//Második szál//
//Negyvenes//
- Én csak szurkolni jöttem.
*Nem tervezte akkor sem, hogy beszálljon, most sem tervezi, és rá sem akar próbálni a dologra, mert úgy érzi, hogy ő túl buta ahhoz, hogy jó játékos lehessen. Nagyjából érti, hogy mi történik, hogy mivel lehet trükközni, de valahogy azt nem érzi, hogy ez menne neki. Újabban csomó dologban bizonytalan, ebben is. De hát ki vethetné ezt a szemére, mikor egy tök bizonytalan helyzetbe csöppent, olyanba, amiről régebben azt mondta volna, hogy tökéletes képtelenség. Erre tessék, beüt a krach és kezdi szorítani a nadrágja, meg beleváj az övcsat a hasába.*
- Hát ha mindenáron nyerni akarnál, akkor egyszerűnek tűnhet a csalás, nem? Például a mandzsettádban is lehet valami jó lap, nem? Mármint nem neked, szóval érted...
*Nem, a világért sem akarta megvádolni Worenthet azzal, hogy nyerő lapokat rejteget, hanem úgy általánosságban értette, hogy a csalók ilyesmikre is gondolnak.*
- A céllövöldében két lövésre kell befizess. Ha rossz a cucc, akkor elsőre kiderül, és másodjára már tudod, hogy merre kell korrigálj.
*Nem mintha annyi céllövöldében járt volna életében, vagy legalábbis olyanban nem, ahol ilyesmik történtek.*
- Nem indulok versenyeken, van a Vashegyen pár remek lövész, én meg nemigen érek a nyomukba, nem is próbálkoznék ilyesmikkel.
*Syoud, vagy Daranel ugye sokkal jobb nála, lebőgni meg senki sem szeret, Alyo sem. De Aoneer persze tudhatja, hogy a lány kicsit alábecsüli a saját képességeit, de ez inkább annak tudható be, hogy őszintén csodálja a nálánál jobbakat.*