//Lilianah Cross//
*Még maga sem érti teljesen, hogy is lehetséges, hogy itt van, többnyire egyben és épp egy fogadó felé sétál. Az biztos, hogy ha társa nem hozza meg áldozatát, akkor nem sétálhatna itt, viszonylagos békével. Szegény ördög... Jobb sorsra lett volna érdemes, de már nincs ezen mit ragozni. Így alakult, segíteni már nem tud, tehát felesleges tovább emésztenie magát a történteken, csak még jobban fog sajogni minden sérülése, amiket most tiszta gyolcskötés fed, hála ezeknek és ruháinak nem is látszanak.
A főtéren nem áll meg időzni, tekintete máris egy cégért keres, ami remélhetőleg fogadót hirdet. Meg kell pihennie mostmár, nem fogja sokáig húzni alvás és élelem nélkül. Az oldalán függő erszény súlyát méregeti kezével, a tartalmát becsülgeti. Szerencséje volt, hogy el tudta emelni, elég jól meg van tömve ahhoz, hogy akár egy hétig is kihúzza belőle, ennyi idő alatt pedig csak horogra akad majd valami alkalmi munka, ami remélhetőleg fizetni fog annyit, hogy eltengődjön még tovább. Munka... Nem, nem folytatja az eddigi életvitelt, tisztességes munkára lesz szüksége, ami hosszútávon biztos jövedelmet hoz. Utána pedig feltétlenül levelet kell küldenie... Mit levelet, kocsit, hintót! Vajon várt rá? Csak előző városa és kedvese járnak a fejében, miközben belöki az ajtót. Muszáj hinnie, hogy igen, hisz ez tartotta benne végig a lelket, ennek is köszönheti, hogy elszökhetett.
Hirtelen torpan meg, a felületes nézelődés közben a fekete szemek párosa olyan látványon állapodott meg, amire nem számított. Nem itt és nem most. A szőke hajzuhatag... Csak nem? Szinte még térdei is megroggyannak, ahogy lassan Lilianah felé közelít.*
-Virágszálam...
*Képzelődne? Lehet, hogy megfordul és egy idegen nő szemei fognak rátapadni? nem érdekli, tudnia kell? Hangja lágyan kúszik a szőke tincsek közé, a hegyes fülbe, szíve hevesen kalapál, miközben válaszért eped.*