//Van élet a dobótőrök után//
*Réges-rég lemondott már erről, de mondhatnánk esetleg az álmának, ha lehetne neki olyan. Azért persze nyitva tartja a szemét, jobb dolga úgysincs ezen a világon. Ha néha meg is szállná valami olyan szándék, hogy az egész világnak segítsen, akkor is vagy mások, magukat jóságosnak tartó idióták állnak az útjába, vagy a sors gördít elé akadályt. Lemondott már mindenről aminek értelme lehetne, ezért is képes hátat fordítani félelem nélkül egy fegyveresnek, ha úgy hozza a helyzet... Nincs benne félelem hisz nincs mitől félnie. A halál? Vége egy értelmetlen életnek. Nem számít. Igencsak kezd viszont fázni evés közben így félmeztelenül, hiába ropog a tűz idebent, és az sem könnyíti meg a dolgát hogy csak bal kezét tudja használni, de méltóságteljesen halad a feladattal.*
- Nem számít, mindegy is mit alkotnánk, az emberek világa úgyis hamar felőrölné ismét.
*Van ideje Triellenek kinézelődnie magát, ugyanis a férfi lényegesen lassabban tud csak enni, és nem is nagyon foglalkozik azzal hogy másfelé pislogjon.*
- Hinni... Hittek ezek *fejével az utca irányába bök* is sok mindent, aztán megjelentek valami istenek, most hisznek mást.
*Megcsóválja a fejét.*
- A hit csak egy gondolat, egy vélemény.
*Nem zavarja a beálló csend, jól elvan a vacsorája maradékával, néhány perccel tovább szenved vele mint Trielle, de végül lerakja az evőeszközt ő is és kissé eltolja magától a tálat. Először az ablakon tekint ki, aztán az üresedő fogadón néz végig.*
- Kezdődik az este, a világuk meg aludni megy. Ebbe illeszkedjünk be? Hogy megvakulunk a napfényben?
*Megint érzékelhető a mozdulat, hogy hátra dőlne, csak aztán megakasztja mikor eszébe jut a sebe.*
- Felmegyek, bekötözöm magam rendesen.
*Ki is kéne tisztítani, valamivel fertőtleníteni a sebet, bár csak reggelig kell kibírnia, akkor úgyis kerít majd valami bájitalt rá.*