//Idya, Yken, Nyuszi, Yaka//
*A maga részéről Idya azt csinálhat Yakával, amit csak akar, számára éppen nem létezik a külvilág. Olyannyira, hogy konkrétan a tündért se vette észre, pedig volt már néhány közös kalandjuk. A maga részéről kizárólag Isvut pásztázza a szemeivel, és keresi a hibákat. Még a magyarázattal együtt is... túl szép a dolog ahhoz, hogy igaz legyen. Ettől függetlenül a nő teljesen és tökéletesen megegyezik azzal, aki Lorew emlékei között él, ráadásul a viselkedése is egybevág. A stílusa. Kedvesnek tetteti magát, mert sok a szemtanú... Itt egy pillanatra megakad a gondolatmenete, hiszen mióta mutatkozik Isvu nyilvánosan?*
- Megváltozott... *ismétli átszellemülten a szót. Oly nagyra növekedett volna az ereje az utóbbi időben, hogy már gond nélkül mutatkozhat nyilvánosság előtt? Már nem érdekli ez sem? Csodálatos...* Amikor eltűntél, azt hittem... hogy vége az életemnek. Meg akartam halni. Biztosra vettem, hogy nincs tovább...
*Itt elcsuklik a hangja, de nem azért, mert elérzékenyült volna, sokkal inkább azért, mert eszébe jut, ki is adott neki új reményt az élethez. Isvu megjelenése bár felébresztette benne a régi kötődést, de... már nem vetheti magát ugyanúgy a lábai elé, mint annak idején. Azok az idők elmúltak, a szerzetes pedig megváltozott. Főleg mivel ha Isvu egyszer eltűnt nyom nélkül, talán újra megteszi. Lorew nem adhatja olyasvalaki kezébe az életét, akiben nem bízhat meg még abban a csekély mértékben sem, amennyire ő igényli. És mégis, dacára annak, hogy józan logika azt diktálja, hogy lépjen hátra kettőt, ő képtelen rá. Valami sakkban tartja. Valami miatt úgy érzi, minden, amit egykor érzett Isvu iránt, most újból a felszínre tör.
~ Nylisani azt sem tudja, hogy a világon vagy. Isvu tudja. És visszatért, talán csak miattad. ~
Erőtlenül rázza meg a fejét, de a kis hangnak talán igaza van valahol. Ennek ellenére Lorew nem akar mindent eldobni, amit eddig felépített, túl görcsösen ragaszkodik az új álmaihoz, és hiszi, hogy a jó oldalon is megállhatná a helyét.
Aztán hirtelen beleáll egy tőr a nő lábába. Ha érzékelte volna Yken előkészületeit, talán még mondott volna neki valami olyat, hogy "jobban tennéd, ha nem tennéd", így viszont jobb híján már csak a számszeríjáért nyúlhat, hogy azzal küldje át a zsoldost a másik oldalra. Ellenben Isvu jóval gyorsabban reagál, a penge helyet foglal Yken combjában, ők pedig folytathatják a beszélgetést. Így Lorew szükségtelennek érzi a további a beavatkozást, és magában azért megjegyzi, milyen jó, hogy akkoriban ő nem lőtte át Isvut a mostaninál jóval nagyobb számszeríjjal. Ha az a lövedék utána ugyanígy visszarepítésre került volna, most nem beszélgetnének itt.*
- A tőr... *kicsit habozik* A piacon vettem néhány éve, a nyári forgatag idején. *Azzal megkíséreli visszatekerni a rongyaiba, majd elsüllyeszteni a szütyőjében, ahová való. Igazat mondott, tényleg így szerezte, de ugyanakkor égeti a vágy, hogy többet mondjon. Noha ő és Isvu különböző oldalon állnak, ezt jóval könnyebb volt elfogadni, amíg biztosra vette, hogy soha többé nem láthatja a nőt. Ennek ellenére igyekszik hű maradni az elképzeléseihez, és legalább gondolatban tartani a két lépés távolságot, de valamiért egyre nehezebben megy. Vagy erősebbek az iránta táplált érzései, mint hitte volna, vagy Isvu megint belemászott az elméjébe, és úgy próbálja elvágni a világtól. Noha régen ez volt minden álma, most próbál... küzdeni ellene. Eredménytelenül.*