hogy kézfeje, és a balon pompázó kötés előtűnjön. Majd a már szabadult kacsókkal, még a magasban tűri vissza a zavaróan nem méret azonos ruhaneműt könyökéig, már alig láthatóak alkarján az égési sebek. Amivel amúgy sem sokat törődne, hiszen most szép lassan kell karjait leengednie, hogy zsebébe túrva előkeresse a vételárat, majd bögréjét fogva tetszetős asztalhoz vonuljon, alig hallhatóan csilingelő lépteivel.Előbb még jól esően szippant egyet a fűszeres aromából, majd fordul meg, hordozza végig kékjeit a termen, és halk, fáradt nyögéssel úgy dönt, mégis csak szolgálatba helyezi magát. Amolyan félig-meddig módon.*
-Csatlakozok.
*Jelenti be szándékát Worenthez lépve.*
-A nyilvánvaló búsuláshoz nem.
*Teszi le a bögrét, és szabadítja meg magát a téli kiegészítőktől, majd a kabát alatt rejtőző degeszre tömött tarisznyától is, összes holmiját egy szabad székre pakolva.*
-Hogy haladtok odafenn?
*Csüccsen le, egyből az őt érdeklő témába vágva, bögréje köré kulcsolva kezét melenget, mert a forralt bor fogyasztásnak igenis rituáléja van.*
10759. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-29 20:15:33
Üzenet elküldve: 2017-01-29 20:15:33
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vörös és Fehér hajtincsek//
*Meredten bámulja a kártyapakliját, ami maga előtt pihen az asztalon. Szép kis negyvenes pakli büszke tulajdonosa, amivel viszonylag simán nyerte meg a bajnokságot, mondjuk ehhez be is kellett ruházni, méghozzá nem is keveset. Néhányan sírva fakadnának, ha tudnák a pontos összeget, amennyibe már eddig fájt a kis hobbija... megteheti, egy kis szenvedély pedig mindenkinek kell.
Sajnos a mostani időpontjával befuccsolt, ugyanis senki sem jött el játszani, pedig számított arra a kártyás körre, akik jelen szoktak lenni. Párszor elpillant a pult felé, ugyanis a fogadós remek játékos hírében áll, Worenth meg a bajnok. Izgalmas kis parti lenne, de egyelőre a mágus nem kívánja kihívni a fogadóst, talán majd később. Néhány speciális lapra viszont nagyon fáj a foga, és ezt elvileg csak elnyeréssel tudja megszerezni.
Végül paklija után nyúl, majd belemélyeszti köpenyének mély zsebébe. Ha már eljött, akkor elüldögél még egy keveset nagy magányában, talán rendel is egy kupa bort. Igazán örül annak, hogy a fogadó ismételten szabadon járható, aminek természetesen maga a fogadós is nagyon örül, hiszen bizonyára nem tett jót az üzletének az a kis leállás, ami szükséges volt.*
//Vörös és Fehér hajtincsek//
*Meredten bámulja a kártyapakliját, ami maga előtt pihen az asztalon. Szép kis negyvenes pakli büszke tulajdonosa, amivel viszonylag simán nyerte meg a bajnokságot, mondjuk ehhez be is kellett ruházni, méghozzá nem is keveset. Néhányan sírva fakadnának, ha tudnák a pontos összeget, amennyibe már eddig fájt a kis hobbija... megteheti, egy kis szenvedély pedig mindenkinek kell.
Sajnos a mostani időpontjával befuccsolt, ugyanis senki sem jött el játszani, pedig számított arra a kártyás körre, akik jelen szoktak lenni. Párszor elpillant a pult felé, ugyanis a fogadós remek játékos hírében áll, Worenth meg a bajnok. Izgalmas kis parti lenne, de egyelőre a mágus nem kívánja kihívni a fogadóst, talán majd később. Néhány speciális lapra viszont nagyon fáj a foga, és ezt elvileg csak elnyeréssel tudja megszerezni.
Végül paklija után nyúl, majd belemélyeszti köpenyének mély zsebébe. Ha már eljött, akkor elüldögél még egy keveset nagy magányában, talán rendel is egy kupa bort. Igazán örül annak, hogy a fogadó ismételten szabadon járható, aminek természetesen maga a fogadós is nagyon örül, hiszen bizonyára nem tett jót az üzletének az a kis leállás, ami szükséges volt.*
10758. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-29 17:12:34
Üzenet elküldve: 2017-01-29 17:12:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Wäoreyn//
*Valami mintha megváltozott volna a vadászban. Egészen más most, mint amikor ott a Fürdőházban felbukkant. Eddig még nem hallotta így beszélni. Mintha botor remények felé rugaszkodott volna itt a semmi peremén.
A szó "kettőnket"... nem is, "Kettőnket", így nagy betűvel, két vállra fekteti Yezát. Egy mondatba simuló szócska, mely őszintébb és ékesebb, mint holmi gyűrűk vagy cifra fogadalmak. Egyszerűen, természettől eredőn fűz össze. Gyengéden, minden birtokjogot mellőzve. S a többes végig ott is marad a férfi szavaiban, cáfolva önnön magát. Dehogy hontalanok ők. Fényesebb palotát senki nem is álmodhatna magának, mint ez a drága többes.
Yeza nem tud szólni, csak lassan felkel a székéről és eltessékeli közülük a távolságot. Wäoreyn ölébe kucorodik, köré fonja a karjait, rőt üstökét a férfi vállgödrébe hajtja. Hallgatja a lélegzetét, szíve erős, kimért ütemét. Összeszorul a torka, ha arra gondol, hogy micsoda ostobaságot művelt, s hogy mi lett volna, ha az a csapás végez vele. Az ő fényes páncélú lovagjával, aki megjelent itt a legsötétebb órán, és minden hibája ellenére ragaszkodik hozzá, hogy megmentse. Úgy tűnik, ha kell, még saját magától is.*
- De, több *suttogja és magához szorítja Wäort. Egy kettős és egy páros közt nagy különbség van. Ez a különbség egyelőre még Yezát is zavarba ejti kissé, hiszen mindig meglehetősen szabad szellem volt, de most, ebben a pillanatban határtalanul jóleső belesimulni az érzésbe. Mostantól pedig nem akar távlatokba tekinteni. Ki fogja élvezni a pillanat minden szépségét. Nem engedi, hogy borús félelmek árnyékot vessenek a kettejüknek maradt időre.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.02.02 12:35:44, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák.
*Valami mintha megváltozott volna a vadászban. Egészen más most, mint amikor ott a Fürdőházban felbukkant. Eddig még nem hallotta így beszélni. Mintha botor remények felé rugaszkodott volna itt a semmi peremén.
A szó "kettőnket"... nem is, "Kettőnket", így nagy betűvel, két vállra fekteti Yezát. Egy mondatba simuló szócska, mely őszintébb és ékesebb, mint holmi gyűrűk vagy cifra fogadalmak. Egyszerűen, természettől eredőn fűz össze. Gyengéden, minden birtokjogot mellőzve. S a többes végig ott is marad a férfi szavaiban, cáfolva önnön magát. Dehogy hontalanok ők. Fényesebb palotát senki nem is álmodhatna magának, mint ez a drága többes.
Yeza nem tud szólni, csak lassan felkel a székéről és eltessékeli közülük a távolságot. Wäoreyn ölébe kucorodik, köré fonja a karjait, rőt üstökét a férfi vállgödrébe hajtja. Hallgatja a lélegzetét, szíve erős, kimért ütemét. Összeszorul a torka, ha arra gondol, hogy micsoda ostobaságot művelt, s hogy mi lett volna, ha az a csapás végez vele. Az ő fényes páncélú lovagjával, aki megjelent itt a legsötétebb órán, és minden hibája ellenére ragaszkodik hozzá, hogy megmentse. Úgy tűnik, ha kell, még saját magától is.*
- De, több *suttogja és magához szorítja Wäort. Egy kettős és egy páros közt nagy különbség van. Ez a különbség egyelőre még Yezát is zavarba ejti kissé, hiszen mindig meglehetősen szabad szellem volt, de most, ebben a pillanatban határtalanul jóleső belesimulni az érzésbe. Mostantól pedig nem akar távlatokba tekinteni. Ki fogja élvezni a pillanat minden szépségét. Nem engedi, hogy borús félelmek árnyékot vessenek a kettejüknek maradt időre.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.02.02 12:35:44, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák.
10757. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-29 11:17:37
Üzenet elküldve: 2017-01-29 11:17:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yeza//
*Wäoreyn és a világ. Maga a megtestesült kettősség. Jég és a sziklák. A hegyekből leszakadó gleccser lassú, állhatatos tarolása. Mindent lebír, völgyeket váj, ormokat tüntet el, tavakat váj hosszú, könyörtelen munkával. A fagyos tömeg roppant nyomása alatt azonban belül rugalmas és folyékony minden. Azon a vékony folyadékrétegen csúszik maga a gleccser. No és persze ott van a tűz, amely a föld mélyéről néha átitatja az egészet, mint a fagyott földek vulkánjai a környező dermesztő világot. Füst, gőz, felemésztett fagy, hirtelen pusztító forróság, mely elől nincs esély menekülni.*
- Kit érdekel már Kyross? Kit érdekel már a céh? *legyint. A múlt oly lényegtelenné vált abban az öntudatlan világban, amelyben bolyongani kényszerült, míg Teysus ki nem szabadította onnan.*
- Gyorsan vagy lassan, az a közeg elpusztít kettőnket. Használ bennünket, elhitetve, hogy mi használjuk őt. Nincs benne olyan, hogy te és én. Legfeljebb pillanatnyi illúzióként.
*A hő lassan feloldja a külső páncélt. Vonásai élettel telnek meg. Ital sem kell ehhez.*
- El kell mennünk innen. El, messzire. Két hontalan vagyunk, nem több.
*Persze nem akármilyen hontalanok, és nem is szó szerint véve. Inkább csak olyanformák, akiknek itt és most nincs helyük és értelmes küldetésük.*
*Wäoreyn és a világ. Maga a megtestesült kettősség. Jég és a sziklák. A hegyekből leszakadó gleccser lassú, állhatatos tarolása. Mindent lebír, völgyeket váj, ormokat tüntet el, tavakat váj hosszú, könyörtelen munkával. A fagyos tömeg roppant nyomása alatt azonban belül rugalmas és folyékony minden. Azon a vékony folyadékrétegen csúszik maga a gleccser. No és persze ott van a tűz, amely a föld mélyéről néha átitatja az egészet, mint a fagyott földek vulkánjai a környező dermesztő világot. Füst, gőz, felemésztett fagy, hirtelen pusztító forróság, mely elől nincs esély menekülni.*
- Kit érdekel már Kyross? Kit érdekel már a céh? *legyint. A múlt oly lényegtelenné vált abban az öntudatlan világban, amelyben bolyongani kényszerült, míg Teysus ki nem szabadította onnan.*
- Gyorsan vagy lassan, az a közeg elpusztít kettőnket. Használ bennünket, elhitetve, hogy mi használjuk őt. Nincs benne olyan, hogy te és én. Legfeljebb pillanatnyi illúzióként.
*A hő lassan feloldja a külső páncélt. Vonásai élettel telnek meg. Ital sem kell ehhez.*
- El kell mennünk innen. El, messzire. Két hontalan vagyunk, nem több.
*Persze nem akármilyen hontalanok, és nem is szó szerint véve. Inkább csak olyanformák, akiknek itt és most nincs helyük és értelmes küldetésük.*
10756. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-29 10:18:42
Üzenet elküldve: 2017-01-29 10:18:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Wäoreyn//
*Megint ez a fancsali, nihilista válasz. Yeza csak megcsóválja a fejét. Annyira mások ők ketten. A vörös elszánt és makacs, viszont nagyon is sebezhető. Összetörik a bírhatatlan súly alatt. De mindig felkel. Tapasztalattal, terhéhez idomulva, s kivirágzik újra, ahogy Niyss leányától az el is várt.
De Wäor... Néha olybá tűnik, az a lélek törhetetlen. Az élet sok-sok könyörtelensége vásott már el rajta. A legtöbben ennyit látnak belőle. Yeza viszont tisztában van vele, milyen egyedi helyet kapott a vadász életében. Ezért is látja, azt az egyre csak gyűlő és mélyülő sötétséget a lelke mélyén. Ő nem lobbanja el tűrőképessége haláltusájában mindezt, mint a lány. Magába zárja, hordozza és teret ad neki a reménytelen harcokban. Megfagyasztja a vért mindenkiben, aki egy kicsit is ragaszkodik az élethez.
Anyátlanok, hazátlanok, számkivetettek lettek. Minden, amiért eddig meghaltak volna, ellenük fordult. Félti a vadászt. Félti, hogy ezzel már nem fog boldogulni. Yeza tette pedig valószínűleg még messzebb sodorta ezen a lejtőn.*
- Egy frászkarikát nyert. Élünk. Kyross jó taktikus, de velünk kapcsolatban nem jól gondolkodott.
- Túl vagyunk rajta, Wäor. *Kezeit a vadász balja felé csúsztatja, s ha a férfi engedi, a tenyerei közé fogja azt.* - Feltéve, hogy nem próbálkozol meg azzal, hogy eszközöddé tégy a bosszúdban... vagy a bizonyításban *teszi hozzá, hiszen a vadász számára talán még járható az út. Vissza a céhhez. Yeza tekintetében nincs ítélkezés. Ez a férfi döntése. Épp úgy, ahogy a véletlen kegyéből végeredményben neki is megadatott a választás joga. Nem végzett Wäorral, amikor az ájultan hevert, de ami azt illeti, nem is segített rajta, pedig felfogta, hogy az élet épp csak megkapaszkodott benne az után az ütés után. Sosem érzett még akkora rémületet és zavarodottságot.
Wäoreyn pedig most itt beszélget vele, szinte mintha mi sem történt volna. Ez a felszín a legsötétebb ómen.*
- Otthon? Ne gúnyolódj velem *sóhajtja.* - Különben is. Most, hogy a vész lassan elvonul a vidék feje fölül, a ház gazdái is vissza fognak szállingózni.
*Nem tudja, örüljön vagy aggódjon amiatt, hogy a vadász rálőcsöli mindkét kupica italt. Amikor kikérte, valószínűleg még nem ez volt a terve. Mindenesetre a vörösre most nagyon ráfér. Fel is hajtja az egyiket. Ami azt illeti, nagyon is szívesen merülne el a részeg ember mennyében. Megviselte ez az egész, és határtalanul fáradtnak érzi magát tőle.*
- Van helyünk a világban *mondja csöndes meggyőződéssel* - valahol.
*Megint ez a fancsali, nihilista válasz. Yeza csak megcsóválja a fejét. Annyira mások ők ketten. A vörös elszánt és makacs, viszont nagyon is sebezhető. Összetörik a bírhatatlan súly alatt. De mindig felkel. Tapasztalattal, terhéhez idomulva, s kivirágzik újra, ahogy Niyss leányától az el is várt.
De Wäor... Néha olybá tűnik, az a lélek törhetetlen. Az élet sok-sok könyörtelensége vásott már el rajta. A legtöbben ennyit látnak belőle. Yeza viszont tisztában van vele, milyen egyedi helyet kapott a vadász életében. Ezért is látja, azt az egyre csak gyűlő és mélyülő sötétséget a lelke mélyén. Ő nem lobbanja el tűrőképessége haláltusájában mindezt, mint a lány. Magába zárja, hordozza és teret ad neki a reménytelen harcokban. Megfagyasztja a vért mindenkiben, aki egy kicsit is ragaszkodik az élethez.
Anyátlanok, hazátlanok, számkivetettek lettek. Minden, amiért eddig meghaltak volna, ellenük fordult. Félti a vadászt. Félti, hogy ezzel már nem fog boldogulni. Yeza tette pedig valószínűleg még messzebb sodorta ezen a lejtőn.*
- Egy frászkarikát nyert. Élünk. Kyross jó taktikus, de velünk kapcsolatban nem jól gondolkodott.
- Túl vagyunk rajta, Wäor. *Kezeit a vadász balja felé csúsztatja, s ha a férfi engedi, a tenyerei közé fogja azt.* - Feltéve, hogy nem próbálkozol meg azzal, hogy eszközöddé tégy a bosszúdban... vagy a bizonyításban *teszi hozzá, hiszen a vadász számára talán még járható az út. Vissza a céhhez. Yeza tekintetében nincs ítélkezés. Ez a férfi döntése. Épp úgy, ahogy a véletlen kegyéből végeredményben neki is megadatott a választás joga. Nem végzett Wäorral, amikor az ájultan hevert, de ami azt illeti, nem is segített rajta, pedig felfogta, hogy az élet épp csak megkapaszkodott benne az után az ütés után. Sosem érzett még akkora rémületet és zavarodottságot.
Wäoreyn pedig most itt beszélget vele, szinte mintha mi sem történt volna. Ez a felszín a legsötétebb ómen.*
- Otthon? Ne gúnyolódj velem *sóhajtja.* - Különben is. Most, hogy a vész lassan elvonul a vidék feje fölül, a ház gazdái is vissza fognak szállingózni.
*Nem tudja, örüljön vagy aggódjon amiatt, hogy a vadász rálőcsöli mindkét kupica italt. Amikor kikérte, valószínűleg még nem ez volt a terve. Mindenesetre a vörösre most nagyon ráfér. Fel is hajtja az egyiket. Ami azt illeti, nagyon is szívesen merülne el a részeg ember mennyében. Megviselte ez az egész, és határtalanul fáradtnak érzi magát tőle.*
- Van helyünk a világban *mondja csöndes meggyőződéssel* - valahol.
10755. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-28 16:42:01
Üzenet elküldve: 2017-01-28 16:42:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yeza//
*A végtelen nyugalom az, mely szabad utat ad élete folyásának. Megcirógatta a halál hideg ujja, borzongatón, mégis itt van. Isteni rendelés odázta el a véget, de a döntéseket saját kezében hagyta. Nincs mitől tartania. Kétsége sincsen felőle, hogy bármerre is vezeti útja ebben a világban, okkal történik majd minden. Most éppen a vöröst vezérelte elé a sors, furcsa tréfa ez tőle.*
~ Nem tudtál megölni? ~
*Az ajkakat figyeli, ahogy a szavakat formálják. Az ilyesmi mindig leleplezi a beszéd mágiáját.*
~ Mi a jó édes Kyrossért akartál megölni egyáltalán? ~ *A helyes kérdés talán így hangozna a maga valójában. Viszont az letérítené a hideg fej útjáról. Még a pálinkáját is átcsúsztatja a másik elé. Nincs szüksége bódulatra, döntései pedig anélkül is megállnak a saját lábukon.*
- Mert mit sem számít. *A halandók hajlamosak túlzottan sokra becsülni az életüket. Szűkölnek, ha veszélybe kerül. Elébb helyezik azt másokénál, ami miatt a legelemibb gonoszságokra is képesek. Az ostobábbja annyira retteg, hogy nyomorának kielégítésére mások életére tör. És néha, ihletett pillanatokban, eldobják valami nagyobb célért. A félelmet viszont akkor sem engedik el, holott páratlan lehetőséget kapnak a kezükbe. Pedig senki sem lehet szabad és önmaga ura, míg félelemben él.*
- Kyross máris nyert. Jót kacagna, ha látna bennünket. Hogy lehetne hát helyünk ebben a világban?
*A ravasz róka tudta, hogy csak az éket kell odaadnia nekik. Azt majd beverik ők maguk. Nem is kellett csalatkoznia.*
- Viszont az a kétségtelen előny származik ebből, hogy visszakapod az otthonodat. Talán az egerek hagytak még néhány falást a kamrában.
*No persze, az egerek. A nagyobbik fajtából. Így jár, aki mindenféle finomságokat tárol.*
*A végtelen nyugalom az, mely szabad utat ad élete folyásának. Megcirógatta a halál hideg ujja, borzongatón, mégis itt van. Isteni rendelés odázta el a véget, de a döntéseket saját kezében hagyta. Nincs mitől tartania. Kétsége sincsen felőle, hogy bármerre is vezeti útja ebben a világban, okkal történik majd minden. Most éppen a vöröst vezérelte elé a sors, furcsa tréfa ez tőle.*
~ Nem tudtál megölni? ~
*Az ajkakat figyeli, ahogy a szavakat formálják. Az ilyesmi mindig leleplezi a beszéd mágiáját.*
~ Mi a jó édes Kyrossért akartál megölni egyáltalán? ~ *A helyes kérdés talán így hangozna a maga valójában. Viszont az letérítené a hideg fej útjáról. Még a pálinkáját is átcsúsztatja a másik elé. Nincs szüksége bódulatra, döntései pedig anélkül is megállnak a saját lábukon.*
- Mert mit sem számít. *A halandók hajlamosak túlzottan sokra becsülni az életüket. Szűkölnek, ha veszélybe kerül. Elébb helyezik azt másokénál, ami miatt a legelemibb gonoszságokra is képesek. Az ostobábbja annyira retteg, hogy nyomorának kielégítésére mások életére tör. És néha, ihletett pillanatokban, eldobják valami nagyobb célért. A félelmet viszont akkor sem engedik el, holott páratlan lehetőséget kapnak a kezükbe. Pedig senki sem lehet szabad és önmaga ura, míg félelemben él.*
- Kyross máris nyert. Jót kacagna, ha látna bennünket. Hogy lehetne hát helyünk ebben a világban?
*A ravasz róka tudta, hogy csak az éket kell odaadnia nekik. Azt majd beverik ők maguk. Nem is kellett csalatkoznia.*
- Viszont az a kétségtelen előny származik ebből, hogy visszakapod az otthonodat. Talán az egerek hagytak még néhány falást a kamrában.
*No persze, az egerek. A nagyobbik fajtából. Így jár, aki mindenféle finomságokat tárol.*
10754. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-28 15:33:02
Üzenet elküldve: 2017-01-28 15:33:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ailease Parden//
*Rossarie már túlzottan meg sem lepődik azon, ami ezek után történik... A férfi felkel helyéről és poharával elindul a söntés felé. Az igazat megvallva némi nyugalom önti el a lelkét, amikor arra gondol, hogy végre megszabadul a férfi társaságától, ám azt a sompolygást, amit a másik produkál, nem tudja fintorgás nélkül nézni. Legszívesebben elfordítaná a fejét, vagy kisétálna a fogadóból, nehogy bárki is meggyanúsítgassa, hogy korábban egy asztalnál ült azzal a félkegyelművel.*
~Egek. Miért?~
*Rezignáltan követi a másik mozdulatait, ahogy amaz fanyalogva szürcsöl bele az italába, majd elindul kifelé.*
~Ég áldjon.~
*Nem áll szándékában köszönni a fickónak, csupán egy fél-mosolyt enged felé, de ekkor meglepő módon a bugris őt is távozásra szólítja. Rossarie az első pár pillanatban fel sem nagyon tudja fogni, hogy mi történik, így, mire megmozdul, a fickó már nyitja is az ajtót és távozik.*
~A jó édes...~
*Hirtelen pattan fel és kapja el táskája, motyója szíját, hogy lóhalálában caplasson ki az ajtón és eredjen a bugris fickó nyomába. Csupán abban bízik, hogy tényleg ismeri azt a bizonyos hadnagyot és arra viszi őt, ahol megtalálható az emlegetett tiszt. Tisztes távolságot tart a férfitól: nem zárkózik fel mellé vagy mögé, de nem is marad le túl sokkal. Így követi a fémbe öltözött lány a kócos bugrist.*
*Rossarie már túlzottan meg sem lepődik azon, ami ezek után történik... A férfi felkel helyéről és poharával elindul a söntés felé. Az igazat megvallva némi nyugalom önti el a lelkét, amikor arra gondol, hogy végre megszabadul a férfi társaságától, ám azt a sompolygást, amit a másik produkál, nem tudja fintorgás nélkül nézni. Legszívesebben elfordítaná a fejét, vagy kisétálna a fogadóból, nehogy bárki is meggyanúsítgassa, hogy korábban egy asztalnál ült azzal a félkegyelművel.*
~Egek. Miért?~
*Rezignáltan követi a másik mozdulatait, ahogy amaz fanyalogva szürcsöl bele az italába, majd elindul kifelé.*
~Ég áldjon.~
*Nem áll szándékában köszönni a fickónak, csupán egy fél-mosolyt enged felé, de ekkor meglepő módon a bugris őt is távozásra szólítja. Rossarie az első pár pillanatban fel sem nagyon tudja fogni, hogy mi történik, így, mire megmozdul, a fickó már nyitja is az ajtót és távozik.*
~A jó édes...~
*Hirtelen pattan fel és kapja el táskája, motyója szíját, hogy lóhalálában caplasson ki az ajtón és eredjen a bugris fickó nyomába. Csupán abban bízik, hogy tényleg ismeri azt a bizonyos hadnagyot és arra viszi őt, ahol megtalálható az emlegetett tiszt. Tisztes távolságot tart a férfitól: nem zárkózik fel mellé vagy mögé, de nem is marad le túl sokkal. Így követi a fémbe öltözött lány a kócos bugrist.*
10753. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-27 22:49:38
Üzenet elküldve: 2017-01-27 22:49:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Wäoreyn//
~Új élet.~ *Ahogy Wäor erről beszél, Yezát megcirógatja az eszement gondolat. Sosem volt az a típus, aki ilyesmiről ábrándozik, ahogy a rendes lányok szoktak. Mostanság viszont, mivel saját, könyörtelen, de már nagyon is megszokott világa összeomlott és egy ismeretlen, kapaszkodótlan életbe köpte, nos, maga se igazán tudja, hogy gondoljon a továbbiakra. Valószínűleg teljességgel értelmetlen hosszabb távra terveznie, de meglehet, éppen ezért szaladnak olyan könnyedén ezek a képtelen elképzelések.
~Vajon Wäor megfogódzna végre az életben, ha egy kis lurkót foganna kettejük viharos ismeretsége?~ *Halvány mosolygás költözik a vonásaira, ahogy elképzeli a vadászt, ahogy először veszi kézbe a fiát. Igen, fiúnak képzeli. Egyértelműen. Egy fiúcskával biztosan jobban megértenék egymást. Ahogy kicsit cseperedik, magával vinné az erdőbe vadat cserkelni, megmutatna neki minden... erdei gizgazos nyavalyaságot meg amit ott szoktak, akik Yezánál valamivel jobb barátságban vannak a természettel.
~Megnyílnak a hágók...~
*Bizony, bizony, ha egyszer elolvad a hó, gyorsabban sürögnek majd a hírek is. Meg a kardok is. A képzelgés hamar elillan a tények elől.*
- Úgy beszélsz, mint akinek mindegy *húzza fel az orrát durcásan.* - Lássuk be, megváltoztak a dolgok, mióta kiszaladt a lábunk alól az ismerős közeg. Nem tudtalak megölni *sóhajt.* - Te se engem. Te még csak meg sem próbáltad. Én se bírtam bevégezni, pedig mi sem lett volna egyszerűbb. És örülök, hogy ilyen egy keményfejű tulok vagy. *Csaknem újfent elpityeredik, de még idejében el tudja pislogni a szemében meggyűlő sós fátylat.*
- Kyross jól sejtette. Túl közel kerültünk. *Utolsó mondatát szinte csak suttogja. Ha már kimondja azt a nevet, nem szeretné, ha kettejükön kívül bárki más fülébe jutna.*
~Új élet.~ *Ahogy Wäor erről beszél, Yezát megcirógatja az eszement gondolat. Sosem volt az a típus, aki ilyesmiről ábrándozik, ahogy a rendes lányok szoktak. Mostanság viszont, mivel saját, könyörtelen, de már nagyon is megszokott világa összeomlott és egy ismeretlen, kapaszkodótlan életbe köpte, nos, maga se igazán tudja, hogy gondoljon a továbbiakra. Valószínűleg teljességgel értelmetlen hosszabb távra terveznie, de meglehet, éppen ezért szaladnak olyan könnyedén ezek a képtelen elképzelések.
~Vajon Wäor megfogódzna végre az életben, ha egy kis lurkót foganna kettejük viharos ismeretsége?~ *Halvány mosolygás költözik a vonásaira, ahogy elképzeli a vadászt, ahogy először veszi kézbe a fiát. Igen, fiúnak képzeli. Egyértelműen. Egy fiúcskával biztosan jobban megértenék egymást. Ahogy kicsit cseperedik, magával vinné az erdőbe vadat cserkelni, megmutatna neki minden... erdei gizgazos nyavalyaságot meg amit ott szoktak, akik Yezánál valamivel jobb barátságban vannak a természettel.
~Megnyílnak a hágók...~
*Bizony, bizony, ha egyszer elolvad a hó, gyorsabban sürögnek majd a hírek is. Meg a kardok is. A képzelgés hamar elillan a tények elől.*
- Úgy beszélsz, mint akinek mindegy *húzza fel az orrát durcásan.* - Lássuk be, megváltoztak a dolgok, mióta kiszaladt a lábunk alól az ismerős közeg. Nem tudtalak megölni *sóhajt.* - Te se engem. Te még csak meg sem próbáltad. Én se bírtam bevégezni, pedig mi sem lett volna egyszerűbb. És örülök, hogy ilyen egy keményfejű tulok vagy. *Csaknem újfent elpityeredik, de még idejében el tudja pislogni a szemében meggyűlő sós fátylat.*
- Kyross jól sejtette. Túl közel kerültünk. *Utolsó mondatát szinte csak suttogja. Ha már kimondja azt a nevet, nem szeretné, ha kettejükön kívül bárki más fülébe jutna.*
10752. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-27 20:47:37
Üzenet elküldve: 2017-01-27 20:47:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yeza//
*Az a hűvösség korántsem véletlenül uralja lényét. Idők hosszú árja kellett, hogy elmossa azt a védőburkot, amit maga köré vont. No meg a vörös. Bekúszott a bőre mögé is. Senki sem ismerte még ennyire. Bírta minden bizalmát. Épp ez volt az, ami miatt óvatlanná vált, elpuhult. Meg is fizetett érte. Még egyszer ezt a hibát nem szándékozik elkövetni. Az, hogy hagyta élet-halál között lebegni, és hátra sem nézett, kevésbé zavarja. Nem ő pusztult el aznap, hanem a kettejük közötti láthatatlan és megbonthatatlan kapocs, s erős kérdés, hogy újra lehet-e valaha építeni. Aki most előtte ül, az egy meggyötört, segítségre szoruló embertárs, s a régi időkre való tekintettel nem tagad meg tőle semmit. A kedvességet sem. Nem húzza el arcát a simító kéztől, csupán egy rándulás érezteti, hogy nem tudja átadni magát neki. Amíg a másik eltünteti a gőzölgő levest, végez a csirkesült maradékával. A pálinkához egyelőre nem nyúl. Felmelegítené a lelkét; talán pontosan ettől tart.*
- Tavasszal? *égeti szeme pírját a rőt orcájára.*
- Rügyek pattannak, új élet szökell mindenhol. Újjászületik minden. *Ebből a szempontból nézve neki már most is tavasz van.*
- És megnyílnak a hegyek hágói. Utak messzi vidékekre. *Nem mondja ki, hogy miért is említi ezt, inkább csak sejteti.*
- Jó lehetőség ez a magamfajtának. Villanó pengére mindenhol szükség van. Harcolok. Vagy meghalok. Mindkettő ugyanaz az út, csak más szemszögből nézve.
*Látszólag figyelmen kívül hagyja Yeza szavait. De csak látszólag. Finom tojástáncot járnak újra, a nyíltságot egyikük büszkesége sem viselné el. Szerény személye meg ráadásul makacs is, mint a fene, szóval nem átall egy kicsit szenvedtetni a másikat.*
*Az a hűvösség korántsem véletlenül uralja lényét. Idők hosszú árja kellett, hogy elmossa azt a védőburkot, amit maga köré vont. No meg a vörös. Bekúszott a bőre mögé is. Senki sem ismerte még ennyire. Bírta minden bizalmát. Épp ez volt az, ami miatt óvatlanná vált, elpuhult. Meg is fizetett érte. Még egyszer ezt a hibát nem szándékozik elkövetni. Az, hogy hagyta élet-halál között lebegni, és hátra sem nézett, kevésbé zavarja. Nem ő pusztult el aznap, hanem a kettejük közötti láthatatlan és megbonthatatlan kapocs, s erős kérdés, hogy újra lehet-e valaha építeni. Aki most előtte ül, az egy meggyötört, segítségre szoruló embertárs, s a régi időkre való tekintettel nem tagad meg tőle semmit. A kedvességet sem. Nem húzza el arcát a simító kéztől, csupán egy rándulás érezteti, hogy nem tudja átadni magát neki. Amíg a másik eltünteti a gőzölgő levest, végez a csirkesült maradékával. A pálinkához egyelőre nem nyúl. Felmelegítené a lelkét; talán pontosan ettől tart.*
- Tavasszal? *égeti szeme pírját a rőt orcájára.*
- Rügyek pattannak, új élet szökell mindenhol. Újjászületik minden. *Ebből a szempontból nézve neki már most is tavasz van.*
- És megnyílnak a hegyek hágói. Utak messzi vidékekre. *Nem mondja ki, hogy miért is említi ezt, inkább csak sejteti.*
- Jó lehetőség ez a magamfajtának. Villanó pengére mindenhol szükség van. Harcolok. Vagy meghalok. Mindkettő ugyanaz az út, csak más szemszögből nézve.
*Látszólag figyelmen kívül hagyja Yeza szavait. De csak látszólag. Finom tojástáncot járnak újra, a nyíltságot egyikük büszkesége sem viselné el. Szerény személye meg ráadásul makacs is, mint a fene, szóval nem átall egy kicsit szenvedtetni a másikat.*
10751. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-27 19:57:03
Üzenet elküldve: 2017-01-27 19:57:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*A vörös egy kicsit meglepődik rajta, milyen könnyen igaza lesz. Semmi vita, semmi ellenállás. Már-már gyanús, de a hirtelen öröm rá is ráragad, mosolyog hát Atehanerral. Persze leginkább azért, mert igaza van, így egy kicsit önhittre sikerül a mosolya.*
- Arról szó sincs! *tiltakozik, mert a féltése igen korlátozott számban osztandó, s ebben a körben nem jut fél-sötételfeknek, akiket csak nemrég ismert meg. Talán majd legközelebb, ha már békává változott és Rhebosse megbánja, hogy nem féltette korábban.*
- Nem hiszem, hogy aki gonosz, az ne gonoszságra használná a mágiát. *hitetlenkedik, kissé közelebb hajolva, fél kezében a sörös korsóval.* Gondolod, hogy nem használnának varázslatot ahhoz, hogy megtaláljanak, ha akarnak? *hangsúlyt mutatóujjával ad abbeli meggyőződésének, hogy a félvérnek el kéne ezen gondolkodnia. Persze nem megijeszteni akarja, csak felhívja néhány dologra a férfi figyelmét.
Gonosz varázslókkal pedig ha maga nem is találkozott még, furcsákkal annál inkább. De ezt bölcsen titkolja asztaltársa előtt.*
*A vörös egy kicsit meglepődik rajta, milyen könnyen igaza lesz. Semmi vita, semmi ellenállás. Már-már gyanús, de a hirtelen öröm rá is ráragad, mosolyog hát Atehanerral. Persze leginkább azért, mert igaza van, így egy kicsit önhittre sikerül a mosolya.*
- Arról szó sincs! *tiltakozik, mert a féltése igen korlátozott számban osztandó, s ebben a körben nem jut fél-sötételfeknek, akiket csak nemrég ismert meg. Talán majd legközelebb, ha már békává változott és Rhebosse megbánja, hogy nem féltette korábban.*
- Nem hiszem, hogy aki gonosz, az ne gonoszságra használná a mágiát. *hitetlenkedik, kissé közelebb hajolva, fél kezében a sörös korsóval.* Gondolod, hogy nem használnának varázslatot ahhoz, hogy megtaláljanak, ha akarnak? *hangsúlyt mutatóujjával ad abbeli meggyőződésének, hogy a félvérnek el kéne ezen gondolkodnia. Persze nem megijeszteni akarja, csak felhívja néhány dologra a férfi figyelmét.
Gonosz varázslókkal pedig ha maga nem is találkozott még, furcsákkal annál inkább. De ezt bölcsen titkolja asztaltársa előtt.*
10750. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-27 18:23:16
Üzenet elküldve: 2017-01-27 18:23:16
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// Rossarie //
* A félelem lassan enyhülni kezd, mikor a kéz elhagyja homlokát és a lány ismét csendben marad, mint az egésznek az elején. Most tudná folytatni az elmélkedést, de nem teszi. Helyette óvatosan körbenéz, majd feláll az asztaltól és megragadva a bort a bárpulthoz siet. Sőt, a megfelelő szó sokkal inkább a sompolygás. Ez mondjuk elég furcsán nézhet ki, ha egy népekkel teli fogadóban van az ember, ráadásul (egyre inkább) fényes nappal, de ő mégis nagyobb biztonságban érzi magát, ha görnyedt háttal, halk léptekkel közelíti meg a célt. A bort csak ott szürcsöli ki a pohárból... legalábbis a negyedét, azután viszont visszamegy a bárpulthoz és fejcsóválva lerakja oda a majdnem teli borospoharat. *
- Bleh... * Nem ízlik neki. Túl kesernyés. Ezután Ross felé tekint. *
- Gyere, indulunk! * Nem is tétozvázik sokat, egyből elindul az ajtó felé, hátra sem nézve. Úgy kezeli a lányt, mintha mindig is ismerték volna egymást, vagy legalábbis ide együtt érkeztek volna - ezáltal nyilvánvalóan együtt is kéne távozniuk. Bővebb eligazítást nem ad arról, hogy hová, miért, és a többi, csak megy, majd amint eléri az ajtót, kinyitja... aztán miután kiér, becsukja. Nagyon gyakorlott ajtónyitó, azt meg kell hagyni... mondjuk azt az aprócska tényezőt leszámítva, hogy akkor is gondolkodás nélkül csukja be maga után, ha esetleg követné őt a lány, ez pedig szülhet némi problémát, de nem az az aggódós fajta ember ő... áh, dehogy! *
* A félelem lassan enyhülni kezd, mikor a kéz elhagyja homlokát és a lány ismét csendben marad, mint az egésznek az elején. Most tudná folytatni az elmélkedést, de nem teszi. Helyette óvatosan körbenéz, majd feláll az asztaltól és megragadva a bort a bárpulthoz siet. Sőt, a megfelelő szó sokkal inkább a sompolygás. Ez mondjuk elég furcsán nézhet ki, ha egy népekkel teli fogadóban van az ember, ráadásul (egyre inkább) fényes nappal, de ő mégis nagyobb biztonságban érzi magát, ha görnyedt háttal, halk léptekkel közelíti meg a célt. A bort csak ott szürcsöli ki a pohárból... legalábbis a negyedét, azután viszont visszamegy a bárpulthoz és fejcsóválva lerakja oda a majdnem teli borospoharat. *
- Bleh... * Nem ízlik neki. Túl kesernyés. Ezután Ross felé tekint. *
- Gyere, indulunk! * Nem is tétozvázik sokat, egyből elindul az ajtó felé, hátra sem nézve. Úgy kezeli a lányt, mintha mindig is ismerték volna egymást, vagy legalábbis ide együtt érkeztek volna - ezáltal nyilvánvalóan együtt is kéne távozniuk. Bővebb eligazítást nem ad arról, hogy hová, miért, és a többi, csak megy, majd amint eléri az ajtót, kinyitja... aztán miután kiér, becsukja. Nagyon gyakorlott ajtónyitó, azt meg kell hagyni... mondjuk azt az aprócska tényezőt leszámítva, hogy akkor is gondolkodás nélkül csukja be maga után, ha esetleg követné őt a lány, ez pedig szülhet némi problémát, de nem az az aggódós fajta ember ő... áh, dehogy! *
10749. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-27 18:15:56
Üzenet elküldve: 2017-01-27 18:15:56
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*A félvér rájön, hogy a lánynak igaza van. Ezt kell tennie! Talán találna egy helyet, ahol otthonra lelhetne. Talán.*
- Teljesen igazad van Rhebosse! Köszönöm!
*A félvér emberi énje most örül, nagyon örül, ez pedig látszódik rajta.*
- Ne félts engem.
*Nem mintha Atehaner arra gondolna, hogy ez igazból megtörténne. Nem bolond ő, semmi ilyesmit nem feltételez. Miért is tenné? Semmi oka a nőnek rá, ha úgy nézzük, akkor is is ismerik egymást. Idegenek nem féltik egymást általában.*
- Hát varázslók is voltak, gonoszok is voltak, legalábbis velem, de nem gonosz varázslatokat csináltak.
*Egyszerűen megrántja a vállát. Ha Rhebosse találkozott volna velük, akkor lehet, hogy ő nem mondta volna őket gonosznak.*
*A félvér rájön, hogy a lánynak igaza van. Ezt kell tennie! Talán találna egy helyet, ahol otthonra lelhetne. Talán.*
- Teljesen igazad van Rhebosse! Köszönöm!
*A félvér emberi énje most örül, nagyon örül, ez pedig látszódik rajta.*
- Ne félts engem.
*Nem mintha Atehaner arra gondolna, hogy ez igazból megtörténne. Nem bolond ő, semmi ilyesmit nem feltételez. Miért is tenné? Semmi oka a nőnek rá, ha úgy nézzük, akkor is is ismerik egymást. Idegenek nem féltik egymást általában.*
- Hát varázslók is voltak, gonoszok is voltak, legalábbis velem, de nem gonosz varázslatokat csináltak.
*Egyszerűen megrántja a vállát. Ha Rhebosse találkozott volna velük, akkor lehet, hogy ő nem mondta volna őket gonosznak.*
10748. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-27 12:02:07
Üzenet elküldve: 2017-01-27 12:02:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Wäoreyn//
*Elég rendhagyó közöttük a helyzet ahhoz, hogy a férfi hűvössége távolságot jelentsen. Wäoreyn... Annyi mindent éltek meg együtt, s olyan mélységekben, hogy akaratlanul is az az érzése, mintha együtt nőttek volna fel. Valahol talán igaz is, hiszen ő valahol ismeretségük intervallumában érett csitriből nővé, még ha ez a változás kevésbé szembetűnő is.*
- Butaság *suttogja, ahogy a legőszintébb szavakat szokás. Balja lágyan a férfi arcára simul. A tenyere hűvös, de már messze nem olyan fagyos, mint mikor bejött.
Wäor tekintetébe fúrja a sajátját, s barnáiban ezúttal nyoma sincs dacnak vagy konok elszántságnak. A tányér és a két kupica koppanása, a felszolgáló ténykedése az asztalnál, egészen távolinak tűnik. Jelentéktelennek. Nem töri meg a pillanatot.
Annyi mindent szeretne mondani. Megmagyarázni. Elköszönni. De ez azon ritka esetek egyike, amikor Yeza inkább csendben marad. Visszahúzza a kezét, és nekilát a levesnek. Sós. Nem annyira, hogy ehetetlen legyen, de határozottan sós. Míg eszik, elkezd motoszkálni a fejében az a mozdulat, ahogy a vadász megízleli a könnyeit, és az a megjegyzés. Valahogy csak nem hagyja nyugton.*
- Mi lesz itt tavasszal... *dől hátra mosolyogva, immár jóval kevésbé éhesen.* - Csak úgy nyüzsögnek majd a népek. *Jóízűen felkacag és a fejét csóválja.* - Kalandorok meg andalgó párocskák. Kereskedők és tenyeres-talpas parasztemberek. Ha végre elmegy ez a cudar idő, mindenki elkezd mozgolódni.
- Talán én is *vonja meg a vállát.* - Elszegődök egy hajóra *töprengőn megemelkedik az egyik szemöldöke* - vagy kitanulok valami szakmát. Gyöngyökből meg csontból fűzött bizsut árulok a pórleányoknak vagy tenyérből jósolok, mit az északi javasasszonyok vagy a karavánpihenők ledérei.
- És te *pillant vissza Wäor szemére* - te mit tervezel?
*Elég rendhagyó közöttük a helyzet ahhoz, hogy a férfi hűvössége távolságot jelentsen. Wäoreyn... Annyi mindent éltek meg együtt, s olyan mélységekben, hogy akaratlanul is az az érzése, mintha együtt nőttek volna fel. Valahol talán igaz is, hiszen ő valahol ismeretségük intervallumában érett csitriből nővé, még ha ez a változás kevésbé szembetűnő is.*
- Butaság *suttogja, ahogy a legőszintébb szavakat szokás. Balja lágyan a férfi arcára simul. A tenyere hűvös, de már messze nem olyan fagyos, mint mikor bejött.
Wäor tekintetébe fúrja a sajátját, s barnáiban ezúttal nyoma sincs dacnak vagy konok elszántságnak. A tányér és a két kupica koppanása, a felszolgáló ténykedése az asztalnál, egészen távolinak tűnik. Jelentéktelennek. Nem töri meg a pillanatot.
Annyi mindent szeretne mondani. Megmagyarázni. Elköszönni. De ez azon ritka esetek egyike, amikor Yeza inkább csendben marad. Visszahúzza a kezét, és nekilát a levesnek. Sós. Nem annyira, hogy ehetetlen legyen, de határozottan sós. Míg eszik, elkezd motoszkálni a fejében az a mozdulat, ahogy a vadász megízleli a könnyeit, és az a megjegyzés. Valahogy csak nem hagyja nyugton.*
- Mi lesz itt tavasszal... *dől hátra mosolyogva, immár jóval kevésbé éhesen.* - Csak úgy nyüzsögnek majd a népek. *Jóízűen felkacag és a fejét csóválja.* - Kalandorok meg andalgó párocskák. Kereskedők és tenyeres-talpas parasztemberek. Ha végre elmegy ez a cudar idő, mindenki elkezd mozgolódni.
- Talán én is *vonja meg a vállát.* - Elszegődök egy hajóra *töprengőn megemelkedik az egyik szemöldöke* - vagy kitanulok valami szakmát. Gyöngyökből meg csontból fűzött bizsut árulok a pórleányoknak vagy tenyérből jósolok, mit az északi javasasszonyok vagy a karavánpihenők ledérei.
- És te *pillant vissza Wäor szemére* - te mit tervezel?
10747. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-27 10:29:18
Üzenet elküldve: 2017-01-27 10:29:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ailease Parden//
*A férfi váratlan fejelése kissé kibillenti abból az ingatag lelki egyensúlyból, amibe ekkorra sikerült magát beleringatnia. Ott térdel a férfi mellett, aki nem hajlandó a fejét felemelni az asztal lapjáról, sőt, Rossarie-nakk úgy tűnik, hogy még azon erőlködik, hogy ott tartsa a kobakját.*
~Nem hiszem el, hogy nekem mindig ilyen bugrisokkal kell összeakadnom.~
*Halk sóhaj szakad fel belőle, ahogy felemelkedik féltérdről és visszatelepszik a székére. Ha szétcsattant a homloka, hát szétcsattant. Mit bánja ő azt. Csendben ül csupán. Nem szól egy szót sem, még arra sem reagál, amit a férfi a "meleg és puha" kezeiről mondott.*
~Ott egye meg a fene. Mit törődök én bárkivel is? A legjobb az lesz, ha csak csendben elüldögélek itt magamban és nem törődök sem ezzel a bugrissal, sem mással.~
*Újabb halk sóhaj, ezúttal azonban már nyugodtabb. Kipufogta magát, mostantól csak meg kell őriznie ezt a "békét" magának.*
*A férfi váratlan fejelése kissé kibillenti abból az ingatag lelki egyensúlyból, amibe ekkorra sikerült magát beleringatnia. Ott térdel a férfi mellett, aki nem hajlandó a fejét felemelni az asztal lapjáról, sőt, Rossarie-nakk úgy tűnik, hogy még azon erőlködik, hogy ott tartsa a kobakját.*
~Nem hiszem el, hogy nekem mindig ilyen bugrisokkal kell összeakadnom.~
*Halk sóhaj szakad fel belőle, ahogy felemelkedik féltérdről és visszatelepszik a székére. Ha szétcsattant a homloka, hát szétcsattant. Mit bánja ő azt. Csendben ül csupán. Nem szól egy szót sem, még arra sem reagál, amit a férfi a "meleg és puha" kezeiről mondott.*
~Ott egye meg a fene. Mit törődök én bárkivel is? A legjobb az lesz, ha csak csendben elüldögélek itt magamban és nem törődök sem ezzel a bugrissal, sem mással.~
*Újabb halk sóhaj, ezúttal azonban már nyugodtabb. Kipufogta magát, mostantól csak meg kell őriznie ezt a "békét" magának.*
10746. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-26 20:41:40
Üzenet elküldve: 2017-01-26 20:41:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// Rossarie //
* Miután már az asztalra csapja fejét (vagy inkább erőteljesen hajtja, ugyanis annyira azért nem teszi ezt erősen), továbbra is lent tartva fejét felel kérdésre. *
- Igen, Ő léptet elő... Azt hiszem... * Fél. Nem érti, miért, de fél. ~ Talán egy erős fehér ruhás... ~ Próbálkozik kitalálni a félelem okát, de végül ismét az ismerős hang ad nagyjából korrekt választ. ~ Vigyázzunk, túl kedves! Biztosan fehér ruhás! ~ Pedig fehér ruhát nem lát rajta és még csak azt sem tartja teljesen igaznak, hogy túl barátságos volna a lány vele. Békésebb, mint a legtöbben, de másmiatt fél tőle.
Rossarie közeledésére persze nem kezd örömtáncot járni, de nem is ugrik el, vagy akadályozza meg a lányt a homlokfogásban. A fejét azonban ekkor sem emeli fel az asztalról, fogait összeszorítva tűri csupán az érintést. Végül nagyot nyel és válaszol, persze nem a kérdésre. Tehát a válaszolás kicsit túlzás. *
- Meleg, puha. * Ismét nagyot nyel. Most mindent, vagy semmit a tét, hiszen vagy jót mond, vagy megint ideges lesz a másik. *
- A kezed. Jó.
* Miután már az asztalra csapja fejét (vagy inkább erőteljesen hajtja, ugyanis annyira azért nem teszi ezt erősen), továbbra is lent tartva fejét felel kérdésre. *
- Igen, Ő léptet elő... Azt hiszem... * Fél. Nem érti, miért, de fél. ~ Talán egy erős fehér ruhás... ~ Próbálkozik kitalálni a félelem okát, de végül ismét az ismerős hang ad nagyjából korrekt választ. ~ Vigyázzunk, túl kedves! Biztosan fehér ruhás! ~ Pedig fehér ruhát nem lát rajta és még csak azt sem tartja teljesen igaznak, hogy túl barátságos volna a lány vele. Békésebb, mint a legtöbben, de másmiatt fél tőle.
Rossarie közeledésére persze nem kezd örömtáncot járni, de nem is ugrik el, vagy akadályozza meg a lányt a homlokfogásban. A fejét azonban ekkor sem emeli fel az asztalról, fogait összeszorítva tűri csupán az érintést. Végül nagyot nyel és válaszol, persze nem a kérdésre. Tehát a válaszolás kicsit túlzás. *
- Meleg, puha. * Ismét nagyot nyel. Most mindent, vagy semmit a tét, hiszen vagy jót mond, vagy megint ideges lesz a másik. *
- A kezed. Jó.
10745. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-25 20:28:33
Üzenet elküldve: 2017-01-25 20:28:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ailease Parden//
*Rövidke szünet után érkezik a válasz a férfitól. Túl sok minden nem derül ki erről a bizonyos hadnagyról, de ami kiderül, az sokat ér. Az emlegetett hadnagy kisasszony a helyi városőrök egyik tisztje, emellett neki is hosszú haja van.*
~Nagyszerű.~
*Konstatálja csupán csak magában, de ekkor fura felismerés, vagy inkább baljós sejtelem árnyékolja be elméjét.*
~Azt mondta, hogy...?~
- Ne haragudj, de azt mondtad, hogy ez a hadnagy _léptet_ _elő_ titeket? Ezzel azt akarod mondani, hogy _te_ egy...?
*Nincs ideje befejezni a mondatot, mivel a fickó valamiért mentegetőzni kezd és egyszer csak nemes egyszerűséggel lestukkolja az asztalt. A hangos csattanásra a lány felpattan helyéről és ott terem a férfi mellett.*
- Ember! *Fakad ki Rossarie.* Mi a jó francér' csináltad ezt?
*Hangja vádlón csattal a férfi fején, és ha a másik nem húzódik el, vagy ugrik el onnan, akkor Ross óvatosan a férfi homlokához ér, félresöpri a haját, hogy felmérje, szétcsattant-e vajon a delikvens homloka.*
*Rövidke szünet után érkezik a válasz a férfitól. Túl sok minden nem derül ki erről a bizonyos hadnagyról, de ami kiderül, az sokat ér. Az emlegetett hadnagy kisasszony a helyi városőrök egyik tisztje, emellett neki is hosszú haja van.*
~Nagyszerű.~
*Konstatálja csupán csak magában, de ekkor fura felismerés, vagy inkább baljós sejtelem árnyékolja be elméjét.*
~Azt mondta, hogy...?~
- Ne haragudj, de azt mondtad, hogy ez a hadnagy _léptet_ _elő_ titeket? Ezzel azt akarod mondani, hogy _te_ egy...?
*Nincs ideje befejezni a mondatot, mivel a fickó valamiért mentegetőzni kezd és egyszer csak nemes egyszerűséggel lestukkolja az asztalt. A hangos csattanásra a lány felpattan helyéről és ott terem a férfi mellett.*
- Ember! *Fakad ki Rossarie.* Mi a jó francér' csináltad ezt?
*Hangja vádlón csattal a férfi fején, és ha a másik nem húzódik el, vagy ugrik el onnan, akkor Ross óvatosan a férfi homlokához ér, félresöpri a haját, hogy felmérje, szétcsattant-e vajon a delikvens homloka.*
10744. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-24 19:31:18
Üzenet elküldve: 2017-01-24 19:31:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// Rossarie //
* Mondjuk, ha valaki hangokat hall a fejében és (másod)percenként ingadozik a hangulata, akkor el lehetne tűnődni azon, hogy biztosan a másikkal van-e a gond... Legalábbis, ha egy rendes emberrel cseveg az ember lánya, nem pedig Pardennel. Itt a helyzet egészen más, hiszen attól a pillanattól kezdve, hogy emberünk letelepedett Rossarie mellé, mindössze arról adott tanúbizonyságot, hogy nem tudja nagyon hova tenni a borbélyság fogalmát és, hogy nem teljesen normális. Így hát, ha egy nálunk is bolondabb ül az asztal túloldalán, akkor hajlamosak vagyunk nem észrevenni, hogy mi is azok vagyunk. No, így máris sokkal könnyebb megérteni Parden indíttatásait, ha épp nem anarchia uralkodik az elméjében. Na, olyankor érdemes elfelejteni a fentieket és fegyvert ragadni, mielőtt baj történik.
A kérdésre ő is felvonja szemöldökét, majd a távolba bámulva keresi a megfelelő szavakat. Nem szótár ő, hogy pontosan meg tudja mondani a hadnagy jelentését, de azért a mosoly láttán hamar megered a nyelve. Az ilyen mosolyok nagyon veszélyesek, talán még a barátoknál is szörnyűbb dolgokat tartogatnak. Siet hát, nehogy kifusson az időből és elszabaduljon a... rossz. *
- A Hadnagy kisasszony nagyon jó, ő a városőrség egyik vezetője, ő léptet elő minket, ha mi is jók vagyunk, hehe... De én is csak tegnap óta látom, őneki is hosszú a haja, mint neked. * Bök ismét Ross hajára, ám ekkor eszébe jut, hogy mekkora rossz volt, mikor az előbb felhozta ezt a témát. Persze nem csak neki. ~ Idióta, hagyd a haját! ~ Így hát félve az asztalra csapja fejét, mire a pohár bor meginog és ki is fröccsen egy kicsit. *
- Nem! Nem úgy értjük, nagyon jó, nem szurkos a hajad, szép!
* Mondjuk, ha valaki hangokat hall a fejében és (másod)percenként ingadozik a hangulata, akkor el lehetne tűnődni azon, hogy biztosan a másikkal van-e a gond... Legalábbis, ha egy rendes emberrel cseveg az ember lánya, nem pedig Pardennel. Itt a helyzet egészen más, hiszen attól a pillanattól kezdve, hogy emberünk letelepedett Rossarie mellé, mindössze arról adott tanúbizonyságot, hogy nem tudja nagyon hova tenni a borbélyság fogalmát és, hogy nem teljesen normális. Így hát, ha egy nálunk is bolondabb ül az asztal túloldalán, akkor hajlamosak vagyunk nem észrevenni, hogy mi is azok vagyunk. No, így máris sokkal könnyebb megérteni Parden indíttatásait, ha épp nem anarchia uralkodik az elméjében. Na, olyankor érdemes elfelejteni a fentieket és fegyvert ragadni, mielőtt baj történik.
A kérdésre ő is felvonja szemöldökét, majd a távolba bámulva keresi a megfelelő szavakat. Nem szótár ő, hogy pontosan meg tudja mondani a hadnagy jelentését, de azért a mosoly láttán hamar megered a nyelve. Az ilyen mosolyok nagyon veszélyesek, talán még a barátoknál is szörnyűbb dolgokat tartogatnak. Siet hát, nehogy kifusson az időből és elszabaduljon a... rossz. *
- A Hadnagy kisasszony nagyon jó, ő a városőrség egyik vezetője, ő léptet elő minket, ha mi is jók vagyunk, hehe... De én is csak tegnap óta látom, őneki is hosszú a haja, mint neked. * Bök ismét Ross hajára, ám ekkor eszébe jut, hogy mekkora rossz volt, mikor az előbb felhozta ezt a témát. Persze nem csak neki. ~ Idióta, hagyd a haját! ~ Így hát félve az asztalra csapja fejét, mire a pohár bor meginog és ki is fröccsen egy kicsit. *
- Nem! Nem úgy értjük, nagyon jó, nem szurkos a hajad, szép!
10743. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-24 16:40:57
Üzenet elküldve: 2017-01-24 16:40:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ailease Parden//
*Nem tudja. Őszintén nem tudja, hogy hogyan viselkedjen, hogyan beszéljen ezzel a férfival. Bárhonnan nézi is a dolgot, valami nem stimmel a vele szemben ülővel. Rossarie egyik pillanatban legszívesebben ráborítaná az asztalt, a következőben pedig már segíteni szeretne neki.*
~Komolyan nem értem ezt.~
*Magázza, tegezi, megemeli a hangját, nyugodtan beszél vele, de mégsem halad előre a beszélgetés. Végül, csak hogy más mederbe terelje a beszélgetés menetét, rákérdez arra az elemre a beszélgetésben, ami szintén többször felmerült már.*
- Amúgy meg milyen hadnagyról beszélsz? *Szemöldöke kíváncsian megemelkedik; talán, csak talán, mégis segíthet neki a fickó, ha már ő kevés segítséggel szolgált neki.* Világosíts fel, légy oly kedves.
*Egy bátorító mosolyt még azért odabiggyeszt a mondat végére, de csak remélni tudja, hogy a férfi felfogja a kérdést, és hogy érthetően válaszol is.*
*Nem tudja. Őszintén nem tudja, hogy hogyan viselkedjen, hogyan beszéljen ezzel a férfival. Bárhonnan nézi is a dolgot, valami nem stimmel a vele szemben ülővel. Rossarie egyik pillanatban legszívesebben ráborítaná az asztalt, a következőben pedig már segíteni szeretne neki.*
~Komolyan nem értem ezt.~
*Magázza, tegezi, megemeli a hangját, nyugodtan beszél vele, de mégsem halad előre a beszélgetés. Végül, csak hogy más mederbe terelje a beszélgetés menetét, rákérdez arra az elemre a beszélgetésben, ami szintén többször felmerült már.*
- Amúgy meg milyen hadnagyról beszélsz? *Szemöldöke kíváncsian megemelkedik; talán, csak talán, mégis segíthet neki a fickó, ha már ő kevés segítséggel szolgált neki.* Világosíts fel, légy oly kedves.
*Egy bátorító mosolyt még azért odabiggyeszt a mondat végére, de csak remélni tudja, hogy a férfi felfogja a kérdést, és hogy érthetően válaszol is.*
10742. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-23 16:32:43
Üzenet elküldve: 2017-01-23 16:32:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yeza//
*A higgadtság minden valódi uralom forrása. Nem az bizonytalanít el lelkeket, ha a vad erőszak eszközével töretik meg őket. Ahhoz a nyomorhoz, mely látszólag mindent gúzsba köt, idővel hozzá lehet szokni. Kiszámítható, épp ezért az áldozat kérget tud növeszteni maga köré, tompa sajdulással csillapítva az őt ért csapásokat. A várakozással ellentéteset mutatni: ez az, ami képes szívbe markoló félelmet gerjeszteni. Annál persze, aki nem elég erős hozzá, hogy átlásson ezen, s nem játékként fogja fel a parázsló találkozást. Most elválik, milyen anyagból gyúrták a vöröst, vissza tudja-e magát küzdeni a szakadék széléről. Láthatóan ott érzi magát, billegve valahol a perem szélénél.
Leginkább a hangokra figyel. Fán kopogó könnycseppek. Keze ösztönösen mozdul, mutatóujja kinyúlik, s körkörös mozdulattal gyűjti be a szinte még rezgő lélekkönnyítőt. Lassú mozdulattal emelinti ajkához, erős nyelve kibúvik rejtekéből, s lenyalintja róla a sós folyadékot. Elgondolkodva ízlelgeti, mintha szeretője legmélyebb titkait szándékozna belőle kiolvasni. Elégedetlenül csóválja a fejét.*
- Egy Őzragu levest ide! *inti magához a felszolgálót, erszényéből előkészítve a 10 csengő aranyat.*
- Mellé meg két Pálinkát! *kotor elő újabb 34-et.*
- A levest rendesen sózzák meg!
*A rőt veszedelem sokat nélkülözhetett az utóbbi napokban. A kényszerű távollét az otthon melegétől könnyen lehet oka nyomorúságos állapotának.*
- A tapasztalat azt mutatja, hogy egyedül is elegen vagyok *követi szemmel a csirkesült útját új gazdájához. Hangja hűvös és nyugodt, mint egy hegyi patak forrásvidéken. Szándékoltan nem kérdez. A vallomás kicsikarásának legkörmönfontabb formáját választja: a kedvesség, a törődés érzetét. Az még a legelszántabb embert is képes megtörni.*
*A higgadtság minden valódi uralom forrása. Nem az bizonytalanít el lelkeket, ha a vad erőszak eszközével töretik meg őket. Ahhoz a nyomorhoz, mely látszólag mindent gúzsba köt, idővel hozzá lehet szokni. Kiszámítható, épp ezért az áldozat kérget tud növeszteni maga köré, tompa sajdulással csillapítva az őt ért csapásokat. A várakozással ellentéteset mutatni: ez az, ami képes szívbe markoló félelmet gerjeszteni. Annál persze, aki nem elég erős hozzá, hogy átlásson ezen, s nem játékként fogja fel a parázsló találkozást. Most elválik, milyen anyagból gyúrták a vöröst, vissza tudja-e magát küzdeni a szakadék széléről. Láthatóan ott érzi magát, billegve valahol a perem szélénél.
Leginkább a hangokra figyel. Fán kopogó könnycseppek. Keze ösztönösen mozdul, mutatóujja kinyúlik, s körkörös mozdulattal gyűjti be a szinte még rezgő lélekkönnyítőt. Lassú mozdulattal emelinti ajkához, erős nyelve kibúvik rejtekéből, s lenyalintja róla a sós folyadékot. Elgondolkodva ízlelgeti, mintha szeretője legmélyebb titkait szándékozna belőle kiolvasni. Elégedetlenül csóválja a fejét.*
- Egy Őzragu levest ide! *inti magához a felszolgálót, erszényéből előkészítve a 10 csengő aranyat.*
- Mellé meg két Pálinkát! *kotor elő újabb 34-et.*
- A levest rendesen sózzák meg!
*A rőt veszedelem sokat nélkülözhetett az utóbbi napokban. A kényszerű távollét az otthon melegétől könnyen lehet oka nyomorúságos állapotának.*
- A tapasztalat azt mutatja, hogy egyedül is elegen vagyok *követi szemmel a csirkesült útját új gazdájához. Hangja hűvös és nyugodt, mint egy hegyi patak forrásvidéken. Szándékoltan nem kérdez. A vallomás kicsikarásának legkörmönfontabb formáját választja: a kedvesség, a törődés érzetét. Az még a legelszántabb embert is képes megtörni.*
10741. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-23 14:48:06
Üzenet elküldve: 2017-01-23 14:48:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// Rossarie //
* Kezdettől fogva - már, mióta beszélni kezdtek - érez valami különöset a lánnyal kapcsolatban. Mintha egy nemlétező barát... barátja lenne. Talán majd ő vezeti el Pardent az első barátjához... ez pedig valljuk be, büdös nagy gonoszságot jelenthet. A barátok ugyanis a legrosszabb dolgok a világon - a fehér ruhás gondolatolvasók után - hiszen túl közel kerülhetnek az emberhez, így el is árulhatják őket bármilyen nagyobb gond nélkül. Tehát Rossarie-t hamar el kéne tenni láb alól, vagy megszüntetni vele a kapcsolatot. Persze Parden nem erre hajt. Ha már most jobban ismeri, mint a legtöbb "ismerősét", akkor ki akarja élvezni a pillanatot, mielőtt elválnak útjaik. Ezzel szemben a lány sokkal inkább fel akarja függeszteni a beszélgetést látszólag.
A másik szavaira megpróbálja összébbhúzni magát szégyenében, ám ekkor rájön, hogy ő nem az az ember, így kicsit jobban is felegyenesedik a székben, mint eddig, úgy reagál. Hangja továbbra sem túl erélyes, kicsit halk, kicsit motyogós, de azért már komolyabb erőfeszítés nélkül is hallani lehet - legalábbis az asztalnál. Más asztaloknál meg legfeljebb egy figyelmes elf hallgathatja ki. *
- A Hadnagy Kisasszony nagyon elfoglalt, most is Dino papírjait intézte és bort ivott. * A hadnagy dicsőítése után ideje magát is felmenteni egy hasonló erősségű érvvel. Persze az asztal felborítása nem tartozik ezek az érvek közé, így a lánynak nem kell tartania egyelőre Pardentől. *
- De hát te mondtad, hogy nem tiszta a hajunk! Mi csak megvédtük magunk. * Mentegetőzik, nem biztos, hogy a legmegfelőbb módon, de azért valahogy mégis, szóval már jobban, mint általában. *
- Tehát nem borbély... * Morog egyet és elhúzza száját. Majdnem megkérdezi, hogy "és nem is ismersz egyet?", de lebeszéli magát erről a kérdésfeltevésről, hiszen nem akarja, hogy megint fennhangon beszéljen vele a lány. Az nem tetszett neki. A továbbiakban szerencsére viszonylag kedvesen beszél vele a lány, aminek már egészen örül és elhatározza, hogy ő is próbálja magát visszafogni, hogy ne kelljen újra ráförmedni. No és, ha úgy vesszük, sikerül is neki. Amíg nem szólal meg. *
- Micsoda?! * Most tényleg felkiált és tényleg meglepődötten. * Olló? Kard? Micsoda barbár népek találták ki a borbélyságot?! * Még, hogy gyilkolóeszközökkel vágják le az ő haját, mikor mindenki őt akarja megölni ezen a világon? Ennyit nem ér ez az egész, inkább vissza kéne menni a sziklaszirtekhez. Ott békében élhetett, csak néha zavarták meg. Ráadásul nemsokára vége a télnek is, újra lesz étel és nem lesz dermesztő hideg. *
* Kezdettől fogva - már, mióta beszélni kezdtek - érez valami különöset a lánnyal kapcsolatban. Mintha egy nemlétező barát... barátja lenne. Talán majd ő vezeti el Pardent az első barátjához... ez pedig valljuk be, büdös nagy gonoszságot jelenthet. A barátok ugyanis a legrosszabb dolgok a világon - a fehér ruhás gondolatolvasók után - hiszen túl közel kerülhetnek az emberhez, így el is árulhatják őket bármilyen nagyobb gond nélkül. Tehát Rossarie-t hamar el kéne tenni láb alól, vagy megszüntetni vele a kapcsolatot. Persze Parden nem erre hajt. Ha már most jobban ismeri, mint a legtöbb "ismerősét", akkor ki akarja élvezni a pillanatot, mielőtt elválnak útjaik. Ezzel szemben a lány sokkal inkább fel akarja függeszteni a beszélgetést látszólag.
A másik szavaira megpróbálja összébbhúzni magát szégyenében, ám ekkor rájön, hogy ő nem az az ember, így kicsit jobban is felegyenesedik a székben, mint eddig, úgy reagál. Hangja továbbra sem túl erélyes, kicsit halk, kicsit motyogós, de azért már komolyabb erőfeszítés nélkül is hallani lehet - legalábbis az asztalnál. Más asztaloknál meg legfeljebb egy figyelmes elf hallgathatja ki. *
- A Hadnagy Kisasszony nagyon elfoglalt, most is Dino papírjait intézte és bort ivott. * A hadnagy dicsőítése után ideje magát is felmenteni egy hasonló erősségű érvvel. Persze az asztal felborítása nem tartozik ezek az érvek közé, így a lánynak nem kell tartania egyelőre Pardentől. *
- De hát te mondtad, hogy nem tiszta a hajunk! Mi csak megvédtük magunk. * Mentegetőzik, nem biztos, hogy a legmegfelőbb módon, de azért valahogy mégis, szóval már jobban, mint általában. *
- Tehát nem borbély... * Morog egyet és elhúzza száját. Majdnem megkérdezi, hogy "és nem is ismersz egyet?", de lebeszéli magát erről a kérdésfeltevésről, hiszen nem akarja, hogy megint fennhangon beszéljen vele a lány. Az nem tetszett neki. A továbbiakban szerencsére viszonylag kedvesen beszél vele a lány, aminek már egészen örül és elhatározza, hogy ő is próbálja magát visszafogni, hogy ne kelljen újra ráförmedni. No és, ha úgy vesszük, sikerül is neki. Amíg nem szólal meg. *
- Micsoda?! * Most tényleg felkiált és tényleg meglepődötten. * Olló? Kard? Micsoda barbár népek találták ki a borbélyságot?! * Még, hogy gyilkolóeszközökkel vágják le az ő haját, mikor mindenki őt akarja megölni ezen a világon? Ennyit nem ér ez az egész, inkább vissza kéne menni a sziklaszirtekhez. Ott békében élhetett, csak néha zavarták meg. Ráadásul nemsokára vége a télnek is, újra lesz étel és nem lesz dermesztő hideg. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18881-18900 , 18901-18920 , 18921-18940 , 18941-18960 , 18961-18980 , 18981-19000 , 19001-19020 , 19021-19040 , 19041-19060 , 19061-19080 , 19081-19100 , 19101-19120 , 19121-19140 , 19141-19160 , 19161-19180 , 19181-19200 , 19201-19220 , 19221-19240 , 19241-19260 , 19261-19280 , 19281-19300 , 19301-19320 , 19321-19340 , 19341-19360 , 19361-19380 , 19381-19400 , 19401-19420 , 19421-19440 , 19441-19460 , 19461-19480 , 19481-19500 , 19501-19520 , 19521-19540 , 19541-19560 , 19561-19580 , 19581-19600 , 19601-19620 , 19621-19640 , 19641-19660 , 19661-19680 , 19681-19700 , 19701-19720 , 19721-19740 , 19741-19760 , 19761-19780 , 19781-19800 , 19801-19820 , 19807-19826